Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
154 114, országos ülés márczius 19. 1873. Kerkapoly Károly pénzügyminister: A napirend előtt engedje meg a tisztelt Ház, hogy az 1873. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1872. XXX. törvényczikk hatályának 1873. évi april hó 30-káig leendő kiterjesztése iránt törvényjavaslatot mutathassak he. Ma márezius 19-dike van; néhány tétele a költségvetésnek még függőben van tartva, előzetesen még legalább egy pár törvény sorsa eldöntendő, és azután a pénzügyi törvény szerkesztendő, megállapítandó és a főrendiház által is ellátandó. Biztosan számítani tehát arra, hogy ez 12 nap alatt mind megtörténik, nem lehetvén : csak kötelességemet vétem teljesíteni, mikor a jövő hó rendes kezelésének biztosítására czélzó eme törvényjavaslatot tisztelettel benyújtom. Elnök: A benyújtott törvényjavaslat ki fog nyomatni és tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttatni. Következik a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. Radó Kálmán a gazdasági bizottság előadója (olvassa a gazdasági bizottság jelentését.) Elnök : Elfogadja a tisztelt ház a gazdasági bizottság jelentését? (Elfogadjuk\) Tehát elfogadtatik és az elnökség a megszavazott összegek utalványozására nézve meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. Következik a napirend, vagyis a bélyeg és illetékek, valamint a dijak iránt fönállő szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Cosma Párthén: Tisztelt ház! Azok után, amiket Tisza Kálmán s több előttem szólott képviselő urak előadtak, nekem kevés mondani valóm van arra nézve, hogy szavazatomat indokoljam; minthogy azonban sajnálatomra ugy tapasztalom, hogy ezen igen fontos tárgy a házban igen közönyösen vétetik, s nem részesül a kellő méltatásban, és miután a tisztelt pénzügyminister ur tegnap Tisza Kálmán urnák felelvén, több oly állítást is tett, amelyekkel én részemről egyet nem érthetek: kötelességemnek tartom csekély, tapasztalásomon alapuló, észrevételeimet megtenni. Nem teszem ezt azért, mintha reményleném, hogy képes lennék a többséget már megállapított szándékától eltántorítani és capacitálni ; mert hisz oly körülmények között, midőn a kormány annyira ragaszkodik törvényjavaslatához és cabinetkerdést csinál belőle : merő lehetetlenség volna ez; de teszem ezt azért ; mert magam is átérzem azon kötelességnek egész súlyát, mely egy már megszavazott kiadásokra vonatkozó fedezetre szánt törvényjavaslat megtagadásával jár, s mert amily komoly s fontos azon czél, mely végett a pénzügymiaister ur ezen törvényjavaslatának megszavaztatását követeli, ép oly fontosnak kell lenni azon indokoknak is, amelyek egy képviselőt ily meggyőződésre birnak. Ezen indokokat kötelességemnek tartom őszintén a tisztelt ház elé terjeszteni, és ha a tisztelt ház nem veszi tőlem szerénytelenségnek: bátor vagyok állítani, hogy e tekintetben, mint ügyvéd, — aki a törvény terheivel minden nap foglalkozik, és aki az annak terheit leginkább érző néposztálylyal folytonos közvetlen érintkezésben vagyok, — némileg szakértőnek tartom magamat; mit azoktól, kiknek sorsa megengedi, hogy az ily terheket távolról nézzék, nem is lehet kívánni. Engem sem a pénzügyi bizottság, sem az igeu tisztelt minister ur érvei meg nem győztek ezen törvényjavaslatnak ily módon való jogosultságáról. Azon érvek közt én csak egyetlenegyet találok, mely figyelemre méltó, és ez: „az állam fokozott szükségletei, a már megszavazott kiadások és a meglévő deficit",melyek elkerülhetlenül szükségessé teszik, hogy a fedezetről gondoskodjunk. De ez nem foglalja magában egyszersmind azt, hogy ezen törvény épen ily módon való módosítása is elkerülhetlenül szükséges, igazságos és jogos. A többi érvek, melyek előhozattak, nem komolyak ; nem méltók sem figyelemre, sem a ministeri szék méltóságára; azok csak azt bizonyítják, hogy rósz ügyet még oly ügyes ember, mint a mi pénzügyministerünk, sem képes jól védelmezni. A pénzügyminister ur, amidőn a különben is constatált deficitet tudomásunkra hozta, azt ígérte egyszersmind, hogy a fedezetről gondoskodni fog adóreformok utján, és indokolásában azt monda, hogy igen is ismer sok adótárgyat, mely részint egyátalában nincs megadóztatva, részint nincs kellőleg megadóztatva. Én akkor azt gondoltam , hogy a pénzügyminister ur komolyan foglalkozott az adóreformmal s kevés idő alatt elő fog állni oly törvényjavaslatokkal, melyek csakugyan adóreformokat tartalmaznak, s amelyeket el is fogadhatunk. Azonban, midőn az előterjesztett törvényjavaslatokat, és különösen ezen törvényjavaslatot láttam : meggyőződtem, hogy azok nem adóreformok, s különösen ezen utóbbi nem egyéb, mint egy igen gyarló, minden rendszer és minden logika nélkül összetákolt férczmű. Nem adóreform ez, igen tisztelt pénzügyminister ur; legalább nekem a reformról nem ily fogalmam van, és ha ez csakugyan annak tekintetik, akkor ezen latin szó: „reform", magyar nyelven annyi — mint: ,steigerolás", még pedig a legközönségesebb és a pesti hausherrek által igen drasticus modorban használt értelemben ; mert az első §-tól kezdve egészen az utolsóig nincs benn egyéb reform, mint emelés. Én igen szívesen hozzájárulok egy reform keresztülviteléhez, sőt merem mondani és biztosítani
