Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-136

lés május 17. 1873. 414 136. országos ül felette sajnálom, hogy az előttem szóló t. képviselőtársam ép azok után, melyek itt e kérdésre nézve előadattak, e részben nyilatkozni hivatva érezte magát; mert én azt hiszem, hogy ha én azon megye bizottsági tagja volnék, vagy ha anélkül is mint e ház tagja nyilatkoznám, és ha előadatnék bármely megye főispánja ellenében, hogy ő ezt és ezt követte el, ép az ő és azon megye érdekében, hogy kivilágoljék vajon az való-e vagy nem: óhajtanám az előadott vádaknak mielőbbi tisztába hozatalát; mert azt állítom, hogy ha valaki ellen azon vádak fölhozatnak, minden megyének érdekében áll, hogy főispánja irányában ily személyes kérdésekben vádak elő ne hozathassanak; és én azt hiszem, hogy nemcsak a főispáni széket, de önmagát azon megyét is sújtja erkölcsileg, a hol ily egyén a főispáni székben, személyes kérdésben, is megmaradhat. Az én véleményem — miként mondám — az, hogy az emiitett törvényre a megye bizottsága nem alapithatja kérvényét, Mert elismerem, hogy a törvény az illető nyelvben való jártasságot megköveteli, ha tehát azon főispán ezen nyelvben jártas, e részbén ellene kérvény alapos okkal nem intéztethetik. De nem hallgathatom el azon véleményemet, habár elismerem azt is, hogy Magyarországon csakis magyar állampolgárt ösmerek, széles e hazában a haza egész területén más polgárt nem ismerek, mondom, azt csakugyan helyesnek tartanám a kormányra nézve, hogy, tekintettel bizonyos vidékek nyelvére azon nyelveket beszélők közül alkalmas és hazahas egyéneket főispánokká kinevezni, ön maga tartsa hazafias kötelességének. Ez az, a mit e tárgyban nyilvánítani kötelességemnek tartottam, és így miután azok, a miket Kiss János barátom és képviselőtársam egy kérdés tételével előadott, elismerem, hogy nem épen a tárgy tüzetes elhatározására valók; de mert mégis olyanok azok, hogy én egy megyét nem tartok addig erkölcsileg tisztázva, mig annak főispánja a hazaárulással vádoltatik : (Helyeslés a szélső bal oldalon.) ennélfogva bátor vagyok elleninditványt benyújtani, mely igy hangzik: (Halljuk!) „Zarándmegye ezen kérvényének elintézése fölfüggesztetik azon időig, midőn a belügyminister Kiss János képviselőnek Zarándmegye főispánja iránti kérdésére válaszolt." Ajánlom ezen indítványomat két okból, először azért, mivel ha a föladások valók lesznek, nem hiszem, hogy a belügyminister ur az illető egyént föl ne mentené állásától, és ha valók a föladások, fog módot találni más főispán kinevezésére, ki azon vidék óhajtásának meg fog felelni. Tehát a kellemetlenség mind két részről el fog távolittatni. (Helyeslés a szélső hal oldalon). Horváth Gyula: Nem tartom sem helyesnek, sem igazságosnak, hogy midőn egy ember ellen vád emeltetik és igazán oly vád, mely őt méltán sújthatja, hogy ha valakinek tudomása van az ellenkezőről, azt föl ne hozza. {Halljuk!) Én a főispán urat kannibali kegyetlenségéről nem ismerem, én csak egy jámbor német embert ismerek benne. Az igaz és tagadhatlan, hogy 1848-ban mint felesketett császári királyi katona szolgált és mint ilyen katona, ki fel volt esketve, kötelességét vélte teljesíteni az által, hogy azon hadsereget el nem hagyta; de ő a mint méltóztatott hallani, egy lovas ezredben szolgált, a mely nem is volt a magyar hadügyminister rendelete alatt, tehát ő katonai kötelességét, katonai esküjét tartotta meg. És t. ház f valamint respectálok mindenkit, aki kötelességét véli teljesíteni esküje megtartásával, azt hiszem . . . (Nagy zaj, ellenmondások és fölkiáltások: Eláll! JEláll!) ... az eskü megtartása ép ugy respectálandó önök által, mint általam és bárki által. (Növekedő nyugtatanság és zajos ellenmondások a baloldalon.) A mi különben a szőnyegen levő tárgyat illeti, nem lehetek más véleményben, mint a t. előadó ur. A kérvényben nincs fölemlítve az, hogy ez egyén hazaárulást, és nem tudom mi mindent követett volna el. — Én az ellenkezőről bírván tudomással, ezt kötelességemnek tartottam fölemlíteni. — A kérvényben erről nincs említés téve. A kérvény érdemére vonatkozólag pedig nem hallottam fölemlítve senki által ohyat, mi az előadó ur által említett véleményt álterálhatná. Irányi Dániel: Nem akarok a dolog érdeméhez szólani, de lehetetlen nem tiltakoznom (Halljuk! Halljuk!) és ugy hiszem, az önök jóváhagyásával tiltakoznom az előttem szólott képviselő urnák azon nyilatkozata ellen, amelyben ő azon főispánt kötelessége teljesítésében eljártnak nyilvánította akkor, midőn ő a cs. kir. eskü megtartásával a haza ellen harczolt (Bal felől zajos helyeslés, Horváth Gyula a szólásra fölíratja magát.) Vagy Magyarország polgára Höszler Nándor,. ur, vagy nem; hanem, akkor szavaim nem alkalmazandók reá; de ha az, ha Magyarországban született, ha bölcsője itt ringott, ha ősei sirjai itt emelkednek : akkor tisztelt képviselő ur, ő nem kötelességet teljesített, hanem kötelességét súlyosan megszegte. (Balfélől zajos helyeslés és fölkiáltások: Hazaáruló volt.) Avagy, ha ő kötelességet teljesített, akkor mindazok, kik elhagyva azon zászlót, mely alatt csak hazájok ellen küzdhettek volna, s a magyar zászló alá sereglettek, kötelességökct, esküjöket megszegték ? akkor ezekre kell minekünk, a magyar törvényhozásnak, követ dobniunk! (Élénk helyeslés bal felöl); akkor egy Damjanich, akkor egy Guyon és annyi sok más kötelességét megszegte ? (Zajos helyeslés bal felől.) A tisztelt képviselő ur azon főispán iránti jóakaratból egy pillanatra megfeledkezett és igen hí-