Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-111
86 111. országos ülés niárczius 15. 1873. áttérek azokra, hogy mit mond tehát maga ezen törvényjavaslat? Látom abban először is azt, a mit a tisztelt pénzügyminister ur is kiemelt, hogy a valóban improductiv kiadás ugyan a budgethez képest hanem is nagy, de mégis tetemes összeggel leszállittatik; azaz azon különbözet, mely az adózók által fizetett összeg és az állampénztárba befolyt jövedelem közt van, tetemesen kisebb. Ezt én mindig és minden viszonyok közt helyesnek tartom, mert ez az állam jövedelmei emelésének legbiztosabb s leghelyesebb módja. Továbbá látok benne oly rendelkezéseket, melyek némileg a szegényebb osztályokra könnyítést, a vagyonosabb osztályokra adófölemelést eszközölnek, s épen azért, mert ezen két irányban látom a törvényjavaslatot működni: ez irányban elfogadom a rectifieatiot; mert épen a jövedelmi adónál azt tartom, hogy mig a szegényebbeken könnyíteni kell, addig a felsőbb osztályokat valamivel nagyobb adóval megróni minden baj és nehézség nélkül lehetséges. Méltóztatnak tudni, hogy a jövedelmi adó alá})]át képező jövedelmek kipuhatolása mily roppant nehézséggel, majdnem lehetetlenséggel jár. Méltóztassanak visszaemlékezni, midőn néhány éve itt vita alatt volt a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat, adatokkal be lett bizonyítva, hogy Pesten nem volt orvos vagy ügyvéd, ki 500 Írtnál több jövedelmet, vallott volna be. Méltóztatnak tudni, hogy a kereskedőkre és tőkebirtokosokra nézve a jövedelem kitudása valóban lehetetlen. Ha most megnézzük a jövedelmi adóbevallásokat, a mint én hallom, ha nem is oly nagy aránytalanságot: de most is minden józan ember által egyszerre belátható képtelenségeket találunk ; mert épen a legvagyonosabbaknál roppant jövedelmi eltitkolások fordulnak elő. Hogy tehát ezek többet fizessenek, abban én részemről semmi igaztalanságot nem látok; sőt midőn a szegényebb osztályokon némi könnyebbitést is észlelek, részemről ez intézkedést elfogadhatónak tartom. Megjegyzem tehát, hogy ezen okoknál fogva, magát a javaslatot tekintve, részemről a részletes vita alapjául elfogadhatónak tartom. A mi Irányi képviselőtársam határozati javaslatát illeti, neki abban tökéletesen igaza van, hogy menthetetlen a mulasztás, mely az által követtetett el, hogy az adóknak átalános reformálására eddig oly kevés történt. De én részemről egyfelől nem hiszem azt, hogy azon utón, melyet ő ajánlani szíves volt, hamarább érnénk czélt|; másfelől, midőn egyes adóinkban oly, szerintem, abnormitások vannak, minőt a jövedelmi adóra nézve beszédem elején említeni bátor voltam, nem is szeretném ugy megkötni a dolgot, hogy addig, mig azon bizonyosan évekbe kerülő átalános adóreform meg nem történik, még az ily legszembeszökőbb igazságtalanságok se kijavithatók se legyenek. Ezek röviden nézeteim. Befejezem beszédemet azzal, mit már mondottam, hogy én minden adófölemelést visszautasítani nem tartok indokoltnak, helyeselhető elvnek. Szándékom minden adótörvényt, akár a melyek most előttünk vannak, akár a melyek később jönnek elénk, egyenkint, saját belbecsök szerint bírálni meg. Épen azért én a jövedelmi adónak módosításáról szóló törvényjavaslatot elfogadom, a még hátralévők iránt pedig annak idejében ott is saját értékök és belbecsök szerint fogom nyilvánítani nézetemet (Élénk helyeslés.) Kiss János: Tisztelt ház! (Halljuk \) Valahányszor a magyar haza polgárainak vére és pénze vétetik igénybe, mindannyiszor kötelességemnek érzem első rendben választókerületemnek, másod rendben pedig a haza összes népének azon szavazatom • ért, a melyet akár a véradó-, akár pedig a pénzadónál föl fogok használni, a haza szine előtt számot adui. Ebből következőleg, a jelenlegi tárgyalás alatt levő jövedelmi adó iránt beterjesztett törvényjavaslatnál is el fogom mondani nézetemet. (Halljuk!) Én, tisztelt ház, oly nagy bátorságot, amilyen bátorságot vett magának a magyar-osztrák ministerium, az összes európai continensen nem láttam. Nem láttam, hogy az 1867-ben kötött közösügyi szerződés után elegendő bátorsággal birt a hazában az ipart, kereskedelmet és gazdászatot előmozdító eszközök előállításáról nem gondoskodni. Ellenben ugyanazon időben volt bátorsága arra, hogy a kamatláb eltörlésével az uzsoráról szóló törvényt eltörölte, sőt azon szegény hazában, amelynek szegénységére folyó hó 11-iki tárgyalás alkalmával maga a pénzügyminister hivatkozott, mondván, hogy Magyarország annyira szegény, hogy 54 millió kölcsön iránt itten az aláírást megkezdeni sem tanácsos, nem gondoskodott a kormány arról, hogy az uzsora-törvény eltörlése folytán átmeneti intézkedéseket hozzon be, t. i. független önálló magyar bankot és fölállítsa az állanmak hitelbankját, hogy ezáltal elő lehessen mozdítani a kereskedelmet, ipart és gazdászatot. Ugy látszik, hogy a tisztelt kormány azt, hiszi, hogy a hazának jólétét és a népnek előmenetelét a §-ok halmaza által lehet előmozdítani. Pedig ugy látszik, hogy a tisztelt pénzügyminister ur sem tudja a hazában a kormányt föntartani pénz nélkül. Nagyon szeretném, ha. tisztelt minister ur nem követelné azt. hogy a honpolgárok vállaira adó vettessék ki, hanem, hogy egy csomó § által segítene sorsán. A tisztelt minister ur sem tud, ugy látszik, a §-ok labirynthusából kibontakozni, hanem, hogy ahhoz pénzre is van szüksége.
