Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-110

56 110. országos ülés márczius 11. 1873. épület- és műszerfát, hanem csak tűzifát adnak, és azon erdélyi városoknak, Máriássy Béla képviselő ur által csak 50.000-nyi főre számított csekély népessége ne legyen akadálya annak, hogy a kincstár folytonosan értékesíthesse a maga erdőségeit, amelyek kihasználása már csak az ifjitás érdekében is elengedhetetlen. Ez különösen nagy fontosságú az erdélyi bükkösökre nézve, amelyeknek haszonnal való kihasználása másképen lehetetlen volna. A mennyiség, a tömeg, amely a kincstár részéről ezen vállalatnak kötelezőleg biztosíttatott, körülbelül fele annak, amit a termés átlagában egészben várni és remélleni lehet. Nem akartam a végletig menni, mert a végletig nehéz a használásban mindig előre haladni; de meg a nagy közönség különbeni szükségletére való tekintettel a termék felét mindenkori szabad rendelkezésre fönhagyni jónak láttam. Ez az egyik. A másik stipulatio, a lényeg pedig az, hogy mi történjék az elérendő bevételekkel, a tiszta jövedelemmel ? Mindenekelőtt szerződésszerűkig' biztosíttatik a kincstárnak azon összeg, amelyet a zárszámadások tanúsága szerint a mostani állapot mellett évről-évre rendesen bevenni szokott, biztosíttatik, t. i. a tiszta haszonból évenkint fizetendő 45.000 forint. Tehát a vállalat legelső jövedelme ezen 45.000 forint kifizetésére fordittatik, hogy veszteség a dolgon semmi esetre ne legyen. A további bevételekből fedeztetik a befektetett tőkének megfelelő kamatmennyiség, és ezen megfelelő kamatmennyiség 7°/

0kal vétetett föl, épen azért, mert a nominális és efíectiv összegek megegyeznek. Ha az állam maga akarná létesíteni ezt a vállalatot, mivel saját pénzéből nem létesítheti — nem létesítheti azon egyszerű okból, mert erre való pénze nincs — kölcsönt kellene fölvennie. Máriássy képviselő ur ugyan ugy vélekedik, hogy Ö^-I^/Q-OÍ fizetnénk ily kölcsönért; én azonban ugy tudom, hogy eddigi kölcsöneinkért 7°/

0-nál ugyan többet fizetünk, de nem egészen nyolczat. Ha tehát magunk létesitenők ezt a vállalatot, esak oly pénzen létesithetnők, amelyet kölcsön vennénk, és a melyért szerintem közel 8°/

0-ot fizetnénk. Miből fizetnők e 8°/

0-ot ? Azon vállalat jövedelméből ? Igen, ha biztosak volnánk benne, hogy meghozza ezt a jövedelmet; de hát ha nem hozza meg? így pedig a beterjesztett, szerződések szerint mi történik? Ha lesz a vállalatnak tiszta jövedelme, megkapják az illetők, kik befektették pénzöket, pénzük után a 7%-ot, nem pedig 8°/

0-ot; ha nem lesz jövedelme, nem kapják meg; a kincstár azonban semmi esetre sem koczkáztat; ha pedig még több jövedelem is lesz, az megoszlik két felé, egyszer a befektetett tőke után, a koczkáztatásért és a fáradságért a részvény-társulatot illeti meg a jövedelem egyik fele, a másik fele megilleti a kincstárt, azon természeti kincsek fejében, amelyeket a vállalatnak használatul átad. Azt gondolom, hogy az alap egészséges ; azt gondolom, hogy a vállalat jó ; ezzel a magán-industria. a magán-életrevalóság, a vállalkozó szellem, a pénz : érdekközösségbe hozatik az állammal; továbbá, amit az állam eddig jövedelemképen kapott, az biztosítva van: a dolog tehát vesztességgel nem járhat. A további tiszta bevétel — ismétlem — 7°/

0-kal való kamatoztatására fordittatik annak a tőkének, amelyet, ha mi akarnánk befektetni, a vállalatnak többet kellene hoznia, ha vesztességet nem akarnánk szenvedni. Az azontúl jövő fölösleg pedig megoszlik a vállalkozók, a pénzt befektetők és a kincstár közt, mint amely kihasználásul adja a természeti kincseket. Ezenkívül a szerződési idő lejártával az egész befektetés a kincstár tulajdonába megy át; mert azon időn át amortisálni kell a befektetett egész összeget. Ez a dolog quintessentiaja, ez' a dolog lényege. A kötött szerződések egy felől az erdők kihasznosítását teszik folytonossá és biztosítják más felől az államnak eddigi jövedelmét; harmadszor, ha többlet lesz a bevételekben, annak hasonlag fele az államnak van föntartva. És, hogy még kimondjam, a leglényegesebbet is, Erdélyben, ezen a természettől igen gazdagon megáldott; de az emberi industriát nem igen ismerő vidéken nagymérvű életet költ föl, 8. millió frtot mozgósít és ugy Hunyadon, mint Gyaláron, Gnvasdián és Petrozsényben, élénk szellemet teremt és föltárja e vidéket a civilisationak. 1,250.000 mázsa termelés van kilásba téve ; erre van fektetve a czél, a melyet az idők folyamán meg kell közelíteni. Hogy a szerződésben mindazt, minek előrelátása szükséges, sikerült-e fölvennem, azt a pénzügyi bizottság Ítélje meg, hogy ha hozzá utasíttatnak az iratok ; ő tegyen erről a tisztelt háznak jelentést. Én csak annyit akarok még mondani, hogy miután a most magunk által művelt zsilvölgyi kőszénbányák kibasznositás végett szintén e vállalatnak lesznek átadandók, és miután az ott eddig tett befektetések nem olynemüek, melyek hosszú időre tartamosak lennének, mert a kiácsolt tárnának ácsolata 60 év múlva semmi esetre sem ér már valamit : a megállapodás az volt, nem ugy mint a vasműveknél, a bol az eddigi haszon évenkint 45.000 forint volt, hogy az ide befektetett; de még eddig ki nem használt, még eddig vissza nem térült tőke lenne refundálandó. Számításaink szerint körülbelől egy és fél millióra megy azon összeg, mely eddig Petrozsényba befektettetett és a kihasználás után még nem térült vissza. Itt tehát ezen összegnek meg kell térülnie, és itt is ugy osztoznánk a haszonban, t. i. hasonló arányban, a vállalkozókkal. Ezek alapvonásai a szerződéseknek, melyeket bátor voltam előterjeszteni. Ha a tisztelt ház ez el-