Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-116
116. országos ülés niárczius 21. 1873. 203 Schvarcz Gyula: Van szerencsém benyújtani egy kérvényt, mely szerint a szepesmegyei Lublóegyház-kerüJet tanitói testülete, állásához képest, tisztességes fizetésének és nyugdíjaztatásának az országos pénztárhói elrendeltetéseért, valamint tanitói hivatalában a magas kormány által megerősítéséért legalázatosabban esedezik. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend első tárgya, vagyis a dunagőzhajózási társaság által fizetendő közadókról szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. Szeniczey Ödön jegyző" (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni ezen törvényjavaslatot? ' (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik a napirend második tárgya vagyis a dunagőzhajózási társaság jövedelembiztositásának megszüntetéséről és a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megállapitásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! A tárgyalás alatt levő és beczikkelyeztetni czéloztatott szerződés két fő részből áll. Első részében megszünteti a szabadalmazott dunagőzhajózási társulat által élvezett kaniatbiztositást; 1869. évi január l-jétől fogva megszünteti a viszonyt teljesen. Ugyanis a társulat lemond az e viszonyból folyó jogokról és fölmentetik az ebből folyó kötelezettségek teljesítésétől, és megnyeri összesen azon ingatlanokra és ingóságokra teljesen a tulajdon jogot kivéve a pécs-mohácsi vasutat, melyre nézve azonban az állam 30 évre lemond azon jogáról, hogy a fundus instructus megtérítése mellett visszaválthassa. A második pontban kötelezi magát a társulat, hogy az államnak 2,750.000 forintot fizet azon előlegek fejében, melyeket eddig élvezett és ez által megszűnik minden kötelezettsége az állam irányában. Hogy ezen szerződés előnyeit és hátrányait, s annak hatását megbírálhassuk : ismernünk kell azon viszonyt, melyben áll az állam iránt a társulat. A társulat viszonya a monarchiához 1846-ban keletkezett; akkor tudniillik kiváltságot nyert arra nézve, hogy kizárólag gyakorolhassa a Dunán a gőzhajózást és mellék-folyóin egy maga. A párisi békekötés folytán a Dunán a gőzhajózás szabaddá tétetvén, a társulatnak megszűnt a privilégiuma is ; nyomban utána a következő évben 1857-ben az állam szerződést kötött a társulattal, amelyben a társulatnak kamatbiztositás nyújtatott olyképen, hogy a befektetett tőkének 8°/ 0-át az állam biztositja és amennyiben a tiszta jövedelem e %-ot meg nem üti, évenkint pótolja előleg fejében. Ezen biztosított kamat, e biztosított tiszta jövedelem 1,920.000 forintot tett és a biztosítás olykép történt, hogy a szerződésben kimondatott, hogy az üzleti költségeken, nemkülönben az üzleti tőkeleiratásokon ldvül a társaság által fölvett 8,450.000 forintnyi kölcsönösszegek után fizetendő kamatok is a nyers jövedelemből födöztessenek és ezen függő adósságok az időszakonkinti törlesztések daczára az eredeti összeg erejéig folyvást kiegészíttessenek. Ezen, az államra meglehetősen terhes szerződés még további ujabb szerződések által, újból és újból terhesebbé vált az állam részére ; 1861-ben , midőn az uj szerződés keletkezett, ahol a leírások és amortisatióra nézve kimondatott, hogy joga van 1,475.000 forintot leírásokra fordítani a nyers jövedelemből, és joga van 523.000 forintot adósság-törlesztésre fordítani, és igy két millió forintban állapíttatott meg azon összeg, melyet mindenekelőtt a nyers jövedelemből azon czélokra fordított. Ezen szerződés 6 évre lévén kötve, annak lejárta után újból megköttetett egy szerződés 1866-ban, és itt azon 2 millió már is 2,300.000 forintra emeltetett. Ezen, az államra évről-évre nagyobb teherrel súlyosodé szerződések alapján a társulat 1865-ig, ameddig az üzlet folytonos deficitet mutatott föl, nevezetes előlegekben részesüli. Az állam részéről kapottá társulat a szerződés ez alapján öszszesen körülbelül mintegy 8 millió forintot. 1866-tól fogva a társulat üzlete előnyösebbé vált, és ettől fogva jövedelmi fölösleget mutatott föl; és pedig 1866., 1867., 1868. és 1869-ben a társulatnak összes jövedelmi fölöslege mintegy 4 millióforintra rngott. Az eredeti szerződésben ki van kötve az,. hogy a társulat a neki nyújtott jövedelmi előlegeket 1880-ig annyiban tartozik visszatéríteni, a mennyiben jövedelmi fölösleget vesz be; az 1880 után főnmaradó előlegeket pedig csak annyiban, a mennyiben ezen idő alatt a. részvény-kamatok és a fölös osztalékck összege az ugyanazon idő alatt kiszolgáltatott jövedelem-biztosítási összeget meghaladja. A kérdés tehát ugy áll, hogy míg a társulat 1866-ig az államtól 8 milliót kapott, mely összeg a 4%-os kamatokkal együtt mintegy 11 millióra rug: ezen kapott előlegből tartoznék a társulat viszszatériteni mindazt, amit, mint jövedelmi fölösleget vett be. 1869-ig bevett 4 millió forint fölösleget. 1869 után azonban ismét kedvezőtlenebbé vált a társulat üzlete, évenkint veszteséget mutatván föl, a minek következtében ezen 4 millió jelentékenyen leolvadt. 1870-ben és 1871-ben mintegy 1,600.000 forintra ment a veszteség, 1872-ben a veszteség mintegy 800.000 forintra rug. Azon összeg tehát, melyet a társulat a nyers jövedelemből az ál visszatéríteni tartozik: már jelentékenyen leolvadt és alig tesz a kamatokon kivül 2 millió forintot; sőt annyit sem. 26*
