Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-136

412 136. országos ülés május 17. 1873. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a kérvényi bizottság javaslatát, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, kik elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Apponyi Albert gr. elííacló (olvassa a 3. sorszám alatt Zarándmegye kérvényét melyben az utolsó főispán kinevezése ellen panaszt emel.) A kérvény hivatkozik a nemzetiségekről szóló törvény 27. §-ára,melyet ugy magyaráz a megye bizottsága, mintha román nemzetiségű többség által lakott megyében román nemzetiségű főispánt kellene kinevezni. A kérvényi bizottság véleménye a kérvényre nézve a következő: A főispáni kinevezési jognak a kérvényben állított korlátozottsága sem a törvény szavaiból, sem annak szelleméből kimagyarázható nem lévén, a jelen kérvény tekintetbe nem vétethetik, és visszavehetés czéljából a ház irodájába tétetik. KiSS János: Tisztelt ház! Méltóztassék megengedni, ha ez alkalommal, midőn Zarándmegye főispánjáról van szó, nem mellőzhetem, hogy föl ne hozzak egy általam már előterjesztett interpellatiot. Óhajtottam volna, hogy ne lett légyen okom arra, és azt hiszem, hogy az arra adott felelet- és intézkedéssel el lettek volna oszlatva a Zarándmegye főispánjára nézve általam fölhozott tények; miután azonban azok nem lettek eloszlatva, itt most már Zarándmegye kérvénye tárgyalás alatt áll. Lehetetlen mellőznöm és ismételve föl nem hoznom azon nehézségeket, melyek nem engedik, hogy Zarándmegyekérvénye egyszerűen a levéltárba tétessék. Annálfogva én azon indítványt terjesztem elő, hogy a folyamodvány adassék ki a belügyministernek, figyelemben tartva az interpellatioban fölhozott indokokat, hogy intézkedést tegyen a törvények értelmében. Az indokok, melyeket ezen véleményem mellett fölhozok, ugyanazok, melyek az interpellatioban általam elősoroltattak, s melyek a tisztelt ház előtt ismeretesek. Azt hiszem, hogyha azok közül egypár mozzanatot fogok fölhozni, elég lesz annak bebizonyítására, hogy Höszler Nándor Zarándmegye főispánja, ki az 1848 — 1849-ik szabadsági hadjáratban, mint az akkori ellenséges táborban működő hadnagy a Székelyföldön több oly visszaélést követett el, melyek nem engedik, hogy most az ország alkotmányos állapotában egy oly méltóságos állást foglalhasson el, hogy még a felsőházi tagok közé is soroztassék.(Nyugtalanság jobb felől. Fölkiáltások: Hát Lázár Ádám!) Ugy látom, nagyon kedves tárgy ez a tisztelt jobboldalnak. Kénytelen vagyok tehát az egész biographiáját elmondani. Höszler Nándor, nagy-szebeni születésű, könnyű vasasezredbeli hadnagy, az 1848. évi szabadság-harczban a haza ellen fegyvert fogva, a Háromszékre szorult magyar hadsereg ellen báró Heidre alezredes vezetése alatt a szebeni reactio által behozott muszkákkal együttesen harczolt; 1849. elején Háromszék közepén fekvő Bikszád nevű helységbe egy muszka-csapatot vezetve, kanibáli kegyetlenségeket vitt véghez, miért is lovagságot, bikszádi lovag czimet nyert s azután kettőztetett hévvel harczolt a haza ellen. Az ilyeneket a corpus jurisban lévő, még eddig el nem törölt törvények mint hazaárulót tüntetik föl; de Höszler Nándor, Bittér von Bikszád, hazája elárulásáért a Schmerlmguralom idejében a háromszéki főispáni helytartósággal jutalmaztatott. Ezen állását a nemzet üldözésére és sanyargatására, egyesek üldözésére, családok nyomorra juttatására használta mindaddig, mig az alkotmányosság mostani állapotban életbe nem lépett, akkor nyugdíjaztatott előbb 800 frttal, de kérelmére később nyugdija 400 frttal szaporittatván 1200 frttal tétetett a nemzeti kormány alatt nyugalomba. Mostani kineveztetése, főleg Erdélyben, még a kormányhoz ragaszkodók közt is,átalános indignatiot keltett föl; mert hát azok is megvetéssel fordultak el az jocsmány hazaárulótól. Herostratesi hőstetteit Háromszék polgárai, mint illetékes tanuk, legjobban bizonyítják; azt hiszem, tisztelt ház, ebből láthatja és megismerheti Zarándmegye főispánját, s igy ezen kérelem egyszerűen nem tehető a levéltárba, hanem kiadandó a belügyministernek, hogy intézkedjék ezekhez képest a törvény értelmében. Apponyi Albert gr. ela>a«ló: Tisztelt ház! Én azt gondolom, a kérdés itt csak az lehet, vajon a belügyministcr a törvény korlátain belül ezen kinevezést szem előtt tartotta-e. Mert ő felsége a főispánokat szabadon nevezi ki a törvény korlátai között; a törvényes korlátok megtartásáért a belügyminister levén felelős. Zarándmegye átlépteknek vélvén ezen korlátokat ezen kinevezés által, ennek alapjánintézett föliratot az országgyűléshez, mely most tárgyalásunk alapját képezi. Ezen kérvényben más ok a kinevezett főispán ellen nem hozatik föl, mint az, hogy nem román nemzetiségű, s hivatkozás történik a nemzeti egyenjogúság tárgyában hozott 1868. évi XLIV. törvény czikk27-ik szakaszára, mely szerint amegye nézete szerint, nem volna szabad egy amegye többségének nemzetiségéhez nem tartozó főispánt kinevezni. Ezen 27-ik szakasz igy hangzik: a hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személy képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául; sőt inkább az állam- kormány gondoskodni fog, .hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra és különösen a főispánságokra a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletes jártas és máskép is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak. Ezen szakasz tehát nem foglal mást magában, minthogy oly egyének alkalmaztassanak a lehetőségig, a kik az illető törvényhatóság többsége által használt nyelvben tökéletesen jártasak. Miután pedig a kér-