Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-156

2G2 156. országos ülés június 25. 1873. (Derültség.) és különösen egyet vagyok még bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy, miután az egyetemi könyvtár épen épülőfélben van, és ezen régi egyetemi könyvtár helyiségeiből a könyveket már valószínűleg a jövő évben át kell szállítani, az ifjúság, meglehet, 1874-ben minden olvasó helyiség nélkül marad, s eh'ágatik előle a tanulmányozás útja; pedig ezen olvasó-körben nemcsak hogy 120 lap jár, hanem, miután a kör nagy látogatottságnak örvend, és ott gyakran fölolvasások tartatnak, mi az ifjúság képzésére kétségtelenül igen nagy hatással van: újból is ajánlom határozati javaslatomat a tisztelt háznak, kérvén, hogy annak mielőbbi tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítását elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) KiSS Miklós jegyzii (olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. A képviselőház a pénzügyi bizottságot oda utasitja, hogy a vallás- és közoktatási ministerium rendkívüli költvetése V-ik czimébe „a tudomány és műegyetemi ifjúság olvasó-körének 1873. és 1874. évi lakbér gyanánt" 3.000 forintot fizetvén; eziránti előterjesztését akként tegye meg, hogy az még a jelen költségvetési tárgyalás keretébe fölvehető legyen. Elnök: Tisztelt ház ! A képviselő ur ezen most benyújtott határozati javaslatának azonnali tárgyalását kívánja; azonban a házszabályok szerint a mai napirendre már a költségvetés tárgyalása van kitűzve, alig lehetne tehát mást határozni, minthogy kinyomatik, s majd mikor az illető költségvetés tárgyaltatni fog, méltóztassék a képviselő urnák megujjitani határozati javaslatát, s akkor fog a ház iránta határozni. Deák Ferencz: Tisztelt ház! Csak azt óhajtanám, hogy mondjuk ki, hogy a benyújtott határozati javaslat minél előbb kinyomatik, és a költségvetésnek arra vonatkozó pontjánál vétetik tárgyalás alá, nehogy utóbbra maradván, a dolog egészen elessék. (Helyeslés.) Elnök! Tehát kinyomatik, s a költségvetés illető pontjánál fog tárgyaltatni. Várady Gábor: Tisztelt ház! ügy magam, mint elvbarátaim nevében egy kéréssel fordulok az igen tisztelt minister urakhoz; vonatkozik ez a reformkérdésekre. Igen jól ismeri a képviselőház azon okokat, melyek bennünket arra vezéreltek, hogy a költségvetés mostani tárgyalását ne ellenezzük. Tudjuk, és ennek ezen párt részéről kifejezés is adatott, hogy a költségvetésnek mostani beható tüzetes tárgyalása nem czélszerü, nemcsak azért, mert aggasztó pénzügyi viszonyaink, az aratásnak küszöböli léte és a több helyütt fenyegető rósz aratás miatt a gazdáknak, és igy a ház nagy részének figyelme inkább hazafelé fordul, tehát nagyon nehéz a képviselők nagy részének figyelmét a szőnyegen levő tárgyra öszpontositani; de beláttuk a czélszerütlenséget azért is, mert hiányos és csonka lévén a költségvetés, a fenyegető rósz aratásnak csakugyan bekövetkezése esetében attól lehetne tartani, hogy nemcsak a jövő, hanem a folyó évi födözet is problematikussá válik, vagy legalább tetemes mérvben megzavartatik, amidőn azután az fog előállni, hogy a most megszavazott szükségletet újólag tárgyalás alá kell venni. Hogy az ellenzék föltevése a mostani tárgyalás czélszerütlenségére nézve alapos volt: azt hiszem, hogy ezt a költségvetés fölötti tanácskozás eddigi folyama elég világosan kimutatta. Az okokat, — mondom — amelyek bennünket arra vezéreltek, hogy daczára ezen ismert körülményeknek, mi a költségvetés tárgyalását ne ellenezzük, és engedjünk a kormány kívánságának : a tisztelt ház jól ismeri, és igy szükségtelen ezeket ismételnem; hanem egyre mégis rá kell mutatnom, és ez az, hogy útját kívántuk vágni azon folytonos kifogásoknak, — hogy ne mondjam ráfogásoknak, — miszerint az ellenzék különösen a költségvetéshoszszadalmas tárgyalása által mindig gátjául szolgál a reformkérdések megoldásának. Tehát ezért egyeztünk bele a költségvetés tárgyalásába; bár jól tudtuk, mélyen meg voltunk és meg vagyunk arról győződve, hogy ezen ráfogás csakis ráfogás, tehát nem áll; és hogy eziránt az ország nagy része — talán az egész ország — tisztában van. Ugy hiszem, elég talán ennek bebizonyítására a közelebb, minden föltűnő munka és eredmény nélkül lefolyt, két hónapra rámutatnunk, amiből világosan kitűnik, hogy itt hibás a munkarend, szerencsétlen az időfölosztás ; de sőt • talán azt is lehet mondanunk, hogy nincs is munkarend, nincsen munkafölosztás „Ibant, qua poterant; qua non poterant non ibant." Hanem, miután a tisztelt kormány kívánsága teljesült, és a költségvetés — ugy a hogy — minden esetre gőzerővel halad: egy kérdést intézek a tisztelt minister urakhoz, ugy magam, mint elvbarátaim nevében, és ez az, hogy mit tartanak a reform-törvényjavaslatokra nézve, minő törvényjavaslatokat kivannak e tekintetben a közelebbi őszi ülésezés alatt tárgyaltatni, és minő sorrendben ? Én határozati javaslatot nem terjesztek elő; határozatot nem provokálok, tisztelt ház, mert hisz ha a minister uraknak a javaslat nem tetszenék, nagyon könnyű volna azt leszavaztatni; interpellatióhoz sem folyamodom : hisz az interpellatiók története megmutatja nekünk, hogy e téren igen ritkán lehet sikerrel kopogtatni. Hisz az elnök előterjesztéséből, mely május végéről szól, megláttuk, hogy körülbelől 60 interpellatióra adósak a minister urak felelettel, s pedig vannak ezek közt olyanok, amelyek szeptemberben terjesztettek elő; tehát a minister urak felelnek az interpellatiókra, ha tet-