Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
158. országos ülés június 27. 1873. 331 főleg az erdélyi részekben törb törvényszéknél, ahol arra utalnak, hogy a személyszaporitás meg lévén határozva, az ügyek gyors menete ettől fölíételeztetik. Fölkérem tehát az igazságiigyminister urat, hogy miután tudjuk, miszerint a fönálló ügyviteli szabály értelmében a pályázat kihirdetése után négy hétre tesz az elnök fölterjesztést, s az a ministeriumban tárgyalás alá vétetik, tehát 3—4 hónap múlva történik csak a kinevezés: — legyen szives ez ügyben minél előbb intézkedni. Az igazságiigyminister* nr ez eljárástól pénzügyi előnyöket vár, amennyiben az ez évre megszavazott személyszaporitás által igénybe vett öszszeg csak akkor tétetik folyóvá, midőn a kinevezé, sek megtörténtek; de én az ily módon keletkezhető pénzügyi előnyöket legkevésbbé sem tartom arányosaknak azon hátrányokkal, melyek ebből az igazságszolgáltatásra hárulnak. Megengedem, hogy pénzügyi szempontból igaza lehet a minister urnák ; de ha egyszer megszavaztatta az összegeket, méltóztassék intézkedni, hogy pályázat utján a személyszaporitás mielőbb foganatba vétessék, mert újra hitelmaradványokat venni igénybe, s e végből egy uj törvényjavaslatot vinni keresztül, idővesztegetés lenne. Fölszólalásom első oka tehát az, hogy fölkérjem a minister urat a pályázatok mielőbbi kiírására. Fölszólalásonuiak második oka azon személyszaporitás, mit a minister ur a Határőrvidékre való tekintetből czéloz. Ezt a minister ur azzal indokolja, hogy midőn az 1873-ki költségvetésnél a személyszaporitásról volt szó: nem lehetett kellő figyelmet fordítani a Határőrvidékre, s az elnökök jelentéséből most győződött meg a személyszaporitás szükségéről, s e végett 27 uj állomást tervez. Ez évből, melynek még csak fele telt el, most már nem hiszem, hogy indokolható lenne a személyszaporitás szüksége ; mert a következő félévben teljes szorgalommal és odaadással működő birák munkálkodásának eredménye még nem tudható, s én nem hiszem, hogy ha csak az elnökök saját kényelmöket és könnyebbségöket nem keresik, a szaporítást indokolni képesek volnának. Ez okból én a kért 10.232 forint törlését indítványozom. A harmadik ok, miért kénytelen vagyok fölszólalni : az, hogy a minister ur az átalános vita befejezése előtt méltóztatott kijelenteni, hogy a ministeri enquéte kebelében épen a perrendtartás körüli szükséges átalános újra dolgozás vagy részletes sürgős intézkedés fölötti tanácskozás fog megkezdetni. Ez alkalommal nem tehetem, hogy különös figyelmébe ne ajánljam a minister urnák, és e tzélból külcn határozati javaslatot is lesz szerencsém benyújtani, arra nézve, hogy vannak különös körülmények, melyek által indíttatva a királyi törvényszékek, és illetőleg társas bíróságok, valamint a járásbíróságok tevékenysége, működése gyorsittatik, azonkívül pedig a perlekedés is kevésbbé válik költségessé. Ilyen tekintetből a többi közül, eltekintve mindenekelőtt attól, hogy már maga a jelenleg fönálló törvénykezési rendtartás szerint szabályozott községi és vásári bíráskodás ötletéből az illető telek az oda utalt ügyek áltatok el is látandók; de mégis föl vannak jogosítva arra, hogy az illető rendes bíróságnál lépjenek föl, s miután ez a jog a feleknek meg van adva: igen természetes, hogy két helyen lépnek föl. Eltekintve attól, hogy e szerint ok nélkül töltik a hatóságok az időt, mégis a 'járásbíróság elé kerül a dolog. De ennél sokkal fontosabb a törvénykezési rendtartás 95. §-a, hol az mondatik : ahol, miután a sommás eljárás alá tartozó esetek fölsoroltatnak, kivétel tétetik, és az mondatik: hogy midőn a sommás eljárásban valamely okirat valódiságamegtagadtatik, vagy pedig szavatosságra történik hivatkozás: azon esetben az ügyet ismételten kell tárgyalni, és ha mégis kifogás történik, akkor ennek következtében az ügy a rendes eljárásra vagyis a társas törvényszékekhez utasittatnak a felek. Hogy ez minő oknélküli költséget s idővesztegetést idéz elő, mind a felekre, mind a bíróságokra nézve, arra bővebb magyarázatra nincs szükség. A járásbíróság két tárgyalást tart, s mihelyt megtagadtatik az okirat valódisága, valamint a szavatosságra történik hivatkozás: az ügy a rendes bíróság elé kerül. Ez tehát káros intézkedés a perrendtartásban. Ennek folytán részint az idővesztegetés, részint a felek túlságos terheltetése kívánja, hogy az igazságiigyminister ur azon enquéteben hozza föl e kérdést is, s megvallom örvendek, ha ez alkalommal; határozati javaslatom csak eszmétpendit is meg, t. i. azon eszmét, hogy ezen 95-dik, és az ezzel összefüggésben levő 96. §. egyszerűen hagyassanak ki a perrendtartásból, már csak a gyorsabb eljárás és olcsóság tekintetéből is. Nem akarván tovább fárasztani a tisztelt ház figyelmét: bátor leszek csak ezen irányban szerkesztett határozati javaslatomat, fölolvasni, mely ily hangzik. (Olvassa): „Határozati javaslat az igazságügyi 187-1-ki költségvetéshez: A) rendes szükséglet VII. czim: királyi törvényszékek és járásbiróságok. Az előirányzott ujabb személyszaporitás miatti költségtöbblet az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében elfogadható nem levén a 10.232 forint törlendő, s egyúttal a végleges igazságügyi szervezés keresztülviteléig. A gyorsabb és jutányosabb igazságszolgáltatás elérhetése czéljából a képviselőház utasítsa az igazságügyért: miszerint a királyi törvényszékek teendőinek apasztása és a királyi járásbiróságok gyor42*
