Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-138
10 138. országos ülés május 20. 1873. Az igen tiszxelt minister ur azt mondta, hogy a kérdéses váltók a közös külügyministerium által ide leküldettek, oly értesítéssel, hogy azok bizonyos Zweigelt Hermina részére lefoglalva lettek, és mégis, midőn a további hivatalos intézkedések ezen átiratra eszközöltettek, a t. igazságügyministerium azon föltevésből indult ki, — a mi szintén csodálatos, hogy egy tárgyat föltevésből elintézni lehessen — mondom, •oly föltevésből indult ki, amely föltevésnek sem ezen átiratban, sem egyéb körülményben semmi nyoma, semmi igazolható indoka nem volt. Mert méltóztassék •a tisztelt igazságügyminister ur megengedni; de ha föltevésből lehet tárgyakat és nagyfontosságú tárgyakat elintézni: akkor én részemről nem tudom, hol a biztosíték arra, hogy egyesek ugy, mint közönség ellen ily valóban megütközésre méltó intézkedések elő ne forduljanak. Csodálkozom azon, hogy az, aki ezen ügyet a ministeriumban elintézte, tévedésből indult ki a törvény azon világos rendelete ellenére, mely azt tartalmazza, hogy a végrehajtás minden adós ellen mind az osztrák, mind a magyar törvények szerint ott foganatosítandó, hol az lakik, következőleg tehát a végrehajtást a külügyministerium Khoner ellen ennek előzőleg befolyhatott követeléseire nem érvényesíttethette, hanem annak teljesítésére, — miként igen helyesen intézkedett a külügyministerium, — fölhívta a magy. kir. igazságügyministeriumot, mint a kinek kezébe ezen követelést átszolgáltatta. Azt mondja a tisztelt minister, hogy a fegyelmi eljárást nem lehetett megindítani ; mert egyrészről tévedésből történt a dolog, másrészről pedig a fegyelmi eljárás iránt külön törvényeink intézkedvén, ennek megvan a maga útja, módja; már hiszen, hogy itt tévedés vagy egyéb ok fordul-e elő? én részemről megmondani nem tudnám ; de hogy a ministeriumban történt eljárás tekintetében ministeri tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást akár elrendelni, akár eszközölni nem lehet: azt kénytelen vagyok kétségbe vonni, mert, engedelmet kérek, a fegyelmi eljárás törvényei csak a bírákra vonatkoznak, miután pedig a hiba elkövettetett és követtetett légyen az el tévedés, vagy bármi oknál fogva, — mert hogy elkövettetett, a tisztelt igazságügyminister ur is beismeri, — azt hiszem, hogy a magyar igazságügyi kormányzatra különben méltó homályt vető hiba lenne a fegyelmi eljárás megindítását el nem rendelni, hogy az illető tisztviselő magát vagy igazolhassa, vagy hibájának méltó következményeit viselje. Én nem akarom mondani, hogy az ügy elintézésének alapja más lehetett mint tévedés, e körülményt nem vitatom; de azt igenis állítom, hogy egy oly kártékony factum, mely a fönnálló törvények ellenére az igazságügy fölügyeletére megbízott ministeriumban követtetik el, méltó elégtételt kíván. Épen azért, mert a tisztelt minister ur ezen intézkedést szintén csak föltevéséből nem tartotta eszközlendőnek: részemről a válaszszal megelégedve nem vagyok, hanem tárgyalásra kérem ezen ügyet kitüzetni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Pauler Tivadar ig'azság-üg-yininister: Tisztelt ház! Csak néhány kitételt akarok helyreigazítani. Korántsem mondtam, hogy igazságügyministeriumi tisztviselő ellen fegyelmi eljárást nem lehet elrendelni; sőt igen sok eset van, melyben nemcsak elrendeltetett, hanem jelenleg is folyamatban van, és az illetők fegyelmi utón meg is fenyíttettek, kivévén a bírákat, akik ellen a törvény meghatározta az eljárás rendjét; hanem értem a közigazgatási, az igazságügyministeriumnak alárendelt hivatalnokokat, például a fegyintézetek tisztviselőit ; tehát korántsem mondtam, hogy a fegyelmi eljárást nem lehet megindítani, hanem azt mondtam, hogy fegyelmi eljárás utján pénzbeli kártérítésre valakit szorítani, fölfogásom szerint, nem lehet. Ez oly kérdés, mely polgári törvényszék elé tartozik. Mihelyt tudomására jutottam ezen ügynek: én megvizsgáltam a dolgot, fölszólitottam az illetőket a szükséges fölvilágositások adására, és ekkor meggyőződtem arról, amit itt mondtam, hogy itt semmi oly szándékosság vagy pedig a culpának oly neme nem fordult elő, amelynél fogva a fegyelmi eljárás megindításának más irányban mint a kártérítés kérdésére nézve helyén volna, mellőzve azon kérdést is, hogy vajon a fegyelmi eljárásnak egyátalában helye van-e oly állású hivatalnok ellen, mint akiről szó van. Tehát annyiban rectificálom a tisztelt képviselő ur megjegyzését, hogy én nem mondtam, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani; sőt azt mondom, hogy nemcsak lehet, hanem kell is azon esetekben, melyekben helye van; de másfelől nem ismerhetem el, hogy valakit közigazgatási utón pénzbeli kártérítésre lehetne szorítani, s azt mondtam, hogy mint az általam olvasott actákból következtethettem, azok szerint nem fordult elő oly eset, melynélfogva a fegyelmi eljárásnak másra mint a kártérítésre lett volna helye. Elnök: Tudomásul veszi a tisztelt ház a minister ur válaszát? Igen? vagy nem? Akik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség nem veszi tudomásul, hanem tárgyalni kívánja. Deák Ferencz ; T. ház! Az én véleményem az, hogy e kérdést tárgyalás alá venni talán nem ma kellene, hanem végezzük be előbb mindazt, mi az alakuláshoz, a választásokra tartozik, annyival inkább, mert a tárgyalásnak egy-két napi halasztása nem von maga után következést, s az illetők is ez idő alatt kérdésen kivül jobban megvizsgálhatják a dolgot, és minden feleletre inkább készen lehetnek. Amúgy is, combinatiom szerint egy