Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

140 131. országos ülés juaius 19. 1873. épen azért szeretett ügyet elrontanék: ezt mindig előnynek tartom. Nem mondom, hogy az örökös tapogatódzás menthető ; de azt igenis mondom, hogy nehéz viszonyok közt tapogatódzás nélkül actioba bocsátkozni még kevésbbé jó. Azután ne felejtsük, hogy két föladat vár reánk : alkotni a jövőnek, teremtem valami állandót és egyúttal gondoskodni a jelen szükségleteiről. Minél nehezebb ez utóbbi föladat, annál kevésbbé van helyén egyidejűleg törekedni az elsőre is. Mikor erőnket, — nemcsak a kormányét, de a nemzetét is — legnagyobb részben igénybe veszi a jelen szükségleteiről való gondoskodás : akkor kényszerűség nélkül nem kell a jövőre való alkotásra is praecipitálnunk; mert az történhetik, hogy mikor az egyikre és a másikra is egyidejűleg működünk, a megoszlott erővel sem az egyiknél, sem a másiknál kellő mérvben a kívánt ezélt el nem érjük. Ezek azok, t. ház, miket én lényegileg nem igazolásul, de magyarázatul, részint annak magyarázatául, amit nem tettem, részint annak magyarázatául, amit tettem, elmondani szükségesnek tartottam. De van egy pont, mit a jövőre irányoz Horn képviselő ur előadásában, és amit épen azért szándékosan választottam el a többitől, mert azt figyelem nélkül hagyni nem lehet. Tökéletes igazsága van a képviselő urnák abban, hogy ha mi módosítunk, változtatunk egy irányban, egy vonatkozásban, az ez által kívánt barmomcus változtatásokat meg kell tenni a többire nézve is. Ha tehát mi, szemben a ház egykori határozatával, hogy a költségelőirányzatot szeptember közepéig betérj esz szűk, azon másik alapra akarunk átmenni, hogy, amennyire lehetséges, már a téli vagy tavaszi hónapokban áteshessünk a költségvetésen, és ha az idén már ezen változott állásra akarunk helyezkedni: akkor nem tartható fönn a t. ház, sőt a törvényhozás azon másik határozata sem, amely azt rendeli; gondoskodjunk, hogy az előév zárszámadásai szeptember közepéig a ház rendelkezésére legyenek. Ama rendelkezés czélja ugyanis az volt, hogy akkor legyen a képviselőház kezében a zárszámadás, mikor a jövő évi költségvetés tárgyaltatik. Ha tehát előbbre viszszük ennek határidejét, előbbre kell vinni amazét is. E tekintetben az intézkedések meg vannak téve. Mindenekfölött a pótkezelés az, mi a zárszámadások késő elkészítését föltételezi. A pótkezelésnek, legalább a pénztári kezelést illetőleg, egy hónappal megrövidítése már ez évre is elrendeltetett. Munkában van épen a főszámszék kezdeménjezése folytán, hogy a pótkezelés a pénztári kezelés tekintetében jövőre egyátalában elejtessék. így a zárszámadás 4—5 hóval hamarább készen lehet. Ezen harmónia helyreállításáról tehát igenis gondoskodik a kormány. Abban is igaza van a képviselő urnák, hogy nincs abban semmi absolut szükségesség, hogy a számadási év a naptári évvel összeessék. Komoly meggondolás tárgyát képezte nálunk is, ha nem volna-e megfelelőbb a pénzügyi évet január elsejéről Julius elsejére helyezni át, amikor lehetséges volna épen a tavaszi hónapokban tárgyalni a költségvetést. De nemcsak ez oka, amiért komoly meggondolás tárgyává tettük máris e kérdést; van annak egy másik sokkal lényegesebb oka is. Épen gazdászati életünk egyoldalúságában s azon körülményben, hogy nálunk csak egyszer van pénze a közönségnek: aratás és szüret után. Ma ugy vagyunk, hogy ha legjobb akarat van is az adófizetésre, és ha a legnagyobb buzgalom van is abban, ki az adóbehajtással megbízatott, s ha mindkettőnek összehatása azt eredményezi is, hogy nemcsak rendesen annak idején, hanem előre is kész az adózó fizetni, és ez által hasznára válni az ország pénzügyeinek: ezt még sem teheti meg. Pénzhez az év utolsó negyedében jut, s tovább, mint az év végéig, nem fizethet, nem lévén jogunk annak elfogadására ; miután az adótörvények csak az év végéig terjednek: várni kell tehát újra, hogy megadassék a jogosultság ; mire az megtörténik, akkoron elfogyott a pénz, vagy feneketlenné váltak utaink, s így eltűnt az alkalom pénzzé tehetni a terményeket. Más volna az eredmény, ha a pénzügyi év Julius elsején kezdődnék. Ez esetben háromnegyed év volna még hátra, mikor pénzhez juthat, amikor, ha akar, előre is eleget tehetne az adózó kötelezettségének. Az eszme sem nem rósz, sem nem uj. A kormány tüzetesen foglalkozott vele; de a dolognak több oldala is van, s az méltó meggondolás tárgya. Ennélfogva ma csak annyit mondhatok, hogy ha minden oldal megfontolása után ugy találom jónak, ez irányban is javaslatot teszek azon törvényjavaslat benyújtásának alkalmával, amely nálam különben készen van, s melynek czélja: az egyenes adók kezelését, különösen pedig azok behajtását újból szabályozni. Meg vagyok győződve, hogy e javaslatnak minél előbbi törvényre emelését az egész ország megnyugvással venné, mert megszabadulna az adóbehajtással most tagadhatlanul együttjáró s annyi méltó panaszra okot szolgáltatott sok kellemetlenségtől. Épen azért részemről szerencsésnek tartanám magamat, ha mód nyújtatnék arra. miszerint a törvényhozás mielőbb megejthesse az ez irányban beterjesztendő törvényjavaslatnak törvényerőre emelését; és meg vagyok győződve, hogy ez által egy átalánosan érzett nagy bajnak lényeges enyhítését eszközölné.