Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

12 109. országos ülés márczius 10. 1873. De nem csupán, mint nemzetgazdászati, hanem mint financiális kérdés is roppant fontosságú ez. Mert minden behozott szesz árának jó részében azon ország fogyasztási adóbevételéhez járulunk, honnan azt behozzuk — hasonlóan amennyire apad szeszkivitelünk, azon arányban csökken azon összeg is, amennyivel a kivivő' országok szeszfogyasztási adónk emelkedéséhez járultak. ! -5' -'• Habár nem ily mértékben, de mindenesetre nagyfontosságú, a czukoripar kérdése. Mert azon 12 —13 millió frtnak melyet az évenkint mintegy 400.000 mázsára menő behozott czukorért fizetünk, jó nagyrészével a czukortermelő külországok fogyasztási adóját emeljük. Mennyivel jobb lenne, ugy nemzetgazdászatuuk, mint financiánkra nézve: ha ezen kívülről behozott czukormennyiséget, magunk gyártanók idehaza. Mert, valamint a szesz, ugy a czukortermelés emelkedésével is, pénzügyi bevételünk is emelkednék. Hasonló esetben a sör, — nem ugyan a fogyasztás és behozatal jelen mennyiségénél, hanem azon körülménynél fogva, —- mert a sörfogyasztás mindinkább emelkedik intőjeléül annak, hogy a pénzügyi kormányzatnak szintén szükséges gondot fordítania arra nézve, hogy ezen ipar emelkedését a jövőben megvédjük. Jól tudom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur mindezen tekinteteket szem előtt tartotta, tudom azt is, hogy 1869-ben és 1870-nek elején enquétek tartattak a czukor- és szeszadó kérdésére vonatkozólag; tudom, hogy ezen enquétek becses adatokat gyűjtettek össze, és alapos szakvéleményeket készítettek; de azt is tudom, hogy 1870. óta három, és pedig a megelőzött másik három kövér évvel szemben, Magyarország nagyon ösztövér három évet élt keresztül, amely gazdag tapasztalatokat nyújt a figyelmes gyűjtőnek arra nézve, hogy miképen gondolkodjék Magyarországnak ezen iparágait illetőleg, melyekre nézve, az adózást tekintve, szabad kezünk nincs, amennyiben az meg van kötve az 1867. év végén életbe léptetett azon vám- és kereskedelmi szövetség által, melyet ő felsége többi tartományaival és királyságaival kötöttünk. ." Nem kétlem, hogy a tisztelt pénzügyi kormányzat az enquét tárgyalások befejezte után is napról napra figyelemmel kisérte ezen iparágak minden mozzanatait, egybehasonlitásokat tett a kivitel és behozatal változó jelenségeivel szemben, és meg vagyok győződve arról is, hogy hasonló figyelmére méltatta a tisztelt pénzügyminister ur azon hatást, melyet ezen iparágakra a vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt kötelezettségeink előidéztek. Nem kétlem, hogy azon tapasztalatokat, észleleteket, tanulságokat az adatokkal együtt törvényjavaslat mellett a képviselőház elé fogja terjeszteni; annyira! inkább nem kételkedem ezen, mert hiszen a bizottságban határozottan megígérte, hogy a czukoradóra vonatkozólag mielőbb, a szeszadóra vonatkozólag pedig még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot fog terjeszteni a ház elé. Hogy a tisztelt pénzügyminister ur ez igéretét teljesíteni fogja, azon annál kevésbbé kételkedem, mert január végén tartott programmszerü beszédében nyíltan jelezte, miszerint a pénzügymínisternek főleg nemzetgazdának kell lennie, és hogy a helyes íinanciának anyja és dajkája a helyes nemzetgazdászat; és mint ilyen lehetetlen, hogy figyelmén kivül hagyta volna a vám. és kereskedelmi szerződésnek nemcsak 11. pontját, hanem 22. czikkjét is, mely az egyezkedő felek bármelyikét följogositja, hogy a 10 évre kötött egyezség első 5 éve letelte után ujabb egyezkedésre adhat fölhívást, melynek ha hat hó alatt sikere nem lenne, egy évi fölmondással is élhet. A kereskedelmi szövetség ezen cyclusának most oly stádiumára jutottunk, melyen a törvényhozás és a kormány szemlét tartam köteles. Ugyanis múlt év végén járt le az 5 év, tehát itt az ideje, hogy azon kereskedelmi szerződést ez iparágak tekintetében szoros revisio alá vegyük: mi hatást gyakorolnak azok nemzetgazdászatunkra átalában, financziánkra különösen; hogy igy a törvényhozás vagy folytassa, de öntudatosan, azon szerződést, vagy ha pénzügyi és nemzetgazdászati tekintetek ugy kívánnák, ujabb alkudozásokat kezdjen. Ismétlem, meg vagyok győződve, hogy a tisztelt pénzügyminister ur a szükséges adatoknak teljes birtokában van, és azokat egész őszinteséggel, teljes mértékben hajlandó a házzal közölni. Amiért mégis fölszólaltam, oka az, hogy megkérjem a tisztelt minister urat, hogy a megígért javaslatokat és az azoknak alapul szolgáló adatokat mielőbb méltóztassék a ház elé terjesztem; ma inkább, mint holnap, hogy a törvényhozás minden egyes tagjának ideje legyen ezen nagyfontosságú kérdéseket tanulmányozni, s ezekre vonatkozólag meggyőződését megállapítani. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Én, tisztelt ház, azokat, amiket a tisztelt képviselő ur mondott, a dolog természete által egészben igazoltaknak ismerem; következőleg elvi észrevételem, vagy kifogásom a mondottak ellen semmi sincs. De nem lehet figyelmen kivül hagynom, hogy vajon, szemben e tárgyak roj>pant fontosságával, van-e módunkban legjobb akarattal is elhamarkodás nélkül a törvényhozás ez ülésszakában épen ilyen nagyfontosságú, és annyi detaillal járó törvényjavaslatokat törvényerőre emelni. A vonatkozó törvényjavaslatok közül kettő : a szesz- és ezukor-adóra vonatkozó, készen van; ezekre nézve a két kormány közt egyetértés jött létre a kölcsönös érdekek jobbról és balról lehetőleg figyelembevétele mellett. Sőt, alig pár vonás híjával, a hárma-