Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-136
138. országos ülés május 17. 1873. 419 Az ezek szerint megállapított 1873-ik évi költségvetés következő adatokat mutat föl. Megszavaztatott: rendes szükségletre. . . . . . 207,191.572 frt, rendkívülire ... • 43,084.267 „ hitel és pénztári műveleti kiadásokra .... . . . . . 13,488.131 „ összes szükséglet . 263,763.970 frt; rendes fedezetre 203,468.925 frt. rendkívülire 27,069.472 „ hitelműveleti födözetre 18,519.471 , összes födözet . 249,057.873 frt. E szerint még mindig mutatkozik hiány a rendes kiadásoknál 3,722,647 frt, a rendkívülieknél és pénztári műveleteknél 10,983.450 , összesen . 14,706.097 frt, mely hiány addig is, mig végleges födözéséröl a törvényhozás gondoskodnék, az állam ingó értékeinek alapján kötendő hitelművelet, vagy a sorsolási kölcsön rendelkezésre álló tőkéiből fölveendő előleg utján fog ideiglenesen í'ödöztetni. A földművelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium tárczáját illető szentesitett törvények közül csak a Portugáliával kötött kereskedelmi, Németországgal, Montenegróval, és a Lloyd gőzhajózási társulattal létrejött posta- szerződéseket említem föl, melyek által a nemzetközi forgalom könnyittetvén, kereskedelmünk mozdíttatik elő. Közlekedési ügyünk több vasút elrendelt kiépítése által emelkedett. Szentesitettek ugyanis a) a sopron-pozson-Iundenburg-vágvölgyi; b) a vojtek-bogsáni ; c) a Győrtől Sopronon át Ebenfurth irányában vezető vasut-vonalak iránti törvények. Ezeken fölül a ház előtt fekszik még és elintézésre vár egy nagyfontosságú előterjesztés, mely a vasúti hálózat kiegészítő vonalait, kő-^és vizi-utakat, szóval állami közlekedési eszközeink összes hálózatát magában foglalja. Az igazságügyi tárczára eső törvényhozási intézkedések közül, mint kiváló érdekkel birót csak a mai napon szentesítés alá fölterjesztetni határozott telepitvényi törvényt említem meg, mely a jogelvek tiszteletben tartásának tekintetét a kölcsönös érdekek és igények kielégítésével szerencsésen párosítván több virágzó község fönállásának nyújt biztos jogalapot. A közoktatás terén tett haladásról tanúskodik egyebek közt a kolozsvári egyetem létrejötte. Átaiános volt ezen egyetem fölállításának szükségérzete, egyhangúlag határozta azt el a múlt országgyűlés, és a tisztelt ház hévvel karolván föl az eszmét, készséggel szavazta meg az ahhoz szükséges eszközöket. Belső szervezkedésünk mozzanatai közül eszményképen emelkedik ki a főváros alakiíásárói és szervezéséről alkotott törvény. Régóta táplált óhajtása volt a nemzetnek, hogy Magyarország egy hozzá méltó, egységesen szervezett fővárossal bírjon, mely központja legyen a hazai művészet, tudomány, ipar- és kereskedelemnek, és a jelen országgyűlés megvalósitá e nemzeti óhajt, három egyesitett városból alkotván meg a központot, és tetemes anyagi áldozatokkal is járulván annak emelkedéséhez. Megtette e szerint a törvényhozás azt, mit e tekintetben tenni hatalmában állott, és most BudaPest polgárainak hazafiasságától függ, hogy teljesen átértve egy magyar főváros hivatását, nemzeti emelkedésünk egyik leglényegesebb tényezőjévé fejleszszék azt. Honvédelmi intézményünk íökélesbitése és taktikai fejlesztése érdekében is több rendbeli törvények alkottattak, melyek közül csak a Ludovika akadémia fölállítására vonatkozót emelem itt ki, mely az elődök gazdag adakozásait eredeti rendeltetésüknek visszaadván, hasonlóul a nemzet egy régi óhajtásának tett eleget. Végre még nem mellőzhetem hallgatással a horvát-szlavón ügyben kiküldött országos bizottság működését, mely, ha eddigelé nem hozta is még létre a kívánatos végkiegyezést, a kérdések alapos, higgadt megvitatása, és tisztázása által bizonyára nagy mértékben előkészítette azt. Ezek, tiszteit ház, a lefolyt ülésszak alatt az áilaméletünk fejlesztése körül elért eredmények. Kevesek talán és csekélyek ezek, ha az együtt töltött idő tartamát és a közélet minden terén ránk váró teendők roppant halmazát veszszük tekintetbe, de ezek mellett lehetetlen egy oly örvendetes jelenséget is nem constatálnom, mely teljes meggyőződésem szerint — fokozottabb reménynyel enged fordulnunk a jövő felé, és ez, tisztelt ház, parlamenalis fejlődésünk azon örvendetes haladása, mely egészben véve tanácskozásaink higgadt tárgyilagos modorában nyilatkozott. Szolgáljon a biztos remény, melyet ebből a még hátralévő két ülésszak termékenyebb voltára nézve meríthetünk, egyszersmind vigaszul és megnyugtatásul a jelenre. (Tetszés.) Nincs egyéb hátra, tisztelt ház, minthogy személyemet illetőleg őszintén megköszönjem, és ugy a magam, mint az ügy érdekében jövőre is kérjem bölcsességök és jóindulatuk azon támogatását, melyben jószándéku törekvéseimet eddigelé részesíteni méltóztattak. Midőn ezek után az ülésszakot bezártnak jelenteném ki, azon bizonyára mindnyájuk keblében élénk viszhangra találó óhajtással zárom be szavaimat, hogy alkotmányos szabadságunk legbiztosabb
