Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-116

116. országos ülés niárczius 21. 1873. 203 Schvarcz Gyula: Van szerencsém be­nyújtani egy kérvényt, mely szerint a szepesmegyei Lublóegyház-kerüJet tanitói testülete, állásához ké­pest, tisztességes fizetésének és nyugdíjaztatásának az országos pénztárhói elrendeltetéseért, valamint tanitói hivatalában a magas kormány által megerő­sítéséért legalázatosabban esedezik. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend első tárgya, vagyis a dunagőzhajózási társaság által fizetendő közadókról szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. Szeniczey Ödön jegyző" (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni ezen tör­vényjavaslatot? ' (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Követ­kezik a napirend második tárgya vagyis a duna­gőzhajózási társaság jövedelembiztositásának meg­szüntetéséről és a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megállapitásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! A tárgyalás alatt levő és beczikkelyeztetni czéloz­tatott szerződés két fő részből áll. Első részében megszünteti a szabadalmazott dunagőzhajózási tár­sulat által élvezett kaniatbiztositást; 1869. évi január l-jétől fogva megszünteti a viszonyt teljesen. Ugyanis a társulat lemond az e viszonyból folyó jogokról és fölmentetik az ebből folyó kötelezettsé­gek teljesítésétől, és megnyeri összesen azon ingat­lanokra és ingóságokra teljesen a tulajdon jogot kivéve a pécs-mohácsi vasutat, melyre nézve azon­ban az állam 30 évre lemond azon jogáról, hogy a fundus instructus megtérítése mellett visszaválthassa. A második pontban kötelezi magát a társulat, hogy az államnak 2,750.000 forintot fizet azon előlegek fejében, melyeket eddig élvezett és ez által megszű­nik minden kötelezettsége az állam irányában. Hogy ezen szerződés előnyeit és hátrányait, s annak hatását megbírálhassuk : ismernünk kell azon viszonyt, melyben áll az állam iránt a társulat. A társulat viszonya a monarchiához 1846-ban keletkezett; akkor tudniillik kiváltságot nyert arra nézve, hogy kizárólag gyakorolhassa a Dunán a gőzhajózást és mellék-folyóin egy maga. A párisi békekötés folytán a Dunán a gőzhajózás szabaddá tétetvén, a társu­latnak megszűnt a privilégiuma is ; nyomban utána a következő évben 1857-ben az állam szerződést kö­tött a társulattal, amelyben a társulatnak kamatbiz­tositás nyújtatott olyképen, hogy a befektetett tő­kének 8°/ 0-át az állam biztositja és amennyiben a tiszta jövedelem e %-ot meg nem üti, évenkint pótolja előleg fejében. Ezen biztosított kamat, e biz­tosított tiszta jövedelem 1,920.000 forintot tett és a biztosítás olykép történt, hogy a szerződésben ki­mondatott, hogy az üzleti költségeken, nemkülönben az üzleti tőkeleiratásokon ldvül a társaság által fölvett 8,450.000 forintnyi kölcsönösszegek után fizetendő kamatok is a nyers jövedelemből födöztes­senek és ezen függő adósságok az időszakonkinti törlesztések daczára az eredeti összeg erejéig foly­vást kiegészíttessenek. Ezen, az államra meglehetősen terhes szer­ződés még további ujabb szerződések által, újból és újból terhesebbé vált az állam részére ; 1861-ben , midőn az uj szerződés keletke­zett, ahol a leírások és amortisatióra nézve kimon­datott, hogy joga van 1,475.000 forintot leírásokra fordítani a nyers jövedelemből, és joga van 523.000 forintot adósság-törlesztésre fordítani, és igy két millió forintban állapíttatott meg azon összeg, me­lyet mindenekelőtt a nyers jövedelemből azon czé­lokra fordított. Ezen szerződés 6 évre lévén kötve, annak lejárta után újból megköttetett egy szerződés 1866-ban, és itt azon 2 millió már is 2,300.000 forintra emeltetett. Ezen, az államra évről-évre nagyobb teherrel súlyosodé szerződések alapján a társulat 1865-ig, ameddig az üzlet folytonos defi­citet mutatott föl, nevezetes előlegekben részesüli. Az állam részéről kapottá társulat a szerződés ez alap­ján öszszesen körülbelül mintegy 8 millió forintot. 1866-tól fogva a társulat üzlete előnyösebbé vált, és ettől fogva jövedelmi fölösleget mutatott föl; és pedig 1866., 1867., 1868. és 1869-ben a társu­latnak összes jövedelmi fölöslege mintegy 4 millió­forintra rngott. Az eredeti szerződésben ki van kötve az,. hogy a társulat a neki nyújtott jövedelmi előlegeket 1880-ig annyiban tartozik visszatéríteni, a mennyi­ben jövedelmi fölösleget vesz be; az 1880 után főn­maradó előlegeket pedig csak annyiban, a mennyiben ezen idő alatt a. részvény-kamatok és a fölös osz­talékck összege az ugyanazon idő alatt kiszolgálta­tott jövedelem-biztosítási összeget meghaladja. A kérdés tehát ugy áll, hogy míg a társulat 1866-ig az államtól 8 milliót kapott, mely összeg a 4%-os kamatokkal együtt mintegy 11 millióra rug: ezen kapott előlegből tartoznék a társulat visz­szatériteni mindazt, amit, mint jövedelmi fölösleget vett be. 1869-ig bevett 4 millió forint fölösleget. 1869 után azonban ismét kedvezőtlenebbé vált a társulat üzlete, évenkint veszteséget mutatván föl, a minek következtében ezen 4 millió jelentékenyen leolvadt. 1870-ben és 1871-ben mintegy 1,600.000 forintra ment a veszteség, 1872-ben a veszteség mintegy 800.000 forintra rug. Azon összeg tehát, melyet a társulat a nyers jövedelemből az ál visszatéríteni tartozik: már jelentékenyen leolvadt és alig tesz a kamatokon kivül 2 millió forintot; sőt annyit sem. 26*

Next

/
Thumbnails
Contents