Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-132

132. országos ülés május 13. 1873. 375 Csáky Gyula gr«: T. ház! Ezen §. vé­géhez következő módosítást ajánlok: ,végre, ha a bankkérdés végleges megoldása alkalmával ezen föl­váltás az alapítandó magyar nemzeti banknak adandó jogokkal összeférhetlennek mutatkoznék." Ezen módosításnak indokolására igen keveset kell mondanom. A pénzügyminister ur ugyanis szí­ves volt több ízben kijelenteni, hogy ezen §. sem­miben sem praejudicál a majdan megoldandó bank­kérdésnek. Megvallom, ezt mindaddig, mig a ház e tekintetben nem határoz, csak egyéni nézetnek tekinthetem, s mindaddig, amig a ház ez érdem­ben véglegesen nem határoz, függőben marad azon kérdés: vajon csakugyan ártalmas-e ezen §, vagy nehézségeket okoz-e a bankkérdés megoldásával szemben, vagy nem? azért, mert ezen bank nem mint állambank alapittatik ; hanem mint jegybankot privát féllel hozuk létre s igy az alapítás minden­esetre alkunak tárgya; ahol pedig alku van, ok­vetlenül igen sok függ attól, milyen föltételeket szab a ház a másik félnek. Ha mi még ma nem vagyunk elhatározva aziránt, hogy e bankkérdés megoldásánál az ajánlattevő alkuvófélnek oda engedjük az előnyt, mely most az escomte-bankra a beváltásból szár­mazik: ugy az függőben hagyandó kérdés, és csak­is akkor lesz véglegesen megoldandó, ha majdan a bankkérdés megoldatott. Én tehát ezen §-t az általam tett módosítás­sal ajánlom elfogadásra. Kiss Miklós jegyzó(olvassa): Módosítás „a magyar leszámítoló- és kereskedelmi bankról szóló törvényjavaslat 5. §-hoz. Beadja gr. Csáky Gyula." Az 5. §. 3. bekezdésének végéhez csatoltassék: .Végre, ha a bankkérdés végleges megoldása alkal­mával ezen fölváltás az alapítandó magyar nemzeti banknak adandó" jogokkal összeférhetlennek mutat­koznék." Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: Kénytelen vagyok ismét fölszólalni. Nem akarnám ezt a kérdést már most praeoccupáltatni; nem akarnám kimondatni, hogy az a társulat, mely idővel egy magyar nemzeti bankot netán engedé­lyezés utján alakítandó lesz, már most mintegy in­vitáltatik arra, hogy ezen jogosultság ellen kifogást tegyen. Én igen tisztelem mindenkinek fölfogását, és mindenkinek ítélete előtt igen szívesen kész vagyok meghajolni. Ha az ügy érdeke által valami intéz­kedést parancsoltnak, szükségeltnek találok, minden­kor kész vagyok abba belemenni; hanem nem tudom elgondolni, hogyha itt, kivált egyesben beszé­lünk és az alapítandó bankról szólunk, most hoznók azt már előre azon helyzetbe, hogy a monopólium, amelyet nyerendő lesz, és mely nem szűnnék meg monopólium lenni, akár hányszor „magyar nemzeti" lesz az a bank, az a monopólium annál erősebb és annál inkább nyomasztó legyen. Ismételve mondottam, hogy ezt a bankot nem tartom sem a jegybank surro­gatumának, sem csirájának, és egyátalában attól függetlenül kérem megbiráltatni; de mondottam azt is, hogy én egy ily bankot ép ily immunitásokkal akkor is nem kevésbé előnyösnek és jónak tartok, ha már itt egy egészen független, önálló nemzeti bank kizárólagos szabadalommal léteznék. Minden kizárólagos szabadalom ezen a téren megmérhetetlen hatalmat ad a társulat kezébe, amely azt gyako­rolja, és alig kevésbbé veszedelmes ez a szabadalom azért, mert az kizárólagosan magyar, mintha nem volna kizárólagosan magyar. Mindeu monopólium hatályát enyhitendőnek. szükség esetében korlátol­hatónak kívánom és a banknak ezen immunitása mindig alkalmas lesz arra, hogy bármely bank a kezébe adandó nagy hatalommal élhessen ugyan, de vissza ne élhessen. Én lelkiismeretes kötelességemnek tartottam gondoskodni arról, hogy ennek a banknak semmi oly atributum ne adassék, mely egy egész­séges jegybanknak útjában áll; de ellenben meg­adassanak mindazok, amik a jegybank visszaélését már most ártalmatlanná tehessék az egész időre. Igen kérem, méltóztassék elállani a javas­lattól. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Csáky Gyula gr. ur az 5. §. 3. bekezdését a következő szavakkal kívánja megtol­datni: „és végre, ha a bankkérdés végleges megol­dása alkalmával ezen fölváltás az alapítandó magyar nemzeti banknak adandó jogokkal összeférhetlennek mutatkoznék." Miután, az ő módosítása szerint, a szöveg maga megmarad, és ez csak hozzáadás lenne, igy teszem föl a kérdést: Akik az 5. §. 3. be­kezdését Csáky Gyula hozzáadásával elfogadják: méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: Egy módosításra akarok kérést tenni. Az utolsó szó ez: „támadhatnak." Annak, hogy mikor támadhatnak, birájának kell lenni; mondjuk inkább: , támasztatnak." Elnök: Akik a szöveget változatlanul meg akarják tartani, méltóztassanak fölállani. (Megtör­ténik. Fölkiáltások: Kisebbségi) Méltóztassanak most felállani azok, kik ezen szó helyett „támadhatnak" ezen szót kívánják tenni „támasztatnak." (Megtör­ténik. FöTkiáltások: Nem többség!) Két izben tettem föl a kérdést, de egyszer sem állott föl a többség. Zichy Antal: Van még harmadik eset is, és ez az, hogy ezen szó tétessék „támadnak." (He­lyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: Nyugodjunk meg ebben. (Helyeslés.) Elnök: Tehát elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző (olvassa a 6. §-í.;

Next

/
Thumbnails
Contents