Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

152 152. országos ülés június 20. 1873. téli hónapokban kezdünk hozzá, de akkor becsületesen elvégezzük. Ha arról volna szó, hogy most a budgetnek tökéletes tárgyalásába mehetünk be, és azt megtehetjük azon kellő kényelemmel, melylyel a parlamentalis ellenőrzés szigorúsága azt megkívánja: én szívesen beleegyezném, hogy maradjunk itt, és tárgyaljuk. De mintán azt nem tehetjük, én részemről sokkal jobbnak találom még azt is, hogy indemnyti adassék a kormánynak, ha az szükséges. Ámbár én ennek szükségét nem látom, ha a kormány september elején beterjeszti a költségvetést; de ha még akkor is szükség volna reá: inkább az indemnytit szavaznám meg, mintsem, hogy a költségvetést csak forma miatt tárgyaljuk ; de lényegben a parlamentalismus kijátszassék; mert ilyen tárgyalás nem egyéb annál, és én annálfogva, megvallom, igen sajnosán tapasztaltam azt, hogy az ellenzék másik árnyalata egyszer hozott határozatától elállott. Azon érvek, melyek a zárt ülésben fölhozattak, puszta szavaknál egyebek nem voltak. Milyen az ország állapota, azt mindenki tudja; arra nem volt szükség sem zárt ülés, sem revelatio; hogy hitelünk megingott az országban és a külföld előtt: azt sajnosán látjuk és tapasztaljuk; de az nem a budgettárgyalásnak most vagy őszszel történte, az nem a termésnek következése, hanem következése azon rósz gazdálkodásnak, melyet lelkiismeretlenül követett a kormány 7 év óta. Ha — mondom — láttam volna, hallottam volna valami beható érvet fölhozni amellett, hogy most tárgyaltassék a budget: nem elleneztem volna annak tárgyalását; de én nem hallottam semmi egyéb okot, mint azt, hogy a kormány állását félti, és épen azért, mert a kormány állását féltette, és mert én ezen kormánynak mulasztásait, rósz gazdálkodását tartom az ország bajai főforrásának s okának: épen azért sajnálom, hogy ha az ellenzék bármely része is hozzájárul ahhoz, hogy az ilyen alkalmat elmulasztván, a kormány állásában megtartassák. Én őszintén megvallom, a jelen kormány bukása után látom lehetségesnek a józanabb és függetlenebb politikához való áttérést. Nekem tökéletesen mindegy, kik azok az egyének, kik a kormányon ülnek ; hanem mikor 7 éven keresztül látom a kormányzati incapacitást, tehetetlenséget, tétlenséget; mikorminden szenved az alatt. hogy nem tudjuk a kormánytól, a ministeriumtól egy rendelet elintézését megnyerni: akkor első orvosság, amit tennünk kell, hogy e kormány lételét szüntessük meg. Épen azért sajnáltam, hogy ezen kormánynak rövid élete óta, mint a tisztelt pénzügyminister ur tegnap monda, deczember óta, már most harmadízben az ellenzék másik árnyalata az, ki ezen kormány föntartására segédkezet nyújt. Én vagy elfogadom ezen kormánynak politikáját, és akkor őszintén, nyíltan támogatom : de akkor nem foglalok helyet az ellenzéki padokon, hanem melléje ülök és becsületesen, egész tehetségemmel nyíltan pártolom; de ha szemben ülök a ministeriummal, mert nem helyeslem eljárását: akkor elmulasztani a megbuktatására kínálkozó alkalmat nem fogom; hanem fölhasználom mindazon becsületes utakat, amelyeken a kormány bukását elérhetem. Azt mondta ugyan Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur, hogy hiszen ezen kérdésben nem bukott volna meg a kormány: mert az sehol megírva nincs, hogy a költségvetés tárgyalásának elhalasztása ministerialis kérdés legyen. Hiszen az sehol leírva nincs, hogy melyik kérdés ministerialis kérdés. De elég az, hogy ha egy kérdésben, melyre a kormány bizonyos fontosságot helyez, meglehetősen teljes házban leszavaztatik; ez minden esetre elég jel arra, hogy neki a házban többsége vagy egyátalában nincs, vagy minden esetre állása annyira meg van ingatva, hogy a legelső kérdésnél formaszerü leszavaztatását várhatja. Az ilyen módon megrendített kormány nem fogja helyét megtartani, legalább tisztességes módon nem fogja megtarthatni. Ha tehát a balközép föntartja indítványát: én részemről minden esetre támogattam volna, és meg fogtuk volna látni, ha vajon a kormánynak van-e ezen házban minden kérdésnél annyi támogatója, amely följogosítja őt arra, hogy azon helyet, melyet csak a többség bizalmából tarthat meg, megtarthatja-e vagy nem ? Mi lett volna a szavazás eredménye, ezt egész bizonyossággal megmondani nem merem ; hanem veszélyesnek tartom, hogy valahányszor a kormány állását veszélyeztetve látja: akkor az ellenzékhez forduljon, az érzékekhez szóljon, szivére beszéljen az ellenzéknek, a pártokat egyetértésre szólítsa föl, hogy álljanak el indítványaiktól, melyek a kormány állását veszélyeztetik. A pártoknak egyetértésre szólítása nem először történt. Ugyan méltóztassanak. magukba szállva, meggondolni, mit tettek önök valaha az ellenzék kedveért, hogy joguk legyen azt fölhívni önök irányában kíméletre '? Nem régen volt alkalmam elmondani, hogy a Deák-párt soha sem viselte magát az ellenzék irányában nemcsak méltányosan, de igazságosan sem. Mit tettek azóta, mióta e kormány rövid életének örvend, múlt deczember óta ? Újra alakult a ház. Vajon azon szemrehányások következtében, melyeket megczáfolni senki sem mert, hogy a ház bizottságaiban aránytalanul van az ellenzék képviselve, tettek-e önök valamit ennek orvoslására ? Egyszer megtörtént, igaz, hogy tisztelt barátom Madarász indítványát Pest belváros képviselője.