Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-133
133. országos ülés május 14. 1873. 395üzletbe való belekeveredés ne veszélyeztesse, s azért az eredeti törvényjavaslat csak annyit engedett meg, hogy papirokat idegen számlára elfogadhat, a központi bizottság mostani szerkezete szerint pedig, bizonyos föltételek alatt saját számlájára is teheti ezt, Én csak azt nem tudom, hogy az ily nagy intézet, mely oly nagy tőkével és befolyással rendelkezik : nem bir-e talán azon képességgel, hogy a pesti börzén oly helyzetet idézzen elő, mely neki tetszik, és ez előidézett hetyzet nyomása alatt mindig bekövetkezik azon föltétel, mely alatt ily üzletbe bocsátkozbatik. Ez által épen abba keveredik bele, amit ki akarunk kerülni. Ez aggályomat a kérdés ez oldalánál oly fontosnak tartom, hogy azon föltétel alatt, melyet a központi bizottság ajánl, a módositványt elfogadhatónak nem tartom, mert a börzeszerü árverésre nézve az ily roppant pénzintézet ha maga a börzén játszék, oly helyzetet idézhet elő, mint neki tetszik. Azért indítványozom, maradjon az eredeti szerkezet. Tavaszi Endre: T. ház! Hozzájárulok az előttem szólott képviselő ur nézetéhez, mert nem látom át, miért hozunk indítványba az illető bank részére olyat, melyet ő maga nem kivan; mert ha az illető bank magára nézve szükségesnek tartotta volna, azt hiszem, el nem mulasztotta volna kérni. Én tehát nem látom át szükségét annak, hogy mi pótoljunk olyan kivánatot, ami az alapszabályokban nem foglaltatik. Ez, nézetem szerint, fölösleges, s azért az eredeti szöveget megtartatni kivánom. Kerkapoly Károly pénzügy minist er ! Kötelességemnek tartom megmondani, hogy a tisztelt képviselő ur tévedésben van ; mert azon alapszabályokban, amiket azon csoportozat mutatott be, amelylyel én némi előleges tárgyalásokat tartottam, illetőleg előleges kötéseket tettem, nagyon is kívánta az értékpapíroknak saját számlájára való vételét, még pedig kívánta mindjárt kezdetben, korlátlanul, minden ahhoz kötött föltétel nélkül. De a pénzügyi bizottság véleménye alapján a mi általunk átalakított alapszabályokból az kihagyatott, és most Steiger indítványa az volt, hogy amit átalánosságban aggályosnak tart a pénzügyi bizottság és talán aggályosnak fog tartani a képviselőház is: fogadtassék el nem az egész alaptőkére, hanem megszorítással a tőke egyötöd részére nézve. Mi meg tovább mentünk a discussio folyamában: nem akarva a lehetőséget megengedni az értékpapírokkal való, úgyszólván, spontán üzérkedésre. És azt mondom, tekintsünk el még attól is, hanem csak azt ne engedjük meg, hogy praemium legyen kitűzve azoknak, akik az intézettel zálogüzletbe bocsátkoznak, azért, hogy a szerződéseket meg ne tartsák. Mert ha ezt a módosítást föl nem veszszük, ez a pratmium kitűzve lesz. Ha én 100 frínyi értékű jó papirra ezen banktól teszem 90 frtot kölcsönzők, s ennyit a legsolidabb intézetek is adnak, ha a papír értéke arravaló, és egyszerre ezen papiros leesik 80-ra vagy 75-re, — mert ennek is van épen a mai nap kézzelfogható példája : akkor kettő közül, mint már ismételve bátor voltam megjegyezni egy történik, t i. vagy megadatik a kívánt fölülfizetés s akkor nincs baj, vagy nem adatik meg az illetők részéről a kivánt fölülfizetés: s akkor ezen bank két választás előtt áll: eladni a papirokat, vagy várni addig, míg azok ára annyira emelkedik, hogy kielégítést nyerjen; de ha fölemelkedik ennyire, hihetőleg föl fog emelkedni többre is, és ezen többletet elteszi az adós, a bank veszélyével bár, mert ez azon eshetőségnek is van kitéve, hogy még lejebb megy a papiros ára s még többet veszt, mig ha emelkedik, nem kap többet, mint ami neki jár. Ily nyereség mellett, azt hiszem, hogy a lombard-üzlet nem fog meghonosulni ezen banknál, amint egy kissé kritikusok lesznek az idők ; nem fog egyoldalú üzletbe bocsátkozni, tudván, hogy a legjobb esetben is csak pénzét kaphatja meg. a nagyobb előny pedig a kölcsöntvevő részére jut, ki kötelezettségének annak idején meg nem felelt. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mi változtatásokat tettünk már eddigelé is a törvényen, melyek nem lényegesek ugyan, de minden esetre nyereményes voltára, hasznos voltára ezen intézetnek emelőleg nem hatnak. Ha mi az ily határozmányoktól is tartózkodunk azért, mert azt képzeljük, hogy egy 25 millióval biró bank az itteni börzét dominálja, ha az ilyeneket is perhorrescáljuk, és másfelől valósággal devalváló intézkedéseket veszünk föl a törvénybe — (Mozgás a bal oldalon.) Engedelmet kérek, a dolog komoly,-—azt hiszem, nem járunk el azon czélnak érdekében, mely szemünk előtt lebeg. Keni vagyok ugyan azon helyzetben, hogy azt mondhassam, hogy ez conditio sine qua non; s ha mi semmi változtatást nem csináltunk volna a törvényben, lehetnénk most szigorúbbak; de miután mi csináltunk, most még a kártól való óvást sem akarjuk megengedni : akkor nagyon félek attól, hogy a jobbnak keresése elüt bennünket a jótól. Jókai Mór: Tisztelt ház! Én épen az ellenkező dologtól félek, mint amit aggodalmában fölhozott Veszprémmegye képviselője. Azt hiszem, hogy megteheti ez intézet azt, és hatalmában lenne neki a börzére befolyni, hogy a nála lévő értékpapirok árát szándékosan lombard üzlettel lenyomja. De viszont megtehetik az intézetnek hatalmasabb ellenségei, hogy mikor engagirozva van a lomb:.rdüzletben, hirtelen baisse-t csinálnak neki, és üzletét tönkreteszik. Vagy nem kell egyátalán a képviselőháznak megengedni, hogy bármiféle lombard-üzletbe bocsátkozzék, vagy ha megengedjük, hogy lombard-üzletet csináljon: akkor önmag-nt. mint vá5o*
