Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

151. országos ülés június 19. 1873. 129 azelőtt. S Erdély sok méltányos, jogos kivánata épugy csak a papiroson van, mint azelőtt. Hanem bát fölemelték az adókat, csak az adókat emelték föl." Ezt nem én mondom; ezt a „Pesti Napló" mondja, a mit kiegészítek azzal, nem kivánhatám azt, hogy a „Pesti Napló", a jobboldalnak fő napi közlönye mondja meg azt — hogy mit tettek önök anyagilag a hazára nézve. Tönkre jutatták majdnem a pénzügyet. Adósságokat adósságokra halmoznak évenként. Tagadhatják-e önök? a 72. évi költségvetést nem-e 30—32 millió, a 73-kit 50 — 54 millióval kellett fedezniük? és nem kellend-e a 74. évit fedezni 30 — adja az ég, hogy ne legyen több — millióval. Azt hiszem, hogy azon hangos mosoly, mely arra keletkezett, hogy nem hangzatos szavakkal, hanem tényekkel feleljenek : igen komolylyá vált. Még a legegyszerűbb is tudja mindazt. Adósságot csinálni befektetésekre, oly befektetésre, mely önmagát kifizeti lassanként, mely az országnak javítására szolgál; adósságot csinálni a nép gyermekeinek oktatására, szellemi képzésére, mely szellemileg tériti meg a ráfordított költségeket: kell és szükséges. De önök nem ezekre csináltak adósságot. Önök kötelezettségeket vállaltak át 1867-ben számítás nélkül, könnyelműen elvállalt terhek lerovására. Mi fölszólaltunk akkor is és most is, és mondtuk, hogyha csak az ég állandóan igen jó terméssel nero áldja meg az országot: lehetetlen önöknek folytonosan födözni adósságcsinálás nélkül az ország elvállalt terheit. {Helyeslés a szélső bal felől: Igaz! Ugy van !) Ha ez így van, bármiként nevettek előbb önök, de a tények önök ellenében szólnak. Miként az egyszerű polgár, ki folytonosan adósságot csinál azért, hogy másokat gazdagítson önmaga végpusztulására, annak lehetetlen előbb-utóbb el nem veszni: ép ugy áll ez az országgal is. A magyar nemzet, a mi meggyőződésünk szerint, — az én meggyőződésem szerint, kezdi érezni, a reá önök által — meglehet jóhiszeműséggel, elfogadom — hanem számítás nélkül elvállalt és a törvényhozás által meg-megszavazott terheknek súlyát és elviselhetlenségét és józan belátással menekülni kíván azon nyűgtől, mely lebilincseli a nemzetet, hogy szellemileg magát ne fejleszthesse, anyagilag pedig ha ezen az utón halad, végmegsemmisülésre kényszeríti. A nemzet belátja, miként e lebilincselő nyűg nem egyéb, mint az 1867-ben elfogadott közösügyes kiegyezés, és az azon alapuló védelmi kötelezettség és módozatai. A nemzet idegenséggel viseltetik ezen nyűg iránt, óhajtja annak megszüntetését, mert óhajtja, hogy önmagában szellemileg fejlődhessék; óhajtja, KÉPV. II. NAPLÓ 18'í. VII. KÖTET, hogy az anyagi fejlődés előmozdítására kötelességét teljesíthesse. Ezen idegenkedést sem a közerkölcstelenség, mely évről-évre Magyarországban divattá vált és mindinkább elharapódzik, sem erőszak ki nem irthatják a nemzet kebeléből. Pillanatig fön tarthatják önök magukat, kik a nemzet ezredéves érzelmeivel, szokásaival, jellemével és történelmével ellenkező közösügyes kiegyezést létesítették; de az osztrák-magyar birodalom eszméje, az osztrák-magyar párt szeretete, hazáját igazán szerető magyarnak kebelében gyökeret soha sem verhet. Önök a jobboldalon, a kormány, osztrák-magyar birodalmat akartak és akarnak létesíteni, ez követeli önöktől a folytonos adósságcsinálásí és a nemzet életerejének kizsákmányolását. A magyar nemzet nem osztrák-magyar birodalmat akar. Akar teljesen önálló Magyarországot, ezt akarjuk mi is, s azért ezen költségvetés tárgyalását megtagadjuk; és midőn ezt tesszük, azt véljük, hogy a nemzet és a nép óhajtásának vagyunk tolmácsolok Mi sem óhajtjuk az osztrák-magyar birodalmat, kívánjuk azt, hogy mihelyt lehetséges lesz. minélelőbb megszűnjék, szivünk minden érüíése elfordul attól, — s törekvésünk oda irányul, hogy a teljesen önálló, független Magyarország helyreállittassék. És mert ezt óhajtjuk, és ezt csakis a közösügyes kiegyezés és azon alapon álló kormány bukásával lehet a nemzet képes elérni: azért megtagadunk önöktől minden erkölcsi támogatást; mert részünkről bűnnek tartjuk még a költségvetést is elvállalni, azért átalánosságb an hozzá nem járulunk és nem fogadjuk el azt a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés szélső bal felől.) Horn Ede: Tisztelt ház! Talán nem is szükséges kijelentenem, hogy nem épen a tisztelt előttem szólott képviselő ur által felhozott határozati javaslat támogatására szólalok fel, hogy ezt el nem fogadom. Piégóta ismeri a tisztelt ház az előbbi évek tapasztalatai után a határvonalat, mely ezen kérdésben a baloldal két árnyalatának eljárását egymástól elválasztja. Mi szintén, mint tisztelt Madarász ur, sokkal nagyobb örömmel és megelégedéssel szavaznék meg a költségvetést egy önálló Magyarországnak; de minthogy eddigelé a mostani Magyarországnak képviselői vagyunk: azt Mszszük, hogy kötelességünk még ezen nem egészen önálló Magyarországnak szükségletét is évenként megállapítani és ezen szükségletek fedezéséről gondoskodni. (Helyeslés.) E czélból fogadtuk el eddigelé a költségvetést, s e czélból fogadjuk ezt most is el átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. E szempontból kiindulva, nem is leheteti kérdés ez évben sem, vajon bemegyünk-e átalánosság17