Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-122
332 122. országos ülés márczius 29. 1873. sét ezen csekély tételtől függővé tenni; mert az esetben, ha a bizottság ezen összegnek megszavazására hajlandónak mutatkozik: lesz mód ezen dolgot olyformán elintézni, hogy az az illetőket megnyugtatja. Ma még a bizottság nem végzett; de azért nincs végleg elütve a dolog, hogy a költségvetésbe nem jöhetett be; és mihelyt az adatok a pénzügyi bizottságnál lesznek, azonnal tárgyalás alá veszi az ügyet, és jelentését is előterjeszti. (Helyeslés.) Elnök: Eszerint tehát az 1873-ik évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslat átalánosságban és részleteiben elfogadtatván, a holnapi ülésben 3-szór fog fölolvastatni. Következik a napirend 4-ik tárgya, vagyis a koronaőr választására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. ^ Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Toszt Gyula a központi bizottság előadója! Átalánosságban nincs észrevétel. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Wächter Frigyes jegyző (olvassa az 1-sŐ §-t.) Toszt Gyula előadta: A 17. és 18-ik sorban e szavak helyett: „választatott meg", a központi bizottság e szavakat kívánja tétetni: .választották meg*. Elnök : Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk !) Tehát elfogadtatik. E szerint a törvényjavaslat ugy átalánosságban, mint, részleteiben elfogadtatván, a holnapi ülésben harmadszor fog fölolvastatni. Következik az ötödik tárgy: a Montenegróval kötött szerződés iránti törvényjavaslat. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a csimet.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház? (Elfogadjuk]) Tehát a czim elfogadtatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa as 1-ső §-t.) Eötvös Károly előadó (olvassa -.) A bizottság a törvényjavaslat 1. §-ának 3-ik sorában e szó helyett „közbüntettesek" e két szavat javasolja: .közönséges bűntettesek", miután a törvényjavaslatnak czimében is e szavak vannak használva; továbbá javasolja, hogy ugyané szakasz 4-ik sorában „ország gyűlése* helyett .országgyűlés* alkalmaztassák. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a 2-ik §-t és as egyezmény 1-ső csikkét, melyek észre • vétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2-ik csikket. Pulszky Ágost: Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Elállt) Nem fárasztanám a tisztelt házat, és nem venném igénybe becses türelmét, hogy ha bár aránylag csekély fontosságú, de mégis principialis jelentőségű kérdést nem látnék itten érintve, illetőleg nem látnék oly elvet megsértve, mely a világon minden államnak jogelvei szerint a bűntettesek kiadatására vonatkozólag irányadóul szolgál. Ezen elv pedig az, miszerint egy állam sem szolgáltat ki olyan tetteseket, kik oly tetteket követtek el, mely bűntettnek tényálladékát az illető állam területén nem képezi. A 2-ik czikk 8-ik pontja igy szól: „mások vagyonának megrongálása vagy elpusztítása, ha az okozott kár 25 osztr. forintot meghalad." Nem mondatik, hogy szándékos, malitiosus elpusztítás vagy megrongálás, s nem szól e pont lopásról, rablásról, mert mindezen esetek külön vannak fölvéve. Itt tehát csupán oly esetekről van szó, melyek hazánkban legtöbb esetben csupán csak mezei rendőrségi eseteket képeznek, és igen gyakran bűntettnek tényálladékát sem képezik. Egyátalában, tisztelt ház! azt hiszem, hogy midőn ezen szerződés hazai jogunkra sem a terminológiára, sem az egyes bűntények meghatározására semminemű telehintettél nincsen, midőn oly állammal állottunk szemközt, mely bizonyára a jogszolgáltatás és jogfejlődés terén nem áll előbbre, mint saját hazánk: itt az igazságügyi ministerium oly mulasztást követett el, melyet helyeselnie a tisztelt háznak semmi esetre sem lehet szándéka. A részlet maga ugyan nem nagyon fontos; de fontos az elv, melynek ezen részlet kifolyása, és fontos az, hogy a képviselőház azon elvnek ne adjon szentesítést, hogy hazai jogunkkal teljesen ellenkező intézkedések az ily szerződésekbe föl vétessenek, s az ily szerződések által szentesítést nyerjenek. Nem szolgálhat indokul hazai jogunk ezen mellőzésére az, hogy nálunk büntető-törvénykönyv nincs. Angliában sincs, de méltóztassék nékem az igazságügyminister ur oly angol kiadatási szerződést mutatni, mely más ország jogaira volna fektetve, melyben az angol büntetőjog tekintetei minden figyelmen kívül hagyatnának. Azt hiszem, hazánk állása, azt hiszem, azon jogérzület, melynek kifejlesztését hazánkban óhajtjuk, — mondom — ezen jogérzet iránti tekintet követeli azt, hogy apróságokban is ugyanazon szabályok, ugyanazon pontosság által vezettessük magunkat, melyek kivált a
