Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-115
182 115. országos ülés márczhis 30. 1873. Mindezeknél fogva, és tekintettel különösen arra is, hogy a törvényjavaslat egyéb intézkedései által, a többi osztályokkal egyetemben a kereskedőosztály is érintetik, és igy elég van téve azon kívánalomnak, melyet a IV. osztály tisztelt előadója hangsúlyozott, hogy az állam terhei mindenkire egyformán nehezedjenek; de különben, miután úgyis azon intézkedés, melyszerint a személyes kereseti adó elválasztatik a jövedelmi adótól, főleg a kisebb iparosokra és kereskedőkre nehézkedik: kérem a IV. osztály külön véleményét mellőzni. (Helyeslés.) Széll Kálmán előadó: Csak egy pár szóval kívánom kisérni azon különvéleményt, melyet Kvassay tisztelt képviselő ur a IV-ik osztály nevében beadott. Ezen javaslat, mely a kereskedői könyvek bélyegének fölemelését czélozza, a IV-ik osztály részéről a központi bizottságban inditványoztatott. Miután azonban ezen igen fontos módositvány a többi osztályok tanácskozmányain keresztül nem ment, és csak a központi bizottságban lett fölhozva, ahol az előadók többsége nem érezte magát hivatva végleges határozat hozatala által a módositványhoz hozzájárulni, különösen azért, mivel nem szenved kétséget, hogy ezen adó a kereskedelemre és iparra az eddiginél sokkal nagyobb terhet ró : ennélfogva a központi bizottság nem érezte magát fölhatalmazva arra, hogy a módositványhoz hozzá járuljon. (Helyeslés.) Zsedényi Édes Kötelességemnek tartom e tárgyban fölszólalni. Nem lehetek egészen azon véleményben, melyet Molnár Antal képviselő ur kifejtett ; mert én azt hiszem, hogy ezen különvélemény polgártársaink oly osztályáról szól, mely üzlete után törvényes adózási kötelezettsége alól kivonván magát, még a törvény azon rendeletének sem tesz eleget, mely szerint minden váltót bélyeggel ellátni köteles. A tapasztalás ugyanis azt bizonyítja, hogy a pesti kereskedői kar példája után indulva, a vidéki kereskedők is az oly váltókat, a melyek oly belföldi czégekre állíttatnak ki, amelyeknél fizetési nehézségektől tartani nem lehet, bélyeggel nem látják el, és azért hazánk fő kereskedelmi helyein, mint Debreezenben, Szegeden, Kassán, Miskolczon, Temesváron, Aradon sat., sehol bélyeggel ellátott váltókkal nem találkozunk. Ennek nyomán én a pénzügyi bizottság kebelében azon indítványt tettem, hogy a bélyeggel el nem látott váltók veszítsék el váltó-minőségüket, azaz törvényes kiváltságukat, A pénzügyi bizottság többsége azonban indítványomat nem fogadta el az igazságűgyminister ur azon ellenvetése folytán, hogy a bélyeg nem oly törvényes kelléke a váltónak, hogy ennek hiánya miatt meg lehetne semmisíteni a váltót, hanem ezen hiány csak a büntető bírságot vonhatja maga után. Tehát a kereskedői osztály egészen kimarad azon polgártársaink sorából, akik az állam bevételeinek a pénzügyi bizottság által javaslóit szaporításához hozzájárulni kötelesek. {Beák Ferencz : De hogy maradnak ki]) Ha házuk vagy más birtokuk nincs, az adó nem szaporodik, és ezt az osztó igazsággal annyival kevésbbé tudom megegyeztetni ? mennyivel bizonyosabb, hogy hazánk anyagi fejlődésének ők veszik legnagyobb hasznát; azért kénytelen vagyok a negyedik osztály véleményét elfogadni és elfogadását ajánlani. Tessék Angliára tekinteni, ott nemcsak a főkönyvektől, de a checkek vagy a bankárok utalványaiért is tőzsdei alku után kell bélyeget fizetni, mig mi itt csak a kereskedői főkönyvektől kívánjuk, hogy 25 krajczár helyett 50 krajczár bélyeggel látassanak el. Véleményem szerint ez nem oly nagy teher, csak némi részben felel meg teher-szaporulatnak, mely a többi osztályok vállaira nehezül, tehát minden nehézség nélkül el lehetne fogadni. Vargics Imre: Hogy ha a szőnyegen forgó indítvány oly intézkedéseket tartalmazna, melyek folytán attól lehetne tartani, hogy az a kereskedő-, iparos- vagy gyáros-osztályra nézve egyátalában zsibbasztó hatással bírhat : én is e módositvány ellen szavaznék. De én a módositványt átalában ugy fogom föl, és arra fektetem a súlyt, hogy ez által az ellentétek kiegyenlítése is czéloztatik. Főleg ezen okok vezérelnek engem arra, hogy ezen módositványra szavazzak. Ugyanis bárki, ki valamely nagyobb üzletet köt: kénytelen a bélyegtörvény értelmében az üzleti vagy kiállítandó okmányt a kellő díjjal ellátni. Másként áll ez a kereskedőnél, gyárosnál, iparosnál, ugy, hogy ezek a legnagyobb üzletre nézve is ezen üzletre szóló okmányt ki nem állítják, hanem az üzletet egyszerűen bekönyvezik, mi által azon czél éretik el, hogy külön bélyegilleték alá eső okmányt nem kénytelenek kiállítani; másrészt azon kedvezményben részesülnek, hogy a kereskedők, vagy az ily tulajdonú szakhoz tartozó bélyeges könyvek a bíróság előtt is télbizonyitó erővel birnak. Tökéletesen igazságosnak tartom tehát, legalább annyiban kielégíttetik a rémítő différentia, mely a javaslatban nevezett egyének és a többi nagy közönség közt kötendő üzletek közt létezik, hogy könyveiket az eddigi fokozaton fölül még egyszer akkora összeggel bélyegeztessék meg. Tehát az egyes üzletre nézve, bármi fokozatú legyen is az, — például: 10, 20 krajczáros bélyeget lévén most köteles fizetni. — az illető ezentúl 50 krajczáros bélyegzett lapra vezetné be üzletét; inert hiszen úgyis ezért azon kedvezményben részesül, hogy könyvei az üzletre nézve félbizonyitó erővel bir.
