Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-133

398 133. országos ülés május 14. 1873. Ezeknél fogva én azon reményben vagyok, hogy a központi bizottság előadója, miután a központi bizottság a módositás czélját magáévá tette, hajlandó lesz velem együtt kérni a t. házat, hogy az 5-ik §. helyett fogadjuk el a Tisza Kálmán képviselő ur által ajánlott módosítást. (Helyeslés bal felöl.) Pauler Tivadar: gazságügy ministcr: T. ház! Az előttem fölszólaló kifejtette azon okokat, melyeknél fogva ő a Tisza Kálmán által tett módosítást elfogadhatónak véli; különösen azt emelte ki, hogy ö is a szabad egyezkedésnek rendszerét pártolja; azt azonban annyira megszoritandonak nem véli, amint ezen módosításban történt; tudniillik, hogyha a földesúr a 4 holdat megadni nem akarná: kisebb területtel, vagy pedig egyedül a belsőséggel az illető telepitvényes meg nem elégedhetnék. Én a szabad egyezkedésnek elvét fölállítván, és azt a t. ház a minap el is fogadván, nem tartok mindazon következményektől, melyeket előttem szóló fölhozott; nem tartok azoktól, mert a kölcsönös érdek, amint már többször mondtam, legerősebb biztosítéka a kiegyezésnek. De másodszor megvan az a reményünk, hogyha a földesúr nem akarna a telepitvényesnek külsőséget adni: akkor az a kincstár birtokán megtelepittetvén, megmenekszik azon bajtól, melylyel őt fenyegetettnek mondják. Azon észrevételre, hogy a kincstári birtokon való megtelepittetést csak ultimum remediumnak kell tekinteni: csak azt vagyok bátor felelni, hogy ereszben, ha az a módositás elfogadtatnék, az talán még több esetben alkalmaztatnék; mert mindazon esetekben, melyekben a földesúr a 4 katastrális holdat birtokába bocsátani nem akarná, a telepitvényesnek minden beruházásai megtérítendők volnának és akkor elmenne a kincstári birtokra. De azonfölül megvannak mindazon nehézségek, amelyek utóbb a központi bizottság által kifejtettek, t. i., hogyha az elfogadtatnék, — amint akkor a pénzügyér ur megérintette, — mi történik azokkal, kik a 4 katastrális holdat meg nem vehetik? akkor az volt mondva, hogy vegyék meg a többiek. De ha ez igy van, akkor minő arány szerint fog ez történni? és ki fogja azt megállapítani? sót attól lehet tartani, hogy a telepitvényesek mögött mások, őket pénzzel ellátván, minél több ily holdat fognak vásárolni, s igy ezen föld nem az ő kezükbe jut, hanem azokéba, kiknek kezébe nem akarjuk, hogy jusson. Miután tehát azt látom, hogy ezen módositvány nemcsak sérti a szabad egyezkedés elvét, hanem kivitelében számos nehézségbe ütközik, részemről a központi bizottság szövegezését ajánlom. (Helyeslés jobb felöl.) Molnár György: T. ház! Én azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek sarkpontját nem a szabad egyezkedés képezi; mert ha a központi bi~ zottság szövegezése fogadtatik is el, vagy Tisza Kálmán módositványa, nem egészen szabad egyezkedésre van bízva a kérdés eldöntése; mert a központi bizottság értelmezése szerint is megvan kötve bizonyos pontokban a szabad egyezkedés, a mennyiben minden esetre tartozik a földesúr legalább beltelket adni. Hanem magasabb politikai tekintetek forognak itt fön, amelyeket, azt hiszem, igen helyesen fogott föl a t. pénzügyminister ur akkor, midőn Tisza Kálmán módosításait a központi bizottsághoz bővebb megfontolás és szövegezés végett áttétetni indítványozta, és ezen indítvány folytán ez a dolog oda visszavezettetett. Tisza Kálmán indítványában az van, hogy ne legyen Magyarországon proletár község, amely külsőséggel nem bír; ne legyen oly község, mely térszegénységben szenved. Tisza Kálmán indítványában az van, hogy legyenek csak külsőségekkel ellátott községek, vagy ott, ahol most vannak, vagy ha onnan a földesúr elbocsátja őket. a kincstári pusztákon; legyenek tehát oly községek, amelyek lakosainak legyen terenumjok, legyen földjök, amelyre lábaikat letehetik, és a megváltásukhoz szükséges pénzösszeget megszerezhetik; legyenek oly községek, amelyek más helyről is apróbb birtokokat vehessenek, ott földet szerezhessenek ; tehát oly községek, amelyek életföltételül bírják részint a természet utján, részint a bevándorlás utjáni gyarapodást. Ha ezen magasabb politikai tekintetek vezérlik a tisztelt házat, — és én óhajtom, hogy vezéreljék: — abban az esetben nagyon kérem, méltóztassék elfogadni Tisza Kálmán módositványát az 5-ik §-ra nézve. Amennyiben a 6-dik §. szerves összeköttetésben áll az 5-ik §-szal, és amennyiben ezen §. ellenében a központi bizottság egyátalában nem elvi ellenvetéseket, hanem a gyakorlatból merített absurdumokat állított föl: e tekintetben is azon elvek irányadók, melyek az 5-ik §-nál, mert, amit a központi bizottság mond, hogy szörnyű nehéz azt megállapítani, hogy kiknek adassanak azon fönmaradott földek, ha t. i. nem kíván a telepitvényes négy holdat elfoglalni, hanem megelégszik 3 vagy két holddal, vagy épen csak a belsőséggel: ezek nem oly megmagyarázhatlan és eligazithatlan dolgok, melyeket egyszerűen szabályozni nem lehetne. Épen ez volt a központi bizottságnak föladata, hogy ezen gyakorlati nehézségeket oldja meg vagy azáltal, hogy mondja ki: azon telepitvényesnek lesz elsőbbsége, ki készpénzzel vagy rövid határidő mellet fizet; vagy azon telepitvényesnek lesz elsőbbsége, kinek több gyermeke van. (Nyugtalanság.) Egy szóval, mindezek nem eligazithatlan dolgok és épen az volt czélja a képviselőháznak a visszautasítással, hogy ezen gyakorlati kérdések oldassanak meg. Én tehát inditványo-