Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

151. országos ülés június 19. 1873. 125 ból ismételt bírálat uj előföltételeí nem állottak elő, és uj factorok nem állanak rendelkezésünkre, és mert a költségvetés jelleme teljesen azonos az 1873. évi költségvetéssel, melyet alig egy pár hete végeztünk el, — múlt évi szeptember 15-től ez évi márczius 14-iki bizottsági és képviselőházi tárgyalás folytán: — én e szempontoknál fogva, tisztelt ház, sem ezen költségvetésnek átalános elvont szempontokból való elemzésébe, sem az ország financziális helyzetének megvilágításába és méltatásába ezúttal nem bocsátkozom ; mert azt hiszem, hogy sokkal jobb, alkalomszerűbb, s eoncret helyzetnek megfelelőbb az eredményre is gyümölcsözőbb lesz mindenesetre azon bírálat, melyet a tisztelt ház hivatva lesz teljesíteni mindkét általam jelzett irányban akkor, midőn a fedezet megállapításával együtt a költségvetés egészének megállapításáról lesz szó ezen sessio őszi ülésének folyamán, amidőn bírálni, és ítélni leszünk hivatva: de egyúttal gyógyítani és rendezni is leszünk képesek. (Nagy helyeslés jobb felől.) S így, tisztelt ház, azon föladat, amelyet mai előadásomban magam elé tűztem, abban áll, hogy röviden azon elveket kívánom csak fölemlíteni amelyeket én ugy e költségvetés, mint minden költségvetés megítélésénél ez időszerűit föltétlenül mérvadóknak ismerek. Másfelől számot akarok adni rövid vonásokban azon eljárásról, melyet a pénzügyi bizottság ezen költségvetés revisiójánál követett, és szem elől egy perczig sem tévesztett. A kiadásokat és azok megállapítását illetőleg a föltétlen takarékosság szempontját tartom követendőnek és tartja a pénzügyi bizottság érvényesitendőnek a jelen viszonyoknál fogva még .inkább, mint máskor, a költségvetés összegét, annak minden részét illetőleg. Csak azon összegeket vélem megszavazhatóknak, amelyek a mai állapot föntartására szükségesek, és minden kiadásnál, amely Merészkedik azon és amely nem status quonak, nem az államélet rendes functiójának menetben tartására, hanem a továbbfejlesztés czéljából van előirányozva, nagyon és óvatosan tartom megfontolandónak a valóságos szükség mérvét. A további fejlesztés czéljából csak akkor és azon esetben vélte a bizottság az előirányzott összegeket megszavazandóknak, ahol a létező már megalkotott intézmények természetszerű fejlődése szükségkép megköveteli azt, hogy e többlet megszavaztassák; mert a többlet megtagadása nem a fejlesztés megtagadása volna, hanem azon intézmények visszaesésére, tespedésére való kárhoztatást jelentené. — E szempontokon tul a rendes kiadások minden rovatán a föltétlen gazdálkodás, a föltétlen takarékosság szempontjából indul ki, amely a kiadásokat oly mértékben redukálni alkalmas, hogy az államháztartásban már ezen budgetben az egyensúlyt e részben elérni lehetett, j mert a hiány itt már 13.440 frtnál többet nem tett. E szempontból indulva ki, nagyon sajnálta a pénzügyi bizottság, hogy a költségvetésnek az administrativ kiadásokra előirányzott részében nagyobb törléseket, mint aminőket a tisztelt háznak javaslatba hozott, nem tehetett; de nem tehette ezt azért, — s e tekintetben nem tért el az 1873. évben megállapított költségvetéstől, — mert az administrationalis kiadásoknak átvizsgálását, azoknak szűkebb határok közé szorítását nem vélte eszközölhetőnek mindaddig, míg a ház azon határozata teljesítve nem lesz, amelyet a ház múlt évben, illetőleg ez év elején hozott, az egész közigazgatás rendszeres, gyökeres átváltoztatása és gyökeres reformja iránt ; összefüggésében és egészében lehet csak e kérdést megoldaui, mert egyes részeknek kiszakitásával, az egyes létező, egyes nagyobb mérvű reductiók és törlések mellett nagyon lehetne tartani attól, hogy azon partialis törlések és reductiók a létező status quo teljes megzavarásával és azon czéloknak veszélyeztetésével járnának, melyeket magunk elé tűztünk. (Helyeslés!) Ami a rendkívüli kiadásokat illeti, azon határ, melyet a pénzügyi bizottság maga elé tűzött, az volt, hogy csak azon összegek szavaztassanak meg, melyek a már elvállalt kötelezettségek födözésére szükségesek, amelyek már kötött szerződések folytán támasztható követelések kielégítésére elkerülhetetlenek, és amelyek a megkezdett és abban nem hagyható munkálatok végbefejezésére szükségesnek bizonyultak. E határon tul a bizottság minden költséget a költségvetésből kiküszöbölni iparkodott. Ez eljárásnak következése az, hogy, míg a rendes kiadásokat közel 1,000.000 erejéig és egy bizonyos födözet-alap kijelölésével 1,030.000 forint erejéig sikerült mérsékelni: a rendkívüli kiadásokat 9,700.000 forint erejéig szállította le a bizottság és így a praeliminált bevételeket véve föl és összehasonlítva a kiadásokkal: a hiányt összesen 10 millió 700 ezer frtra szállította le; ugy, hogy ma a rendes előirányzatban a hiány 2,328.000 forinttal kisebb mint az 1873-ik évi, a rendkívüli 11,443.000 forinttal alacsonyabb; a végeredmény 1874-re kedvezőbb 13.771.000 forinttal, miután az összes hiány 20,331.000 forintot tesz, a tavalyi 33,400.000-rel szemben. Ami a födözés módjára nézve nézeteimet illeti, nem kell sokáig bizonyítanom, hogy véleményem szerint, a rendes kiadások födözése az államháztartás egyensúlyának helyreállítása czéljából föltétlenül a rendes bevételekből eszközlendő. Hogy ez megtörténhessék, az adó reformok máris megkezdett ösvényén továbbhaladva, a jövedelmeknek igazságos és lehetőleg ez utón való természetes fejlesztése és fokozása ezen czélhoz