Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

140 131. országos ülés juaius 19. 1873. épen azért szeretett ügyet elrontanék: ezt mindig előnynek tartom. Nem mondom, hogy az örökös tapogatódzás menthető ; de azt igenis mondom, hogy nehéz viszonyok közt tapogatódzás nélkül actioba bocsátkozni még kevésbbé jó. Azután ne felejtsük, hogy két föladat vár reánk : alkotni a jövőnek, teremtem valami állandót és egyúttal gondoskodni a jelen szükségleteiről. Mi­nél nehezebb ez utóbbi föladat, annál kevésbbé van helyén egyidejűleg törekedni az elsőre is. Mikor erőnket, — nemcsak a kormányét, de a nemzetét is — legnagyobb részben igénybe veszi a jelen szükségleteiről való gondoskodás : akkor kényszerű­ség nélkül nem kell a jövőre való alkotásra is praecipitálnunk; mert az történhetik, hogy mikor az egyikre és a másikra is egyidejűleg működünk, a megoszlott erővel sem az egyiknél, sem a másiknál kellő mérvben a kívánt ezélt el nem érjük. Ezek azok, t. ház, miket én lényegileg nem igazolásul, de magyarázatul, részint annak magya­rázatául, amit nem tettem, részint annak magyará­zatául, amit tettem, elmondani szükségesnek tar­tottam. De van egy pont, mit a jövőre irányoz Horn képviselő ur előadásában, és amit épen azért szán­dékosan választottam el a többitől, mert azt figye­lem nélkül hagyni nem lehet. Tökéletes igazsága van a képviselő urnák abban, hogy ha mi módosítunk, változtatunk egy irányban, egy vonatkozásban, az ez által kívánt barmomcus változtatásokat meg kell tenni a többire nézve is. Ha tehát mi, szemben a ház egykori ha­tározatával, hogy a költségelőirányzatot szeptember közepéig betérj esz szűk, azon másik alapra akarunk átmenni, hogy, amennyire lehetséges, már a téli vagy tavaszi hónapokban áteshessünk a költségve­tésen, és ha az idén már ezen változott állásra akarunk helyezkedni: akkor nem tartható fönn a t. ház, sőt a törvényhozás azon másik határozata sem, amely azt rendeli; gondoskodjunk, hogy az előév zárszámadásai szeptember közepéig a ház rendel­kezésére legyenek. Ama rendelkezés czélja ugyanis az volt, hogy akkor legyen a képviselőház kezében a zárszámadás, mikor a jövő évi költségvetés tárgyal­tatik. Ha tehát előbbre viszszük ennek határidejét, előbbre kell vinni amazét is. E tekintetben az intézkedések meg vannak téve. Mindenekfölött a pótkezelés az, mi a zár­számadások késő elkészítését föltételezi. A pótkeze­lésnek, legalább a pénztári kezelést illetőleg, egy hó­nappal megrövidítése már ez évre is elrendeltetett. Munkában van épen a főszámszék kezdeménjezése folytán, hogy a pótkezelés a pénztári kezelés te­kintetében jövőre egyátalában elejtessék. így a zár­számadás 4—5 hóval hamarább készen lehet. Ezen harmónia helyreállításáról tehát igenis gondoskodik a kormány. Abban is igaza van a képviselő urnák, hogy nincs abban semmi absolut szükségesség, hogy a számadási év a naptári évvel összeessék. Komoly meggondolás tárgyát képezte nálunk is, ha nem volna-e megfelelőbb a pénzügyi évet január elsejéről Julius elsejére helyezni át, amikor lehetsé­ges volna épen a tavaszi hónapokban tárgyalni a költségvetést. De nemcsak ez oka, amiért komoly meggondolás tárgyává tettük máris e kérdést; van annak egy másik sokkal lényegesebb oka is. Épen gazdászati életünk egyoldalúságában s azon körül­ményben, hogy nálunk csak egyszer van pénze a közönségnek: aratás és szüret után. Ma ugy va­gyunk, hogy ha legjobb akarat van is az adófize­tésre, és ha a legnagyobb buzgalom van is abban, ki az adóbehajtással megbízatott, s ha mindkettő­nek összehatása azt eredményezi is, hogy nemcsak rendesen annak idején, hanem előre is kész az adózó fizetni, és ez által hasznára válni az ország pénzügyeinek: ezt még sem teheti meg. Pénzhez az év utolsó negyedében jut, s tovább, mint az év vé­géig, nem fizethet, nem lévén jogunk annak elfoga­dására ; miután az adótörvények csak az év végéig terjednek: várni kell tehát újra, hogy megadassék a jogosultság ; mire az megtörténik, akkoron elfo­gyott a pénz, vagy feneketlenné váltak utaink, s így eltűnt az alkalom pénzzé tehetni a terménye­ket. Más volna az eredmény, ha a pénzügyi év Ju­lius elsején kezdődnék. Ez esetben háromnegyed év volna még hátra, mikor pénzhez juthat, amikor, ha akar, előre is eleget tehetne az adózó kötelezettsé­gének. Az eszme sem nem rósz, sem nem uj. A kor­mány tüzetesen foglalkozott vele; de a dolognak több oldala is van, s az méltó meggondolás tárgya. Ennélfogva ma csak annyit mondhatok, hogy ha minden oldal megfontolása után ugy találom jónak, ez irányban is javaslatot teszek azon törvényjavas­lat benyújtásának alkalmával, amely nálam külön­ben készen van, s melynek czélja: az egyenes adók kezelését, különösen pedig azok behajtását újból szabályozni. Meg vagyok győződve, hogy e javas­latnak minél előbbi törvényre emelését az egész or­szág megnyugvással venné, mert megszabadulna az adóbehajtással most tagadhatlanul együttjáró s annyi méltó panaszra okot szolgáltatott sok kelle­metlenségtől. Épen azért részemről szerencsésnek tartanám magamat, ha mód nyújtatnék arra. misze­rint a törvényhozás mielőbb megejthesse az ez irányban beterjesztendő törvényjavaslatnak törvény­erőre emelését; és meg vagyok győződve, hogy ez által egy átalánosan érzett nagy bajnak lényeges enyhítését eszközölné.

Next

/
Thumbnails
Contents