Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-116
116. országos ülés márczius 21. 1873. 207 Bap. Ha mi czélt érünk a másik társulat gyámolitásával: akkor emez nem lesz képes a 8 százalékot megszerezni, s mi a 8 százalékot szépen áldozhatjuk, vagy bizton várhatjuk azon időt, midőn az általunk gyámolított társulat kifejtvén erejét, a másik társulattal megmérközhetik; annak az általunk gyámolított társulatnak azonban, épen mert az állam gyámolította, nem lesz valami edzett idegzete; mert hiszen az állam gyámolitásának párnáin hevert, s vele fölveheti a versenyt a másik társulat, a diadal biztos reményével; nekünk, az igaz, időközben két társulatot subventionálni szép pénzünkbe kerül. (Helyeslés hal felől.) Én a magyar állam íinanciáját nem látom olyannak, hogy a Dunán egymással két társulatot versenyeztessünk. És, ha a tisztelt képviselő ur ezen irányban akar valamit tenni, higyje el, hogy azon képtelennek mondott situatio daczára is sokkal sikeresebben lehet azon irányban ágálni. . . {Közbeszólások bal felől.) sokkal sikeresebben lehet azon irányban cselekedni akkor, ha legalább az egyik sübventionálásának szüksége elesik. Én jó lelkiismerettel, meggyőződésem szerint, az állam érdekében mind financiális, mind egyéb tekintetekből a szerződés elfogadását merem ajánlani; merem ajánlani még egy versenyképes társaság versenyzése és versenyezhetése tekintetéből is; — ámbár ezt itt most a discussio keretén kivül hagyni óhajtom. De még e tekintetben is azt mondom, hogy correctebb eljárás az, ha az állani által 8 .százaléknyi segélyezésének szüksége és kötelessége elesik, mintha az föutartatik. És hogy én gondoskodni kívántam arról, hogy a versenyezés lehető legyen ezen garantia megszüntetése után is: ennek épen bizonyságát véltem adni az által, hogy a szénszállítást a pécsi bányáktól a Dunáig egy bizonyos maximai-tarifa mellett biztosítani kívántam ; mert semmivel sem lehet a versenyt jobban megakadályozni, mint a szénnek épen a versenyző társulat részére drágábbá tétele által. Azt kívánni pedig egy társulattól, hogy lemondjon a subventioról azért, hogy lehetővé tegye némi áldozattal azt, hogy nem egy másik társulat, hanem, hogy az állam fogjon ki rajta, egy másik versenyző társulat javára : ez olyan kívánság, amelyet formálni ugyan lehet, de elfogadásra nem számithat. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy elég garantia-terhünk van anélkül is, ha rá nem tukmáljuk azon társulatra, mely le akar róla mondani. Azt hiszem, nagyon érdekében áll a magyar államnak ezen garantia nyűgétől megmenekülni. És ez érdekében van nemcsak financiális, de még sokkal inkább nemzetgazdászati tekintetekből. Egy olyan vállalat, mely az európai efféle vállalatok közül méltán egyik legnagyobb vállalatnak vehető, bármi legyen a társulat irányzata, miután a Dunán jár, tehát per eminentiam magyar. (Ellenmondás bal felöl.) Engedelmet kérek, nem mondom intentiójára, de szolgálatára nézve, melyet tenni kényszerül. (Ellenmondás bal felől.) Ismétlem, hogy a dolog természete szerint kénytelen a magyar érdeket szolgálni, hogy ha keresni akar, vagy ha nem azokat szolgálja, nem képes prosperálni. (Zaj bal felől.) Én nem mondom, hogy a jóakarat íonforgásánál, vagy hiányzásainál különbséget nem tudnék tenni ezen szolgálat fokozatai közt; tudom, hogy igen nagy különbség előállítására képes ezen körülmény, és e tekintetben himezetlenül adok kifejezést azon meggyőződésemnek, hogy nemcsak jó, de kívánatos, nagyon is kívánatos, hogy a Dunán a versenyt föntartani lehessen. De erős meggyőződésem, hogy ezen szerződés visszautasitása ehhez nem a legjobban megválasztott, nem a legbiztosabban vezető eszköz ; mert a szerződés visszautasitása egy órára sem akaszthatja meg, de még meg sem nehezíti a dolgot. Engedelmet kérek , hogy magamat fölmentve érezzem annak elmondásától , miképen képzelem én a jövőt azután, ha ez a szerződés megszűnt; de azt tartom, hogy ezen nagy t.lrsulat, mely akarva, nem akarva magyar folyón, magyar területen szolgál, és a szállítást itt eszközli, tehát kénytelen kelletlen, előmozdítja a magyar érdeket: hogy egy ily társalat kezei fölszabadittassanak, hogy egy ily társulat meg ne legyen nyűgözve, s ereje kifejtésében ne legyen akadályozva : ez egy nagy nemzetgazdászati érdek. S erre való tekintettel is a szerződés elfogadását a legjobb lélekkel, a legjobb belátással merem ajánlani a tisztelt háznak. (Helyeslés jobb felől; ellenmondások bal felöl.) Gubody Sándor : Tisztelt ház ! Egyéni nézetem és meggyőződésem szerint, aligha volt még uj alkotmányos életünk ideje alatt hazai és nemzetközi kereskedelmünk érdekében oly fontos, következményeiben és eredményeiben oly nagy horderejű szerződés a ház asztalára letéve, mint a szőnyegen forgó, melynek értelmében az 1857. május 23-kán az akkori osztrák kormány és kiváltságos dunagőzhajózási-társulat közt kötött garantialis szerződésnek megszüntetése, és a pécs-mohácsi vasútvonalnak ezen társulat kizárólagos tulajdonába bocsátása ajánltatik harmincz évig. Ha , tisztelt ház, ezen szerződés az idén vagy legalább a múlt évben terjesztetett volna elő, melyet az 1870. és 1871-ik deficites évek megelőztek, azok előtt, kik ezen szerződést csakis pillanati haszon szempontjából tekintik, és csak annak örülnek, hogy szegény pénztárunkban egynéhány százezer forint újra bárhonnan és bármily utón bejön: a pénzügyminister és a pénzügyi bizottság jelentésében fölhozott okok megnyugtatók lehetnek. De, aki ezen egyezményt magasabb commercialis, államgazdászati, nemzetközi forgalmi szempontból tekinti, aki tudja, hogy ezek
