Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-110
46 110. országos ülés niárczius 11. 1873. kimutatta tik az előirányzatban, a miben kételkednem egyátalában nem szabad, sőt azt tökéletes igazságnak hiszem el ; az utolsó szóig el kell ismernünk. hogy igen nagy eredményt idézett elő a befektetés. Nevezetesen az ungvári erdőkbe 1809-től mostanáig összesen 185 ezer forint fektettetett be. Ezen erdők jövedelme ezen három év alatt tett 36.000 forintot ; ma jövedelmük 504.000 írtra van előirányozva. De ha mindezeket, azaz a termés által emelkedett jövedelmet leszámítjuk is, majdnem 40 ezer frtot tesz azon haszon, melyet ezen erdőknek okszerű beruházása előidézett. De átalában az öszszes államerdőknél a jövedelem-emelkedést nagyrészt és leginkább a befektetéseknek tulaj donithatjuk, melyek majdnem 2 millió frtot tettek, s ezek bőven gyümölcsöztek. Helytelennek tartom a kezelést az államerdők igen nagy részében; helytelennek azért is, mert az állam nem érintkezik közvetlenül egyesekkel, hanem érintkezik közvetítőkkel, kik, mint vevők, nagyon sok helyütt monopolisálják a vételt, minek következtében idegenek nem juthatván vételhez, az állam fája értékének csökkenni kell. De helytelennek tartom a kezelést végre azért is, hogy az államnak, mely Európának fő fatermelő állama, nagyobb raktárai nincsenek, pedig, ha igaz az, mi a gazdasági kimutatásokban olvasható volt, t. i. hogy már Würtenbergbe és a suezi csatornához is vittek tőlünk fát, akkor azt hiszem, hogy ha az állam egyenes összeköttetésbe lépne a vevőkkel, kik nagyban vásárolnak, előnyösebb lenne az eladás és nagyobb a jövedelem. Igaz, hogy ezen esetekben, nem tudom, igaz-e, de ugy hallottam, hogy Mármarosban és Liptóban sokak érdeke megsértetnék, mert ott, ugy látszik, némelyeknek szabadalmuk van bizonyos mennyiségig favásárlásra. Erről különben tudomásom nincs, csak ugy hallottam. Helytelennek tartom az uradalmaknál a befektetési módot is azért, mert az államkölcsönből fedezi ezen befektetéseket, az állam kölcsönei pedig tudjuk nagyon drágák. Azt mondják ugyan, hogy nem a kölcsönből, hanem a jövedelmekből eszközöltetnek a befektetések. Ennek ellenében azonban én azt hiszem, hogy befektetést csak az tehet, kinek fölöslege van, mert, ha az tesz befektetést, ki deficittel dolgozik, a befektetést csak kölcsönből eszközölheti, ily helyzetben vagyunk pedig mi. Már most államkölcsöneink jelenleg SV/sVo-osak. Ezt drágának tartom; mert ha az állam különlegesen, mint birtokos, tesz jelzáloga befektetéseket, akkor levonva a VaVo-ot, készpénzt számítva is, 8%-ra jön a befektetés ; az államnak jelenlegi befektetési modora szerint pedig annál még Va %-kal drágább. De nem tartom helyesnek a befektetési módot azért sem, mert oly birtokokba is történnek nagyban befektetések, melyek semmit sem jövedelmeznek. Itt van a topánfalvai, fogarasi, görgényi és kolozsvári uradalom. Ezen uradalmakban 3 év alatt nagymérvű befektetések történtek, s jelenleg ismét 1.694.000 frt van hason czélra előirányozva. Ezen összegnek .8 1 / í % v-oa kamatja 144.000 frt, az évi hiány 64.000 frt, és igy ezen erdélyi uradalmak kerülnek az államnak évenkint 208.000 írtba. Itt a tisztelt minister ur a jövedelmezési alapot sok tekintetben az erdélyi városokra fektette. Ugyanis Tordán, Gyulafehárvárott, Marosvásárhelytt 15—20 frt a fa ölének ára. Igen szép ár, ha az erdőkből egyenesen oda lehetne vinni a fát és igen szép volna, ha a fa igen nehéz nem lenne; de jól tudjuk, hogy egy öl fa 30 mázsát nyom, 30 mázsát elvinni pedig a mai viszonyok között igen sokba kerül. Helyes lenne továbbá a számítás, ha ezen városok lakossága igen nagy lenne. De én utána nézvén, ugy találtam, hogy ezen városok összes lakossága 50 és néhány ezernyi, és még ha fényüzőleg veszünk is, e városok összes tűzifa fogyasztása 40 ezer ölnél többre nem tehető. Miután pedig azon erdők termelése a 250 ezerét meghaladja, ama városok ennek igen kevés részét használhatják föl. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy minden ily esetben, hol bőven nem jövedelmeznek az államerdők, vagy jövedelmezésök kétséges, sokkal helyesebb eljárás volna az, ha a magán- iparnak adatnának át. Utána járván például a görgényi erdőség kezelésének ugy találtam, hogy ott a kezelés 32 ezer frtnyi deficitet mutat föl, míg másfelől hallottam, hogy ugyanazon erdőségekért ajánlat tétetett, hogy, leszámítva az adókat. 50.000 frtot fizetnek érette, meglehet, hogy megadna az illető 70.000 frtot is. Én nem látom át, hogy mikor 70 ezer frt jövedelmet húzhat az állam, miért legyen 32 ez % r frt deficitje ? Előrebocsátottam, tisztelt ház, a hiányok okait. Most kénytelen vagyok megszavazni a költség-tételeket; nem is azért szólaltam, mintha nem akartam volna megszavazni, mert végre fedezni kell a szükségletet, és mindezeken csak akkor lehet segíteni, mikor a minister ur nemcsak az adó, hanem az átalános pénzügyi reformokat is előterjeszti. Addig is fölkérem a tisztelt minister urat, hogy miután kedvencz tárgyát képezik az erdőségek és miután ezen kérdésben okvetetlenül szép előmenetelt is tett, tanulmányozza komolyan az erdők kérdését, hogy azoknál a deficit megszűnjék, hogy azokat hasznosítani lehessen, és hogy jövedelmezzenek az erdőségek annyit, amennyit jövedelmezni hivatva vannak. (Helyeslés jobb felől.) Horn Ede : Tisztelt ház! Készséggel elismerem, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur a tegnapi tárgyalás folytán minden hozzá intézett kérdésre felelni, és a tőle kért ígéreteket megtenni
