Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-156

272 156. országos ülés június 25. 1873. A képviselőház 1873. évi február 13-án tartott ülésében 1160. sz. a. hozott határozatával föntartotta azt, hogy a közúti vaspálya érdekében eszközlendő hidkiszélesitésének, a közmunka- és közlekedési minister előterjesztésében, 270.000 írtra fölszámított költségei az illető közúti vaspályatársulat által megtéríttessenek. Ezen határozat ezúttal is föntartandó. Wächter Frigyes jegyző (olvassa): III. czim. Vasutépitészeti főfölügyelőség költségeire előirányoztatik 1874-re 221.271 frt. Muslay Sándor előadó: A bizottság elfogadásra ajánlja. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát e czim alatt 221.27'1 forint szavaztatik meg. * tt Wächter Frigyes jegyző (olvassa a IV.. ősimet.) Joanovich György: Engedje a tisztelt ház, hogy egy pár perezre igénybe vegyem becses figyelmét. Egy pár év óta függőben lévő vasúti ügyről akarok szólani. (Halljuk!) Nem állok elő határozati javaslattal, s távol van tőlem a szándék nyomást gyakorolni a tisztelt kormányra; mert hiszen, e vasut-ügyben ugy a tisztelt közlekedési minister ur, mint az összes kormány megtettek mindent, mit a főnforgó viszonyok közt tehettek. Fölszólalásom egyedüli czélja az, hogy némi tájékozást nyerjek ez ügyben. Az orsovai vasút ügye ez. Az országgyűlés 1868. deczemberben rendelte el e vasút kiépítését, s csak egy föltételt kötött hozzá, t. i. hogy előbb a brassó-galaczi összeköttetés biztosítva legyen. Később uj stádiumba lépett a dolog: vagyis több csatlakozási pont képezi alapját a tárgyalásoknak Magyarország és Rumánia közt. Ezelőtt kedvezőbb helyzetben volt ez a vasutügy. Méltóztatnak a tisztelt képviselő urak emlékezni, hogy a múlt országgyűlés végszakában, a t. közlekedésügyi minister ur törvényjavaslatot adott be, az orsovai vasút tárgyában. E törvényjavaslat az akkori parlamenti akadály közbejötte miatt nem kerüli tárgyalás alá. A jelen országgyűlésen a tisztelt kormány nem adott be törvényjavaslatot e részben; amiből azt következtetem, hogy ujabb akadályok merültek föl. Gyanítom is, melyek azok. Tudjuk, hogy az oláhországi kamara nem tudom hány hóval ezelőtt „en bloc" elvetette a magyar- és oláh országi vasúti csatlakozások kérdését. Igen természetesnek találom tehát, hogy a minister ur nem terjeszt elő javaslatot az orsovai vasút dolgában; mert az általam emiitett föltétel, a brassó-galaczi összeköttetés biztosítva nincs. Távol is van tőlem a szándék, azt kívánni, hogy e kapcsolatok kérdését megváltoztassuk. A csatlakozási pontok most már együttvéve képezik az alkudozás tárgyát. Maradjanak is így. Én csak azt a kérdést vetem föl: vajon czélszerü-e folytatnunk e rendszert ezentulra is? vajon czélszerü-e egyik vasútnak sorsát függővé tennünk a másikétól. A múltból merített tapasztalás azt mondatja velem, hogy nem czélszerü. E vasutügynek országos fontosságát még addig senki se vonta kétségbe. Több törvényhatóság területét fogná e vasút átszelni és közvetitné a közvetlen forgalmat, több mint 700.000 lelket számláló területen. Adjuk hozzá azt a fontos körülményt is, hogy e területhez tartozik a román-bánsági volt határőrezred is; tehát az a vidék, amelyet épen most csatoltunk vissza az országhoz. Hogy ha, — amint nem is kételkedem, — e lakosság és az ország közt szorosabbra akarjuk fűzni a testvériség és érdekközösség kötelékeit: létesítsük inkább ma, mint holnap e lakossággal való leggyorsabb érintkezésünk és közlekedésünk eszközét, a vasutat. Én azt hiszem, hogy egy országos fontosságú vasúti ügynek elhalasztása sohasem lehet érdekében az országnak. Igen találóan jegyezte meg még 1868ban az arad-temesvári vasút tárgyalása alkalmával mostani vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy : „nem azok a vasutak drágák, melyeket építünk; hanem azok, melyeket nem építünk." Minthogy tehát azt kívánom, hogy az alvidék közönsége e vasút ügye miben állása iránt a legilletékesebb helyről nyerjen fölvilágosítást, kérem a tisztelt közlekedési minister urat: méltóztassék engem becses válaszával szerencséltetni. A válasz, ha, mint reménylem, kedvező lesz: megnyugtatásra fog szolgálni egy egész országrész lakosságának, amely épen nincs bőviben a vasúti eszközöknek, és amelynek épen most, az éveken át ránehezedett elemi csapások súlya alatt jól esnék annak tudata, hogy e rég óhajtott közlekedési eszköznek birtokába jut, ha nem is rögtön, legalább a legközelebbi jövőben. De az esetre is, ha nem lesz oly kedvező a válasz, mint én kívánnám : legalább tájékozva leszünk a dolog miben állása iránt, megismerkedünk az akadályokkal, és lesz módunk azok elhárítása módjáról gondolkozni. Ajánlom tehát e vasút ügyét a tisztelt ház és tisztelt kormány becses figyelmébe. Tisza Lajos közlekedési minister: Tisztelt ház! Eöviden csak annyit nyilatkoztatok ki, hogy a magyar és rumániai kormány köztmegállapodások léteznek a csatlakozás iránt. Ezek, mint biztosítva vagj'unk a nmániai kamara előfognak annak egybejövetelékor terjesztetni, és remény is van hozzá, hogy a most összegyűlendő kamara által el fognak fogadtatni, s akkor lesz az országgyűlés itt azon helyzetben, hogy ezen csatlakozás fölött határozhasson. Egyelőre is azonban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a kormány tévesnek tartaná azon eljárást, ha netalán megadatnék a szomszéd államnak azon csatlakozási pont, amely neki érdé-