Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-109
109. erraáges ülés márraius 10. 1878. 17 előirányzott összegnél, mert a forgalom növekedése, az ingatlan birtok értékének emelkedése, évről-évre tetemesen fokozza a bevételt; ehhez járul még azon körülmény is, hogy a 14 2 / 4 trilliót fölülhaladó és évről-évre terjedő százalékok erélyesebb behajtása az államkincstár jövedelmeit nagy mértékben emelné. A pénziigymiaister kijelentette a bizottság előtt, hogy a bélyeg és illetékek iránt törvényjavaslatot fog benyújtani, mely a jelenleg f ön álló. törvények és szabályoknak oly annyira módosítást igénylő főhibáit hivatva lesz kijavítani. Elnök : Elfogadja a tisztelt ház az előirányzott 11,029.1 bO frtot? (El!) Tehát elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Dijak 840.800 frt. Széll Kálmán előadó (olvassa): Dijak. 1873-ra előirányoztatik 840.800 frt. Előirányzat. Zárszámadás. (Tényleges eredmény.) 1868. 116.560 frt 231.236 + 114.676 frt. 1869. 151.400 „ 358.405 + 207.005 , 1870. 173.000 „ 455.121 + 282.121 „ 1871. 410.000 „ 504.339 -f- 94.339 „ 1872. 525.000 ,. 1873. 840.800 „ 1873-ra 315.800 írttal több van előirányozva, mint volt 1872-ben és 336.461 írttal több/ mint 1871-ben tényleg befolyt. A bizottságnak ezen előirányzat ellen kifogása nincsen. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! A jelenleg fölvett összeg ellen nekem nincs kifogásom, hanem azt gondolom, hogy ezen dijak közt az első rovat alatt foglaltatnak talán a czimosztogatásnak, uemességi adományozásnak, s más hasonlóknak dijai is. Én legalább azt gondolom, hogy az első rovatban foglalt 17.000 frt ezekre vonatkozik. (Széll Kálmán: Igenis!) Történt e házban már ez irányban több izben fölszólalás. Már ezen ülésszak alatt is követelték, hogy az ily czim- és nemességi adományozásoknak s más hasonlóknak föltételei inkább állapíttassanak meg, mint meg voltak állapítva eddig, hogy csak helyesen, nem pedig tisztán egyéni kegy szerint osztogattassanak. Én nem e szempontból kívánok a dologhoz szólam, mert én ezen czim és nemességi adományozásnak valamely rendszeres eljárás behozatala által fontosságot tulajdonítani nem akarok, hanem hozzászólok pénzügyi szempontból. Tudjuk, hogy pénzügyi állapotunk nem valami nagyon fényes. Én azt gondolom, hogy ha az állampénztár hevételeit szaporítani akarjuk, ha kénytelenek vagyunk megadóztatni sokszor első életszükségleteket is, ha nem is tnl nagy mérvben, de mégis annyira, a mennyire lehet: sokkal helyesebb megadóztatnunk az emberek hiúságát és gyöngeségét. (Helyeslés.) KÍPT. H. SAl'LÓ. 18'^. VI. KÜTJiT. Én tehát nem vagyok az ellen, hogy ha akad a mai világban valaki, —• pedig ugy látszik, hogy akad, — a ki nemességet, czimet kapni óhajt: méltóztassanak az ilyet adni mindenkinek, ki iránta vágyat érez magában, csakhogy ne ingyen. (Élénk helyeslés.) Tessék neki ezen hiúságot és gyöngeséget megfizetni az állam javára. (Átalános helyeslés.) A mi pedig azt illeti — mert ezt is mondhatná valaki — hogy hiszen, ha az ilyenekért fizetett öszszeg nem is fordul elő mint dij, mint tétel, mely az adományozott czimért fizettetik, de azért rendesen megfizettetik ez jótékony czélokra való adakozások alakjában : ne méltóztassék ezt elég oknak tekinteni a czimek ingyen adományozására ; mert utoljára is, ha ily módon adományoztatnak a czimek, mindig fön fog maradni azon kétely, hogy az ilyen czimek megszerzése igen sok esetben talán nem is egészen bevallható költségébe került az illetőknek, hogy talán azokkal néha pártbeli érdemek és választási költségek is jutalmaztatnak. (Igás! Ugy van! bal felől.) Jobb lesz e tekintetben egészen tisztán és ugy járni el, hogy az állampénztár is hasznát vegye. Én tehát, a nélkül, hogy e tekintetben törvényjavatlatot tennék le a ház asztalára, arra kérem a ininister urat, méltóztassék odahatni, hogy mindazoknak, a kik elég hiúk és gyöngék czimeken, nemességen vagy más hasonlókon kapni: kívánságaik készségesen teljesíttessenek; de méltóztassék egy jómagas árat szabni, a melyet az illetők az államkincstárnak tartoznak fizetni. (Átalános htlyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Én csak tájékozásképen kívánom megjegyezni, tisztelt ház, hogy ezen ország-fejedelmi kegyadományozások, a melyek után beszedendő dijak gyanánt van ezen 17 ezer forint előirányozva, nemcsak olyanoknak, és főleg nem olyanoknak adományoztatnak, kik azt kérik és keresik; hanem gyakori az az eset és igazán egyenkint kimutatható, a mikor a társadalmi élet tevékenységének terén magukat jól érdemesültek irányában a korona és a kormány egyaránt érzik szükségét annak, hogy az elismerés részint azért, mert megilleti az illetőket, és ott helyén van, részint másokra gyakorlandő hatásnál fogva ez utón is kifejezést találjon. Ilyen helyen a jól megérdemlett elismerést, midőn az keresetlenül ajánlkozik, dijhoz szabni: az gondolom, alig lehet. Hogy más esetekben, hol az kéretik és kerestetik, díjért adassék: e tekintetben tökéletesen egyetértek Debreczen városa igen érdemes képviselőjével. (Átalános helyeslés.) Móricz Pál: Csak azon kérdést vagyok bátor intézni a minister úrhoz : vajon a névmagyarosításokra szabott dijak szedetnek-e még, vagy már eltöröltettek?
