Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

151. országos ölés junius 19. 1873. 135 a, dolog, hogy még csak az escompte-kereskedelmi bank sem létezik; annál kevésbbé gondolt pedig arra, hogy a nemzetnek egy önálló jegybank iránti óhajtását teljesítse, és még ma is, midőn a költség­vetés tárgyaltatik, és midőn elvártuk, hogy egy exposéval fogja azt bemutatni és ajánlani a képvi­selőháznak : még ma is hallgat ezen égető kérdésről. Annyit tudunk mindössze, bogy ugy a t. pénzügymi­nister ur, mint a tisztelt ministerelnök ur egyre fáradoznak abban, hogy hol a bécsi pénzügyminis­tert, hol az osztrák nemzeti bankot kéregetéssel rá vegyék, hogy valahára segíteni méltóztassanak raj­tunk, ugy hogy valóban, ha a tisztelt minister urakat az ember meg akarja találni, nem tudja Budapesten keresse-e, vagy Bécsben, avagy pedig a vasúton. Én, tisztelt ház, mint beszédem elején emii­tettem, nem akartam a tárgyhoz szólani, és ez nagyon is kitetszik szakadozott előadásomból. De az is, mit mondtam, ugy hiszem, elegendő arra. hogy indokolja azon szavazatot, melyet adni fogok a költségvetés megtagadására, mert indokolja azon bizalmatlanságot, melyet ily ministerium, melyet ily ministerek iránt érzek. A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául ennélfogva el nem fogadom. Csanády Sándor s " Tisztelt képviselő­ház ! Mindenekelőtt kinyilatkoztatom egész őszinte­séggel, hogy én, valamint a múltban az 1867-iki kiegyezés alapján és annak következtében létrejött kormányok irányában bizalommal nem viseltettem, nem azon oknál fogva, mert ezen kormányok ha­zánk, nemzetünk önállóságának, függetlenségének árán, romjain emelkedtek a ministeri padokba; nem azért, mert ezen kormányok hazánkat, nemzetünket a szellemi és anyagi megsemmisülés szélére taszí­tották; nem azért, mert ezen kormányok hat évi működésük alatt alig tudtak más eredményt fölmu­tatni, mint a nép jogainak tiprását, rablását, a nemzet előtt gyűlöletes adónemek behozatalát, az adók fölemelését, megkétszerezését, és a nemzet terhére, rovására adósságok csinálását, — mint mon­dám, valamint a múlt kormányok irányában nem viseltettem bizalommal: ugy a jelen kormány irá­nyában is, — mely a múlt kormányok méltó utódja minden tekintetben — bizalommal nem viseltethe­tem, s ennélfogva a jelenleg tárgyalás alatt lévő költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Épen ugy, tisztelt ház, mint Irányi tisztelt képviselőtársam mondta, bárha nem fűztem vérmes reményeket a jelen kormány működéséhez, nem fűz­tem vérmes reményeket az általam elmondott okok­nál fogva, mert a mostani kormány is a nemzetre, a hazára nézve átkos közösügyes közjogi alapon uralkodik; (Derültség.) hittem azonban, miként a jelenlegi kormány, okulva a multak szomorú tapasz­talatain, szakítani fog az eddig űzött haza- és nem­zetellenes politikával. Ezt reménylni igenis jogosítva voltam annyival inkább, mert maga Deák Ferencz tisztelt képviselő ur, ki jelenleg mint nagy hatalom uralkodik a haza, a nemzet, a ministerium fölött, (Derültség. Éljenzés jobb felöl.) a legközelebbi idők­ben, ezelőtt néhány héttel, midőn a múlt évi ülés­szak bezáratott, e szavakat mondotta : jövőre józa­nabb és függetlenebb politikát kell követnünk. Jól esett nekem, tisztelt képviselőház, Deák Ferencz képviselő úrtól hallani e szavakat, nem azért, mintha én nagy súlyt fektetnék Deák Ferencz képviselő ur szavaira ; (Atctltmos élénk derültség.) Miután önök uraim nevettek s nevettek a nélkül, hogy megmondtam volna az okot. miért nem fek­tetek súlyt Deák Ferencz képviselő ur szavaira, igenis el fogom mondani önök előtt, ámbár nem volt szándékom. (Halljuk '.) Hogy Deák Ferencz tisztelt képviselő ur sza­vai mennyit érnek, azt a múlt bebizonyította. Ugyanis, uraim, ugyanazon Deák Ferencz, ki az 1861-ki föliratban kimondott magasztos, az ország áhal lelkesedéssel fogadott elvek ellenében képes volt 1867-ben megteremteni az átkos közösügyeket, (Átalános sajos derültség.) képes volt föladni hazánk önállóságát, függetlenségét; ugyanazon Deák Ferencz, tisztelt képviselőház, aki az 1867-iki országgyűlés alkalmával, amidőn a közösügyes közjogi alapot elfogadtatta a képviselőház többségével: azt mon­dotta a nemzet színe előtt, miszerint ezen alapot csak azért fogadtatta el, hogy ezen alapon vissza­szerezhesse a nemzet elrabolt kincseit, hazánk önállóságát, függetlenségét; daczára annak, hogy ezen Ígéretet tette Deák Ferencz: tudtom szerint legalább a mai napig egyetlenegy lépést sem tett, hogy hazánk önállósága és függetlensége visszasze­reztessék : következőleg a nemzet szine előtt adott sza­vát nem váltotta be. Tehát uraim, nem azért esett nekem jói hallani azon szavakat Deák Ferencz tisztelt képviselő úrtól, mintha azokra nagy súlyt fektetnék; hanem igenis azért, mert Deák Ferencz képviselő urnák mondott szavai egyrészről pálczát törnek a kormánynak, a jelenlegi országgyűlési több­ségnek eddigi működése fölött; mert midőn e sza­vakat mondja: „Jövőre kövessünk józanabb politi­kát," ez nem tett, s nem is tehet mást, mint, hogy az a politika, melyet önök eddig követtek: nem volt józan, mert az a haza és a nemzet érdeke ellen volt irányozva; — midőn Deák Ferencz képviselő ur beismerte azt is, hogy független politikát sem követnek önök, mert a haza s a nemzet érdekei nagyon is alá vannak rendelve az idegen, az oszt­rák érdekeknek; — midőn mondom, egy részről arról győzött meg engem Deák Ferencz képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents