Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

34 109. országos ülés márczius 10. 1873. nincs szándékom megölni őket, hanem lehetőleg biztosítani az állam követeléseit és várni jobb időket.; míg e helyen ülök, lesz rá gondom, hogy azok behajtassanak. , v Én kimutathatnám mindazon árverési eredményeket, melyekben lehetetlen volt elérnünk azon árt, mely eddig fizettetett; lehetetlen volt elérnünk azon árt, melyet mi a rendes körülmények és viszonyok figyelembevételével méltányosnak tartottunk, és azért igen sok birtokot, ahelyett, hogy kiadtuk 20 évre, kiadtuk 1, 2, 3 évre; várván az idő kedvezőbb voltát, a midőn kiadhatjuk 20 évre. Ezt csak a részletekből lehet megítélni. ,.,, Ami illeti a 60.000 hold jövedelmét, igaz, — ezt, nélkülözzük, mert a rendezéssel hátravagyunk; az igaz, hogy mi az ország valamennyi birtokosai közt legbátrabb vagyunk a rendezéssel, de az a múltnak bűne. Jelenleg 479 rendezési per van folyamatban; hanem folyamatban lenni a pernek, meg elérni a rendezést: az két különböző dolog. Bizony sok helyen elértük a rendezést, és igen jelentékeny azon rendezett községek száma, melyek az utolsó években Felső-Magyarországon, pl. Beszterczén, eszközöltettek; és amint itt hamarjában megcsináltam a számadást, 479 rendezési pernek be nem végezhetését okozta 129-nél az, hogy a mérnöki munkálat el nem készült; 169-nél az most készül; igy tehát van még tenni való és 125-nél a bevégezhetés tisztán a bíróságoktól függ, vagyis várja a -végítéletet. Hogy a dolog megy, annak bizonysága az, hogy 169 rendezés alatt van, és hogy ezen uradalmak hivatalnokai különben sem alusznak, annak bizonyítására ki akarom emelni azt, hogy 1873-ban a személyzet összes személyes járandóságai 67.000 forintra mennek, és 1871-re a megítélt perköltség, ami az ő javokra ítéltetett meg, tehát, nem a rendezési pereknél — mert ott nem ítéltetik meg — az állam minden egyéb ügyében fölment 24.290 forintra, és 1872-ben 24,406 írtra, melyből 20.000 írtnál több be is jött ; tehát hogy megkeresik azt, amiért fizettetnek, — gondolom , — az eredmény megmutatja; pedig nem ez a 20.000 frt a fő dolog, hanem az, hogy annyi ügyet kellett nekik elvégezniök, mert különben a perköltségekre nem lett volna megítélve semmi; vagyis annyi munkát végeztek el, amennyi után a megítélt és befolyt perköltség az ő összes fizetésök 30°/

0-nál többnek mutatkozik; és ez, azt gondolom, az ő műbödésöknek elég dicsérete. (Élénk helyeslés jobb felől.) Vidliczkay József: Tisztelt ház! Az államjószágok kérdésében bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét egy, szerintem, fontos körülményre fölhívni. (Halljuk!) Elmondom előbb röviden a tényállást. A pénzügyminister ur költségvetésének 139. lapján a 22. tételszám alatt ez foglaltatik: DL román határőri jövedék-alap. És * alatt jegyzetkép ez egyetlen szó áll alól: „ megszűnt." Miután ezen jövedék-alap az uradalmak sorában fordul elő, ebből azt következtetem, hogy itt ingatlan birtokról, a kincstár egy uradalmáról van szó, mert ha nem lenne uradalom, nem volna itt helye. Az indokolás erre vonatkozólag a következőket mondja: ,A II. román határőrvidéki jövedékalap peralku utján Naszódvidék 44 volt határon községének és a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíj-alapnak engedtetett át." A pénzügyi bizottság mellékletének 25. tételszáma alatt ez fordul elő : a nasződvidéki 44 volt határőrközség-, valamint a naszódvidéki központi iskola és ösztöndij-alap részéről, a határon intézmény megszüntetése folytán, a kincstártól nyert jogokért 100.000 frt. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezen dolog nincs tisztában. Ami tisztában van, az csupán az. hogy volt a kincstárnak egy uradalma, de mely uradalom, amint a pénzügyminister ur költségvetésében mondja: „megszűnt," ami szerintem igen sajátságos kifejezés, mert hiszen nem szűnt az meg, hanem elidegenittetett a pénzügyi bizottság munkálata szerint is. A tényállás tehát itt az, hogy elidegenítés történt, igaz, hogy az előadott adatok szerint peralku utján. Ezen tényállás azon elvi kérdésre vezet bennünket, vajon helyes-e, nem mondom az igen tisztelt pénzügyminister urnák, de akármely alkotmányos ország pénzügyministerének olyatén eljárása, hogy ő az állam egy ingatlan birtokát a törvényhozás megkérdezése és jóváhagyása nélkül elidegenítse ; mert hogy a törvényhozás erről ez ideig semmit sem tudott, az, azt hiszem, kétséget nem szenved. Nem szenved kétséget, szerintem, az sem, hogy ha itt az elidegenítés szüksége csakugyan fönforgott, ezt jóváhagyás végett be kellett volna jelenteni a törvényhozásnak. Ezek előadása mellett, nem bocsátkozva ezúttal a dolognak semminemű közelebbi megvitatásába, bátor vagyok a pénzügyminister urat fölkérni, méltóztassék ez alkalommal a dolgot bővebben fölvilágosítani ; nevezetesen felelni azon kérdésre: mi által tartotta magát följogosítva arra, hogy ezen elidegenítést a törvényhozás minden megkérdése nélkül tegye ? Föntartom magamnak, hogy előadásomat a minister ur feleletéhez képest folytassam. Kerkapoly Károly pénzügyminister : Tisztelt ház! Itt kétségkívül nagyfontosságú ügyről van szó; egy ügyről, melynek tüze-