Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

151. országos ülés június 19. 1873. 143 deikezhetik, s hol a forgalmi jegyeknek kezünkhöz nyerését is csak az idegenektől, remélhetjük. Ily helyzetben, tisztelt ház, én oly kormány iránt, akármilyen is legyen az, szélső baloldali, vagy balközépi vagy akárhonnan összeszedett emberekből való kormány, (Derültség.)nem bánom, t. ház, mondom, ha az ország bármely vidékéről, vagy ha ugy tetszik, az összetákolt osztrák birodalomból — mert ezt is belefogták — szedett kormány iránt bizalommal nem viseltetem, s ezen állapotot soha sem hanggal, sem lépéssel semmiféle körülmények között sem én, sem semmiféle hozzátartozóim, vagy véreim elismerni nem fogjuk. (Derültség. Egy hang jobb felől: EMUI) Tessék maga magával rendelkezni, és tessék magát e hősnek megválasztatni, s ha a szabályok értelmében szólni akar : tessék magát fölíratni; de addig tessék hallgatni; (Helyeslés a szélső bal felől.) mert én sem kegyhajhászatból, sem kitüntetésre való vágyódásból nem szólaltam föl soha, sem mellékindulat kitörésénél fogva, hanem szóltam, és szólni fogok halálom órájáig lelkem teljes meggyőződéséből. (Éljenzés a szélső bal felől.) És igy, tisztelt ház, mondom, hogy akárminő honfitársainkból, vagy akárhonnan legyen összealkotva a kormány, olyat, — mely a közös-ügyes állapotot, mely hazánk romlását hordja méhében, és fölvirágzását lehetetlenné teszi, erőssé sem növekedhetik mellette, tekintélyét a világ előtt nem növeli; sem anyagi jólétét, sem erkölcsiségét nem terjeszti, sem a műveltségnek, sem a tudománynak szétárasztását oly mértékben, mint lehetne és kellene, nem eszközli. — mindaddig — mondom még csak reményiem is ábrándnak tartom azon időig, mig a közösügyes alku meg nem semmisittetik. Én tehát az olyan kormányt, — mely ezen alku föntartására fordítja gondját, olyan kormányt, mely annak még megszilárdítására, vagy talán még tiz éven is íulterjesztésére megteszi az előlépéseket: én,— mint hazafi, a szabadság és alkotmányosság embere — nem támogathatom és nem is fogom támogatni soha. [Helyeslés a szélső bal felől.) Ezek után, t. ház, mivel Madarász képviselőtársam, s előttem szólott képviselőtársaim már többizben kifejtették azon okokat, melyek alapján, a jelen határozati javaslatot aláírva, a ház elé terjesztették, amint beszédem kezdetén is Ígértem, unalmassá lenni nem akarván, bezárhatnám előadásomat. Azonban megbocsát nekem a tisztelt ház, ha egy-két észrevételt leszek bátor tenni az előttem szólott Horn képviselőtársam által fölhozottakra. Azt állította ugyanis, hogy 1848. előtt Magyarország a papíron ugyan mutatott valamit; de valódi önállósággal és függetlenséggel nem rendelkezett; hanem azok, mik függetlenségének és önállóságának jelvényéül és biztositékaként fölhozhatok volnának, az 1848-ki törvényekben henfoglalva nem találtatnak. Én, tisztelt ház, azt állítom, hogy az 1848-ki törvényekben az ősiségi törvényt kivéve és a tized dézsma-váltság eltörléséről szóló törvények kivételével egyetlenegy törvényt sem találok olyat, melyek nem a magyar hazának azelőtt is fönállott törvényeiből kifolyólag lettek volna alkotva. Vegyük például a felelős kormányt, melyet az 1848-ik törvények létrehoztak. Hát nem volt-e hazánknak felelős kormánya a legrégibb idők óta? Nincsenek-e törvénykönyvünkben törvények, melyek felelősséggel kötelezettnek lenni állítják a törvényhozás által létrehozott kormányszékeket ? A törvényhozás választotta meg, a törvények értelmében ennek tagjait és szabta meg kötelezettségeiket. Azt mondja talán, hogy ez nem volt felelős kormányzat; mivel meg nem tartatott, és mert később nem a követek és főrendek nevezték ki a helytartótanács és kanczellária tagjait, hanem a a király, és az most igy történik; ehhez képest az volna tehát a következtetés, hogy akkor sem volt, és most sincs önállósága és függetlensége e nemzetnek ? Ámde ez nem áll; mert ha akkor kinevezték: azt törvényellenesen cselekedték, és az a sérelmek sorába fölvétetett, és panaszkodott a nemzet és ép a törvénynek meg nem tartása hozta a keserű gyümölcsöt a hazára, és a múlt század elején 1701 — 1711-ig tartott a belharcz, mely, hogy ha az 18489-ikihez képest árulással nem végződik : alkalmasint más uralkodóház volna a haza trónján. De hogy ha az törvényellenesen történt: abból nem szabad törvényhozónak argumentumot vonni arra, hogy a nemzetnek nem volt önállósága és függetlensége. De tovább megyek, t. ház, hát a hadseregre vonatkozólag nem gyakorolta a nemzet 1848. előtt is folytonosan jogát? Nem akarok kiterjeszkedni a legrégibb időkre, mikor még állandó katonaság sem volt; mert akkor a banderialis és insurrectionalis hadak küzdöttenek, amelyek fönbirták tartani a hazát 800 évig, és akármelyik ellenség támadta meg, nagyon megérezte súlyát vakmerőségének, mert azon hadak ugyancsak visszaverték ám, és ha adta magát elő eset, hogy megbukott, mint például a tatárjárás idején, (Derültség) vagy pedig a mohácsi vész előtt: azt is csak annak köszönhették, hogy egymás ellen, nem pedig közös ellenség ellen harczoltak. Soha a török uralom és a tatárjárás által előidézett vész e hazában föl nem merült volna: ha visszavonás nem választotta volna el e haza polgárait egymástól. Nem akarok a legrégibb időkre visszamenni; de menjünk közelebb 1848-hoz. Ugyan volt egyetlenegy katonája e hazának, akit 3 évről 3 évre a törvényhozás nem szavazott volna meg? mert ami 1821-ben történt, hogy t. i. Ferencz király a rósz; tanácsosok sugallatára hallgatván, az ujonezokat pa-