Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-154

1">4. országos ülés június 23. 1873. 215 lehet követelni; hiszen az állam maga fizet 7—8 %-ot. Ha 6 %-nyi kamatláb alapján állapítjuk meg a számítást, akkor a gömöri vasút annuitásainak fizetésére kell eladni 6 milliónyi államjo•szagot. Mi lesz ezen műveletnek következménye? Ezt négy pontban lehet összefoglalni: először is a gömöri vasút tiszta jövedelme minden levonás nélkül befoly az állampénztárba, mely azt bármire alkalmazhatja ; másodszor az állam 38 éven át a pénztár megterheltetése nélkül fizeti a gömöri vasút annuitását ; harmadszor: 60 ezer hold — mert 100 frtonkint számítva annyit kellene eladni. — az állam kezéből oly kezekbe megy át, melyek ezen földeket 3 — 4-szer jövedelmezőbbekké fogják tenni; végül, negyedszer, eredménye az lesz, hogy az államjavak semmi csökkenést nem szenvednek, sőt gyarapodnak, minthogy 6 milliónyi, de keveset jövedelmező föld helyébe az állam egy 6 millió értékű vasutat szerez meg, mely sokat jövedelmez és az országnak szintén nagy hasznára van. T. ház! Amit a gömöri vasútra vonatkozólag kimutattam: az természetesen szintén alkalmazható a nagy vasúti kölcsönre, mely még 44 éven át 4V2 millió annuitást követel: alkalmazható szintén az összekötő vasútra, a fiaméi kikötőre. De nem akarom többé részletekkel fárasztani a t. ház türelmét. Föntartom magamnak, hogyha a t. pénzügyminister ur jövő őszig a födözet tárgyalása alkalmával ez iránt nem terjesztene javaslatot a ház elé : akkor pracsis javaslattal lépjek a t. ház elé. Ügy hiszem mára elegendően kimutattam, hogy az államjavak mostani rendszere sem az államháztartás, sem .a nemzetgazdaság érdekeivel, sem az osztóigazsággal össze nem egyeztethető, hogy sürgős a gyökeres reform. Ajánlom a mondottakat a t. kormány és a t. ház becses űgjelmébe.(Helyeslés bal felől.) Széll Kálmán előadó: T. képviselőház! Azon hosszabb előadásra, amelyet Horn Ede t. képviselő ur az állami jószágokat illetőleg tartott, kimeritőleg reflectálni ezúttal nem szándékozom. Én most azon hivatást, melyet az állam az államjószágokat illetőleg legjobban van hivatva gyakorolni, hosszabban taglalni, az ez iránt fölmerülhető financiális tervezeteket fejtegetni ezúttal absolute nem szándékozom. . Én csak egyetlenegy adatnak rectificatiojára szólalok föl, mert ez az előadott okoskodások egy részének alapjául szolgált; nem lévén pedig helyes az alap, amelyre az okoskodás állíttatott: a kivont következtetéseket már ez okból sem fogadhatom el. A képviselő ur hosszabban méltóztatott arról szólani, hogy Magyarország állami földbirtoka 5 millió katasztrális holdat tesz és annak kitüntetése mennyire rósz, és silány az államvagyon kezelése reámutatott a csekély eredményre. Erre csak azt vagyok bátor előadni, hogy nem merem ugyan az utosó hold számáig az én adataim hitelességét erősítgetni; mert az adatok az utolsó részletig ezúttal nincsenek kezemnél; de merem állítni, hogy eltérőleg attól, amit a képviselő ur állított, az én adataim azok, amelyek a jövedelem megítélésénél mérvadók, ezek szerint pedig Magyarország földbirtoka nagyjában nem tesz többet, mint körülbelől 4 és fél milliót. Ebből a 4 és fél millióból az, ami nem tartozik az állami erdő kategóriájába, hanem mezőgazdasági birtokot képez: 475,000 katastralis holdat tesz, tehát körülbelől egy fél milliót, 4 millió hold államerdő, és pedig ebből 2 millió a Határőrvidékre esik. Ha már most ez alapon állítjuk föl a kérdést, azaz a kimutatott jövedelmeket az általam elősorolt factorokkal hozzuk arányba: akkor egészen más eredményekre jutunk, mintha azt mondjuk, hogy Magyarországnak 5 millió hold állambirtoka van a mely után nem vesz he többet 6-od fél millió forintnál. 1872-ben — nem lévén nálam az adatok, talán nem tudom az összeget az utolsó krajezárig megmondani, — 1872-ben az akkor előterjesztett pénzügyi bizottsági jelentésben a bizottság kiszámította: mennyi tiszta jövedelem esik egy katastralis holdra. Alikor holdankint 5 frt 48 krt hozott ez a 475.00 0 katastralis hold. Azt gondolom, egyre másra véve föl a földbirtokot, mikor az államnak oly vidéken is vannak birtokai, hol a föld a magánosoknak sem jövedelmez többet, vagy talán annáa is kevesebbet, az 1871-iki alapot véve föl, mely zóta kedvezőbbé lett, az 5 frt 48 kr oly rósz eredménynek, mint a képviselő ur állította, még sem mondható. (Fölkiáltások a bal oldalról: as a kérdés tiszta jövedelem-e ez?) Ismétlem, netto-jövédelemről van szó , minden kiadás levonása után; már pedig akkor, midőn az államnak oly birtoka is van, mely nem olyan mint a pécskai és kovácsházi; hanem a mely silány, az érintett átlagos jövedelmet oly eredménynek kell tekintenem, melynek tekintetbe vételével az állani] kezelést oly annyira kedvezőtlennek mondani nem lehet. Ami az erdőket illeti, ezek jövedelme nagyon csekély volt akkor, midőn a magyar pénzügyi kezelés azokat átvette; de hogy azóta ezen 2 millió katastralis hold tiszta magyarországi erdő —a határőrvidékieken kívül, — jövedelmezőségben tetemesen javult: az bizonyos. Azon nagy beruházások, melyeket a törvényhozás évenként megszavazott, és melyek létesíttettek, gyümölcseiket megtermettek. A 72-ik évi zárszámadások eredményét nem tudjuk még, az igaz, de a pótkezelést ismerjük. A pótkezelés