Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

132 151. országos ülés június 19. 1873. De van ennek egy másik nehézsége; t. előadó ur nagyon hangsúlyozta': mennyire nrulhatlanul szükséges a zárszámadások ismerése a jövő budgeí megállapítására; de szem elől tévesztette, midőn egyszersmind a nyári budgettárgyalást védte, az 1871. évi XVIII. t.-cz. 22. §-át, melyben ez van: a főszámszék köteles legfölebb september elejéig a minister tanácsnak beterjeszteni a múlt évi zárszámadást és a ministertanács tartozik azt a háznak „haladéktalanul" bemutatni, minek más czélja nem lehet, mint az, hogy midőn a ház szeptember vagy octoberben tárgyalja a jövő évi költségvetést, támpontul, vezér-fonalul fölhasználhassa a múlt évi zárszámadást. Ha pedig mi a budget tárgyalását áttesszük a téli vagy nyári hónapokra: akkor ezen czél egészen meghiusittatik és a törvénynek nincs értelme. Minthogy t. ház, ezen kérdés tegnap megpendittetett s minthogy nincs kétség benne, hogy nem tudunk rendes költségvetés tárgyalására vergődni, nem lenne kár, ha a kormány szíveskednék megfontolni a dolgot: nem lehetne-e ezen igen konok bajon valamiképen segiteni? Nézetem szerint a módszer igen könnyű. (Halljuk!) Tudja a t. ház, hogy nem épen mindenhol esik össze a pénzügyi év a polgári évvel. így pl. Cislajthaniában még néhány évvel ezelőtt novemberben kezdődött a pénzügyi év. Az észak-amerikai köztársaságban Julius 1-én kezdődik a pénzügyi év; Angolországban pedig április 1-én. Hát hol lenne a baj, ha pl. követnők Amerika példáját s igazgatási évünket Julius l-jétől datálnék? Ennek következése az lenne, hogy minden évnek téli ülésszaka alatt, midőn a múlt év június 30-án lefolyt pénzügyi év eredményeit már ösmerheti az ország, míg másrészről meglehet már ítélni a jövő Julius 1-én kezdődő év bevételi kilátásait, a ház teljes nyugalommal s tárgyismerettel állapithatná meg a költségvetést s igy kibújnánk egyszerűen mindazon zavarunkból, melyek fölött oly őszintén panaszkodott a pénzügyi bizottság előadója, s a melyek már annyiszor fordultak elő. Én nem akarok most indítványt tenni ez ügyben; hanem a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom az ügyet; mindenesetre megfontolásra méltó. T. ház! Elmondottam beszédem kezdetén, hogy a kormány részéről tegnap fölhozott érvek minket arra bírtak, hogy belebocsátkozzunk a költségvetésnek azonnali tárgyalásába. Azt gondolom, hogy azon kímélő tekintetek, melyek erre birtak, azt is megkívánják tőlünk, hogy a pénzügyi helyzet beható taglalásától egyelőre tartózkodjunk; mert meglehet hogy mostani súlyos viszonyainkban, minthogy sok jót nem mondhatván, sőt inkább sok roszat, inkább káros mint hasznos ennek feszegetése. Én legalább tartózkodni fogok most a pénzügyi helyzet taglalásától. (Helyeslés.) Csak egy észrevételt leszek bátor tenni. Midőn a kormány kívánatára belemegyünk ezen költségvetésnek azonnali tárgyalásába, a kormányra hárítjuk a felelősséget minden kellemetlenségért, mely abból származhatnék ; azaz ha netalán az őszi ülésszakban az sülne ki hogy a most megszavazandó kiadásokat semmiképen el nem tudjuk viselni; ha az sülne ki, hogy kényszerítve vagyunk ujabb megtakarításokra s hogy ennek következtében tán czimenként kellene újra átmenni azon budgeten, melyet most fejezetenként megszavazunk, miáltal a czélzott időkímélés el nem volna érve: mi csak a kormány kívánságának engedtünk, viselje ő a felelősséget. Minthogy a felelősséget érintettem, legyen szabad még egy észrevételt tennem és ezzel bevégzem beszédemet. A t. kormány azt mondja hogy a fedezetet most nem terjesztheti a ház elé, mert még nem lehet ismerni az aratás eredményeit és meglehet hogy ha netalán a most átalában táplált aggályok valósulnak, ha nagyobb lesz a hiány, mint a hogyan most számítják; tehát a bevételek iránt most még nem lehet határozni. Én elismerem, hogy a kormányt bizonyosan nem lehet felelőssé tenni a rósz aratásért; ez a gondviselés dolga, s e tekintetben én a pénzügyministerrel együtt szintén a gondviselésre utalok; hanem más kérdés : az vajon fölmenthető-e a kormány szintén a felelősség alól azon hatás iránt is, melyet a félt csapás az ország nemzetgazdászatára gyakorolt azon zavarra nézve, melyet ez előidéz pénzügyi helyzetünkben ? Ezen kérdésre én nem mernék igennel felelni. Az ily csapásoknak hatása mindig attól függ, mily helyzetben találja a csapás az illető országot, milyen az ellenállási erő, mely ezen ország rendelkezésére áll. így például jól rendezett városokban, egészséges néposztályok közt bármely járvány sokkal kevesebb pusztítást fog tenni, mint piszkos utczákban, vagy meggyengült néptömeg közt. Ez áll az országokra nézve is. Ha egészséges valamely országnak pénzügyi és nemzetgazdászati helyzete: akkor a legroszabb aratás szerencsétlenség lesz ugyan ; de leverő, minden felforgató, halomra döntő hatást nem fog ez sohasem gyakorolni. Ha minekünk attól kell félni, hogy a rósz aratás egész pénzügyi és nemzetgazdászati helyzetünket fölzavarja: ez onnan ered, hogy a nemzet nem egészséges, hogy beteg helyzetben találta már ez a csapás; ez onnan ered, hogy előre meggyengítették már a nemzet pénzügyi és nemzetgazdászati ellenállási erejét. Midőn már az úgynevezett rendes években nem tudják az egyensúlyt föltartani, midőn már az úgynevezett rendes időkben adósságot csinálnak adósság után, és túlfeszítik az ország adózó képességét; mig másrészt elhanyagolják azt, ami az ország nemzetgazdászati fölvi-