Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

8 109. országos ülés márrzins 10. 1878. vatalos lap utján kimutatást a lefolyt hó alatt fo­ganatosított állami bevételek és kiadásokról." Tisztelt ház! A javasolt rendszabályt komoly hordereünek nézem ugyan , de mégis azt gondo­lom, rövid lehetek indokolásomban, mert ha egy­részről a javasolt rendszabály hasznossága, ugy szól­ván, kézzelfogható; másrészről nem ütközik ez semmi politikai vagy pártérdekbe, amitől ellenzést félhetnék. Tisztelt ház! Azon nevezetes és átalános vitá­ban, mely megelőzte az idei költségvetés tárgyalá­sát, volt egy pont, amelyben találkoztak e vitának minden szónokai, lehet mondani, a ház összessége ; ez volt azon aggodalom, amely bennünk támadt, mi­dőn, ugy szólván, egyenesen kitáratott a valóság : az ország kellemetlen pénzügyi helyzete; ez volt azon saj­nálat, hogy több éven át sötétben haladtunk, hogy nem ismertük a valódi pénzügyi helyzetet; ez volt végül azon kívánság, hogy ezen tudatlanságnak, ilyen meglepetésnek eleje vétessék jövőre, hogy jö­vőre a kormány megismerje a pénzügyi helyzetet egész valódiságában, és hogy az országgal szintén megismertesse folytonosan a pénzügyi helyzetet. E kettős ezél pedig csak ugy érhető el, ha rendes időszerinti összeállítások által a kormány maga megismerkedik a pénzügyi helyzettel és ezen össze­állítások közlése által megismerteti az országot a valósággal. Belátta ezt régidőtől fogva több alkotmányos ország. Angolországban évtizedek óta az a szokás, hogy a pénzügyminister minden hó elején közli a hivatalos lapokban a kimutatást a lefolyt hó alatt történt bevételek, kiadások- és a netaláni pénzmü­veletekről. Elfogadta azt Franeziaország évtizedek előtt; elfogadta Belgium, Németalföld; Spanyolor­szágban még Izabella uralma alatt egy messzebbre menő szokás állott fön, s ez az volt, hogy minden hó végén összeült a minister-tanács, összeállította a jövő hó előre látható kiadásait és bevételeit, és az ezen havi rendes budgetet minden hó kezdetén közlötte a lapok utján. Én annyit nem kívánok kormányunktól; hanem azt gondolom, jogosan követelhetjük azt, hogy utá­nozza azon országok példáját, melyeket már volt .szerencsém megnevezni. Követte nem régiben ezen országok példáját egy ország, melynek szintén, mint hazánknak, min­den tekintetben az újjászervezés nehézségével kell küzdenie, s melynek pénzügyi állapota egyátaláhan nem kedvezőbb a miénknél: ez s Olaszország. És megvallom, ámbár nagyon örvendek ezen kíváncsi­ságom kielégítésének, mégis nem minden szégyen­érzet és boszankodás nélkül tapasztalom azon tényt, hogy majdnem minden hó 20-án részletesen tudha­tom egy itteni nagy német lap római leveleiből azt, mi a lefolyt hó alatt Olaszországban pénzügyi tekintetben történt; mig nálunk talán két év múlva tudhatom meg azt, mi a folyó hóban e tekintetben véghez ment. Előre látható, hogy a bureaucraticus schlen­rian föl fog kiáltani, hogy ez igen nehéz. Igaz, nem lesz egy kissé kényelmes dolog; de e tekintetben azt mondom először: hogy a hivatalnokok az ország érdekében vannak itt, és nem az ország a hivatal­nokok érdekében, {Helyeslés bal felől.) és másodszor: ami annyi alkotmányos országban lehetséges, az nálunk sem lehetetlen. Épen olyan ellenvetéseket hallottunk 25 év előtt, midőn Francziaországban és Austriában szó volt arról, hogy a nagy nemzeti bankok kényszeríttessenek havi kimutatásokban kö­zölni pénzműveleteiket. Azonban a kormány és a közvélemény mind­két országban határozottan követelte a kimutatást; meg is történt, és ina már senki sem mondja többé, hogy nehéz, sőt most havi kimutatások helyett heti kimutatások közöltetnek. A nagy vasuttársulatok, melyeknek ezer meg ezer hivatalnokai, annyi meg annyi állomásaik vannak, szintén közölnek most a bevételekről ilyen heti kimutatásokat. Amit mgtesz­nek a társulatok és bankok, ugy hiszem, megteheti azt a pénzügyiminister ur szintén, annál is inkább, mert a központi igazgatásban 300-nál több hiva­talnoka van. Azt fogják tán mondani: kárára lehet az or­szágnak, ha az egész világ ismeri a mi helyzetünket. Remélem, hogy a tisztelt minister ur ezt az ellen­vetést nem fogja tenni; elismeri bizonynyal, hogy a világosság mindig sokkal hasznosabb a titoktartás­nál. (FölUáUásoh bal felől: Igaz!) Egyébiránt Angliában, Belgiumban a legna­gyobb nyilvánosság létezik, és ezen országoknak sokkal nagyobb a hitele, mint Törökországé vagy Egyptomé, hol senkisem ismeri az ország pénzügyi helyzetét. Hozzáteszem, hogy a legközelebbi szom­szédságban olyan sok jó barátunk van, kik, ha mi nem szólunk, azt kiaknázzák és a helyzetet sokkal feketébbre festik, mintsem valóban van. Minthogy pedig sem lehetetlenség, sem nehéz­ség nem forog fön, másrészről pedig világos az, hogy ezen közlemények nagy hasznára volnának, mind a kormánynak, mind az országnak: határozati javaslatomat a tisztelt háznak elfogadásul ajánlani bátor vagyok. Csak egy szót teszek még hozzá. Majdnem meg vagyok győződve róla, hogy a tisztelt pénz­ügyminister ur kész lesz határozati javaslatomat el­fogadni, mert hasznosnak fogja ő maga is ismerni; hanem mert a tapasztalás arra tanított minket, hogy még a kormánynak legjobb szándékai és leghatáro­zottabb ígéretei is gyakran hajótörést szenvednek a bureaucratismus vis inertiaején, javaslatomban bá­tor voltam határidő megszabását kérni ezen ujitás

Next

/
Thumbnails
Contents