Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-148
148. országos ülés június 14. 1873. 10567. §. A 66-ik §-ban körülirt vagyoni felelősség a 2. és 3-ik §-ban elősorolt személyeken fölül kiterjed mindazon közigazgatási (törvényhatósági vagy községi) hivatalnokokra is, kik a peres vagy peren kivüli eljáráshoz tartozó polgári ügyekben hatósági cselekmények teljesítésére vagy bírói meghagyások, illetőleg megkeresések foganatosítására hivataluknál fogva kötelezve vannak. A kérvényi bizottság tehát, midőn egyrészt' az intézkedésnek formáját nem tartja helyeselhetőnek, addig másrészt az intézkedést, mely a most fölolvasott törvényekből nyilván a törvény szerint általa elrendeltnek bizonyul, az ország törvényeibe ütközőnek, sérelmesnek nem látta. Eördögh Frigyes: T. ház! Méltóztatott a fölolvasott kérvénybői megérteni, hogy a belügyministerium daczára a békésmegyei törvényhatóság indokolt fölterjesztésének, és daczára annak, hogy az igazságügyministerium a maga részéről a bűnvádi eljárás szabályaira vonatkozólag kiadott panaszolt rendeletét nem kívánta kötelezőnek tekintetni, és csak permissiv tette át, hogy a törvényhatóság 1 közegei használják, daczára ennek a belügyministeriuni octroyálva ráparancsolta Békésmegyére ezen panaszolt rendeletet. Ez nem lehet pusztán forma hiba, mint aminek előadó ur mondani méltóztatik; ez több. mint formahiba, ez valósággal alkotmányba, törvénybe ütköző sérelem. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Annálfogva kérem a t. házat — mert ez nem pártkérdés — méltóztassék Békésmegye törvényhatóságának fölirata szellemében kimondani, hogy itt törvénybe s alkotmányba ütköző sérelem történt a belügyministerium részéről. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Azon kérdésben hogy az igazságügyministerium rendelete mennyiben ütközik a törvénybe, mennyiben nem, mennyiben törvényes s mennyiben törvénytelen: ez alkalommal bocsátkozni nem kívánok. Azt hiszem, hogy sokkal messzibb vezetne ez, mint az előttünk fekvő ügy megfontolására szükséges. Itt csak arról van szó, hegy az igazságügyminister rendeletét áttette a belügyministerhez, hogy a törvényhatóságokkal annak azon része közöltessék, mely a közigazgatási személyzet intézkedéseit illeti a bíróságokkal szemközt, — illetőleg, mely a közigazgatási személyzet hatáskörét megszabja. Miután itt bizonyára az egész rendeletnek egyetlenegy pontja sincs, mely e tekintetben előbbi törvényeinkkel összeütközésbe jöhetne, és mely bárminemű újítást foglalna magában; ellenkezőleg a rendelet ezen része az eddigi törvényeknek összefoglalása, az eddigi szokások- és határozatoknak rövid Összevonása : annálfogva azt hiszem, hogy a belügyminister, midőn ezt a törvényhatóságokkal tudomásvétel és követés végett közölte: teljesen a törvény érteiméten járt el, és csupán azon szempont által KÉPV. H. NAPLÓ lSfj. VH. 2Í>TJKT. indíttatott, hogy az igazságügy kiszolgáltatásában a közigazgatási tisztviselők hatáskörűkhez mérten járjanak el, és a törvényhatóságok előtt rövid kivonatban összegyűjtve legyenek azon szabályok, melyeknek követése ugy eddig, mint ezentulra okvetlen szükségesnek mutatkozik. Annálfogva a kérvényi bizottságnak a jelentéshez mellékelt véleményét részemről pártolom, s annak elfogadását ajánlom. Irányi Dániel: T. ház! Itt tulajdonképen két törvény- és alkotmány-ellenes tény van bepanaszolva a képviselőháznak. Az első a volt igazságügy ministernek azon körlevele, amelyben a bűnvádi perrendtartást követésre ajánlotta a törvényszékeknek. A másik a belügyministernek rendelete, amelyben a törvényhatóságokat oda utasította, hogy az ezen perrendtartás értelmében rajok háramló kötelességeket teljesítsék. Ami az elsőt illeti, azt gondolom, t. ház. hogy mindamellett, hogy csak ajánlva volt ezen perrendtartás azon törvényszékeknek, alkotmányos érzelmű ember nem lehet kétségben áz iránt: vajon forog-e fön itt alkotmánysértés vagy sem ? Mert ha nein szabad a törvényszékeknek mást tartani szem előtt, mint a törvényt, amelyre megesküdtek: akkor a törvényszékeket arra — bár csak ajánlatilag — is bírni akarni, hogy letett esküjükkel ellenkezőleg mást kövessenek, véleményem szerint, nyilvános törvényes alkotmánysértés. (Helyeslés bal felől.) És fájdalommal constatálom a birói karra nézve, hogy legnagyobb része a törvényszékeknek ezen perrendtartást elfogadta. Nem habozom kijelenteni, hogy a legfőbb ítélőszék dicséretes példáját adta függetlenségének akkor, midőn ezen perrendtartást nem fogadta el. (Helyeslés bal felől.) Az által azonban a volt igazságügyminister ur azonkívül, hogy a törvényszékeket roszra intette, a legnagyobb zavarra szolgáltatott alkalmat; mert mig a törvényszékeknek legnagyobb része a perrendtartást követte eljárásában, voltak mások, amelyek a régi joggyakorlatot tartották meg, és a legfőbb ítélőszék a törvények értelmében a régi joggyakorlatot követvén, igen természetesen nem intézhette el véglegesen azon ügyeket, amelyek hozzá az uj perrendtartás értelmében lettek fölterjesztve. Tisztelt ház! Ezt én oly fontos dolognak tartom, hogy ez külön megérdemli a ház tárgyalását. Meg vagyok győződve arról, hogy minden más országban, kivéve Magyarországot, az olyan minister, aki ilyen rendeletet ad ki, perbe fogatik. És már most nem elégelve meg azt, hogy egyik ministertársa ilyen törvénytelen köriratot bocsátott ki, a belügyminister tovább menve, ugyanezt rendeletileg parancsolja meg a maga hatósága alatt lévő megyéknek és városoknak, azt követelve tőlök, hogy ezen, a törvény világos szavaiba ütköző*
