Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-114

114. országos ülés márczius 19. 187S. 167 •a kezelés még pontosabb, még rendszeresebb vezetésére, mint azok ma, amidőn, ugy szólván, a sok kéz egymás miatt nem képes dolgozni, miről kiki meggyőződhetik, ha csak a pénzügyi hivatalban oly dolgok elintézése végett, melyekről Csiky Sándor barátom szólott, kénytelen személyesen megfordulni, látva, hogy 20—30 fiatal ember egy-egy teremben, anélkül, hogy valamit tenne, ácsorog, szivaroz és beszélget; ha az udvarlásnak 1867 óta 2 millióval történt fölemelése nem vitetett volna keresztül, s ha még most is elkerülhető nem volna ez az adófölemelés jobb gazdálkodás, takarékosabb kezelés és okszerűbb építkezés által, — mert, hogy csak egy oldalát is említsem meg azon sok építkezésnek, melyet az állam itt is amott is teljesített, azt tapasztaljuk, hogy ahol csak megkezdetik az építkezés, bizonytalan terv vagy épen terv nélkül folytattatik, kétszer-háromszor változtatott terv szerint, szabatos költségvetés nélkül, s hogy mire az egyik vagy másik palotaszerü épület fölemeltetik, két annyiba kerül, mint amennyivel előre fölépithetönek vélelmeztetett;—ha, t. ház, azon számtalan javak, melyek majd a mohácsi szolgabírónak, ismert szolgálataiért, majd másoknak, mire számos példát tudnék fölhozni, mint egy vér-díjul fizettetnek, s melyekért a bérlők ma az állam által fizetett adó mellett 3, 4, 5, 6 irtot fizetnek, holdankint az albérlőktől 10, 20, sőt 30 frtot is kapnak, nyilvános árverés utján adatnának bérbe; ha oly dolgok nem történnének, mint aminők pl. a lakocsai erdők eladásánál történtek,-— amely erdőket pár évvel ezelőtt 90.000 írtra becsültek, s miután e becsű a lapokban karácsnak bélyegeztetett, a ministerium ezen erdőket újra fölbecsültette 270.000 forintra és közárverésen 270,000 forint helyett 470,000 írtért adattak el, jeléül a ministerium becsü-közegeinek értelmes, avagy lélekismeretes, szóval megbízhatóságuknak: — akkor t. ház, ha komolyan akarnánk gazdálkodni, éa kellőleg fölügyelni, különösen a vasúti építkezéseknél : meg vagyok győződve, hogy ina nem kellene itt vitatkozni arról, hogy a beterjesztett törvényjavaslat elfogadtassék-e vagy nem; mert ily törvényjavaslat beterjesztésére szükség nem lett volna. T. ház! a túloldal nem igen törekedett bennünket meggyőzni arról, hogy a jelenleg szőnyegen fekvő törvényjavaslat az igazságszolgáltatásnak hátrányára nem leend. Igaz, hogy a t. pénzügyminister ur mondotta, hogy ezen nemzetnek egyik régi hibája a perlekedés, s abból ezáltal mintegy gyógyittatik, tehát némi okszerű védelmét ezáltal nyújtja vagy szándékolta nyújtani ezen törvényjavaslatnak. De t. ház, ha meggondoljuk, hogy a perlekedési viszketeg a nemzetben honnét jő, miből származik ; ha annak valódi forrását vizsgálandjuk: látni fogjuk, hogy ez a törvényjavaslat egyátalában nem lesz orvosság az ellen. Egészen másutt rejlenek azon okok, melyek a perlekedési viszketeget — fájdalom — kifejlesztették hazánkban, melyekről azonban szólni nem akarok; csak röviden jelezni, hogy védokul a törvényjavaslat mellett, azt a látszólagos indokot sem fogadhatom el. De, t. ház, különösen, miután nemcsak bélyeg, hanem illetékre is vonatkozik a beterjesztett törvényjavaslat, minthogy itt fölemlítve még nem volt: bátor vagyok figyelmébe ajánlani a t. háznak, ha ugyan figyelemre még e perczben számítani szabad, hogy különösen az illetékügy igen nagy óvatosságot, figyelmes körültekintést igényel, s hogy ennek fölemelése egyátalán nem fog kedvező eredményeket létrehozni. Hány eset van, tisztelt ház, hogy évtizedeken keresztül munkaképtelen szülők gyermekei tartják fön az apai vagyont, s így munkásságuk, szorgalmuk által magát az adóalapot, sőt azt évtizedeken keresztül jelentékenyen gyarapítják; s ezen munkásságuk, szorgalmuk, nélkülöző takarékosságuk jutalma az legyen, hogy midőn az apa elhal, akkor ok anyn}'iszoros illetéket fizessenek ? Ez az oka annak, hogy ezen százalék oly méltán gyűlöletes a népnél. T. ház! Ha más a czélja ezen törvényjavaslatnak, mint az, hogy ez által a deficitekben fuldokló kormánynak mintegy szalmaszál nyujtassék, hogy kimeneküljön az örvényből: akkor még értem ennek beterjesztését. De, szerintem, ez nem más: ennélfogva megszavazásához sem járulhatok. Tehát igenis, t, ház, nem adózunk; nem adózunk azért, hogy e törvényjavaslatokkal mankót ne adjunk a kormány kezébe, hogy továbbra is föntarthassa magát köztünk; mert mi egy erőteljes, életképes, nem mankón sántikáló kormányt, és kormánys fináncz-politikát akarunk; de nem szavazzuk meg, illetőleg nem adózunk, t. ház, azért sem; mert jogaink foiytonos nyirbálása árán nem akarunk csupán csak adóterhekben emelkedni adóképesség nélkül; de nem adózunk, t. ház, azért sem; mert, komolyan végig tekintve állapotainkon, valóban nem telik; hiszen, ha az adóexecutiókat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azok számtalanok, azt látjuk, hogy a legszükségesebb élelmi czikkeket viszi el legtöbbször a néptől, és ez nem csoda, t. ház, akkor, midőn a takarékpénztárak is 12, sőt 15 percenttel kénytelenek munkálkodni. Nem az adófizetési ellenszenv, hanem az adóképtelenség oka, t. ház, a végrehajtások számos voltának, és a milliókra menő adóhátraléknak. Nem azért nem adózunk tehát, t. ház, mintha szűz vállakat akarnánk, nem a mi pártunkból kerültek ki, különösen nem e pártból azok, kik a nem adózunkféle programmókkal léptek föl a választások alkalmával. Hiszen, t. ház, minekünk nem volt szükségünk ily eszközökre a választások alkalmával; a nép jól tudja, hogy kik azok, akik 1867 óta az akkor még csak 150 milliónyi adót megkétszerezték.