Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-131

131. országos ülés május 12. 1873. 357 a törvény által megrendelt 5°/

0-os kamat helyett 25%-kal szedetik be. Kérik tehát a t. házat, miként ezen teljes megromlásukkal járó zsarolás alól felmenteni méltóztassék. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Madarász József: T. ház! A magyar leszámítoló- és kereskedelmi-bank iránt behozott törvény-javaslat, ugy hiszem, nem sokára napirendre fog kitüzetni, miután annak létesítését ugy hiszem az egész ország minden pártkülömbség nélkül kívánja; azonban ezen törvény-javaslatot a szünidők alatt átvizsgálván, részemről két nevezetes pontot kihagyva találok abból s szeretném, hogy a t. kormány ezeknek pótlását a t. ház utasítása folytán eszközlésbe vegye: ennek folytán felolvasom határozati javaslatomat, mely a következő. Tekintve azt, hogy a magyar leszámítoló- és kereskedelmi-bank jótékonysága annál inkább biztosittathatik, mennél több részvényei lehetnek és lesznek Magyarország állampolgárainak és országos intézeteinek birtokában; tekintve azt, hogy azon egyedül az engedményesek önérdekének szolgáló tény, miként a részvények aláírásra bocsáttatván, azoknak aláíróitól a névértéken fölül kényök kedvök szerinti összeget vesznek, egyik főoka a szédelgő vállalatok teremtésének s ez által a még megújuló pénzzavaroknak is: utasítsa a ház a kormányt, hogy a magyar leszámítoló- és kereskedelmi-bank engedményezésénél e következő feltételeket is érvényesítse: 1. Az összes részvényeknek legalább is fele Magyarország állampolgárai és intézetei részére bocsáttass ék nyilvános árverés utján. (Nagy derültség.) Megengedem, hogy ez szóhiba, tehát reménylem, e határozati javaslat be fogja bizonyítani, hogy az azon csak szóhibából eredeti árverésnek ellenére van, s csakis a haza polgárainak érdekét tartja szem előtt. Kérem ennek kinyomatását, s midőn majd a leszámítoló- és kereskedelmi magyar-bank tárgyalása napirendre tűzetik, akkor ezt egyúttal fogom indokolni. Elnök: A benyújtott határozati javaslat ki fog nyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni. Horn Ede: T. ház! Egy szomorú ügyben szólalok föl. Értem azon nagy szerencsétlenséget, mely uralt héten, f. hó 6-án fényes nappal Pest mellett történt, és melynek, eltekintve a sok sebesülttől, 25 emberélet esett áldozatául. Az hirlik, hogy a bíróság azonnal megkezdte nyomozásait. Reménylem, hogy ezt kellő erővel folytatandja és véghez viszi, annálinkább, mert a halottak legnagyobb része idegen munkásokból állt, minek következtében a legkisebb halasztás, vagy mulasztás — ismeretes barátainknak bizonyos félreértésekre és gyanúsításokra könnyen alkalmat szolgáltatna. Az ügy bírósági nyomozás alatt állván, annak részleteihez nem akarok szólni, hanem azt gondolom: bármilyen legyen a vizsgálat eredménye, van két pont, melyhez már kétely nem fér. Az első az, hogy lehetetlen lesz kimutatni, hogy valamely véletlen, valamely előre nem látható balszerencse járult volna e szerencsétlenség előidézéséhez; mert ma egész határozottsággal tudjuk, hogy a szerencsétlenség csak a vasúti személyzet vigyázatlanságának tulajdonítható, azon személyzetnek, mely egy vonatot uj vágányon eresztett, melynek felén még sínek sem léteztek. A másik kételyen kívüli pont az: hogy bármilyen legyen is a nyomozás eredménye, a büntetés minden esetre csak a közvetlen bűnösöket fogja érni, de semmikép sem azokat, kik közvetlen hozzájárultak ugyan, de távolabb állanak a ténytől. Azon parlamenti, bírói és más enquétek, melyek külföldön hasonló szerencsétlenségek alkalmából tartattak, megmutatták, hogy majdnem minden vasúti szerencsétlenség, — nem is szólok olyanokról, melyeknél a vigyázatlanság kézzel fogható, mint a múlt hetinél, — hogy mondom majd minden szerencsétlenség oka a társulatnak roszul értett gazdálkodási rendszere, minek következtében közönséges napszámosokat alkalmaznak olyan műveletekre, melyekhez bizonyos képzettség, szakértelem mulhatlanul szükséges; másrészről néha-néha emberi erőt túlhaladó munkássággal terheli a munkásokat; 15—18 órai naponkénti munkát követel tőlök néha-néha; minek következtében természetesen a hivatalnokok és munkások képtelenek hivatásuk teljesítésére. Ennek következtében arról is meggyőződtek a külföldön, mindenhol, ahol ily szerencsétlenségek előfordultak, hogy az egyetlenegy módszer e szerencsétlenségek elkerülésére csak a szigorú kártérítésben rejlik, és pedig mivel nagyon természetesen, azon személytelen és ennek következtében szívtelen lénynél, milyen a részvénytársulat, nem lehet sem az észhez, sem a szívhez szólni; mert a részvénytársulat mindenekelőtt a tőkének jövedelmezését és az osztalékot tartja szem előtt, ennek csak perzselyéhez lehet és kell szólni; meg kell mutatni, hogy az emberélet nem-becsülése és a vigyázatlanság, nemcsak a joggal, nemcsak az emberiséggel ellenkezik, hanem rósz speculatio is, minthogy ez által az emberélet előttök drágává tétetik: ennek következtében a személysértési kártérítésről mindenütt nagyon szigorúan intézkedtek. Az elmondottak következtében bátor vagyok a t. igazságügyiminister úrhoz a következő interpellátiót intézni: Interpellatio a n. t. igazságügyér úrhoz. Tekintve, hogy a nagy vasutiszerencsétlenség, mely folyó hó 6-án a cs. kir. állam-vaspályán Pest mellett, fényes nappal történt, s melynek, a sok sebesülttől eltekintve, huszonöt ember élet esett áldozatul, tudvalévőleg csak a vasúti személyzet legvastagabb vigyázatlanságának tulaj donitható;