Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-113

14G 113. országos ülés márczius 18. 1873. elvállalt nagy terhek miatt az országot csakugyan tönkre fogja juttatni: arról meg vagyunk győződve mindnyájan és én ugy hiszem, hogy a tisztelt pénz­ügyminister ur is meg van erről győződve. Ami pénzügyünk jelenleg, a központi igazgatás kivételé­vel, 16 pénzügyigazgatósági, 332 kir. adóhivatali és pénzügyi őrök seregével kezeltetik. Ezen közegek az államnak évenként belekerülnek mintegy 6 millió forintba. Az egész pénzügyi kezelés öszpontosi­tási elvekre van fektetve és szerkezete oly nehéz­kes, hogy a schablon-szerü teendők elintézésére ma­gára ezerekre menő hivatalnokokat kénytelen az ál­lam tartani. Ezen közegeknek legfontosabb és leg­több teendői olyanok, a melyeket a hatóságok és a bíróságok sokkal egyszerüebben, czélszerüebben és sokkal olcsóbban teljesíthetnének. A jelenlegi gya­korlat szerint a peres ügyekben 800 frtig az illető dijt. a hatóságok, illetőleg a bíróságok szabják ki. A 800 frtou fölüli pereket az adóhivatal valamelyik hivatalnoka viszi határtalan összegig. Én részemről semmi nehézséget és semmi hát­rányt nem találnék abban, hogy ezen teendőket a hatóságok és bíróságok végeznék. Végezhetnék és végezhetik pedig akként, hogy miután meg van szabva a bélyegfok a II. scala szerint 8 ezer forin­tig, peres ügyekben az ítélet bélyegekben a perira­tokra teljesítendő. Nyolczezer forinton fölül ugyan­csak az itéletdijt maga a hatóság vagy bíróság szabná ki s pedig aként, hogy az ítéletben azon fél, mely a bélyeg és egyéb dijak megfizetésére tör­vény által van kötelezve, 15 nap alatt fizesse be végrehajtás terhe alatt s a mennyiben annak meg nem felelne, a bíróság maga az illető végrehajtó által hajtaná be. A második fő teendő : az adó nyilvántartása és a behajtott adó átvétele, egy szóval kezelése és a fizetések teljesítése. Hazai törvényeink szerint a községek kötele­sek saját költségükön az adót behajtani s azt az illetékes adóhivatalnak beszolgáltatni. Az adóhiva­tal csak nyilván tartja s csak azok ellenében, kik hátralékban vannak, rendeli el az úgynevezett adó­végrehajtási kiküldését az adók behajtására. Méltóz­tassék tekintetbe venni most azon összeget az egész országban, hogy milyen nagyra rúgnak ezen adó­végrehajtó dijak. Ha nincs abban nehézség, hogy a község hajtsa be maga felelőssége alatt az adót: akkor részemről abban sem látok nehézséget, hogy a község bizassék meg, szükség esetében kényszer utján is, az adóhátralékok behajtásával. Ha a pénzügyi kezelés rendszere ezen alapon ja­víttatik, akkor a kir. adóhivatal és pénzügyi igaz­gatóságok teendői oly csekélységre fognak apadni, hogy ezeknek ellátása végett nem lesz érdemes ezen hivatalokat föntartani, ezeket a megyei és városi pénztárak sokkal egyszerűbben, sokkal olcsóbban és czélszerübben fogják elláthatni. Ez irányban bátor leszek a tisztelt ház asztalára egy határozati javas­latot letenni. Ez egyik fő oka fölszólalásomnak. A másik oka annak, hogy a rendes budget nem egyensúlyos: az adónemek igazságtalansága és aránytalansága. Jelenleg nem volna helyén, a különböző adó­nemeket itt elemezni, csak egyet fogok ezek közül megemlíteni, egy közvetett adót, t. i. az úgynevezett dohányegyedárussági jogot. Röviden azt jegyzem meg, hogy valamint kétségtelen az, hogy ezen egyed­árussági jog az államnak jelenleg mintegy 14 millió forintot jövedelmez, ugy kétségtelen az is, hogy nemzet- és magángazdászati szempontból ezen egyed­árusság föntartása sokkal nagyobb kárt okoz, mint­hogy ez, az ebből befolyó 14 millióból pótolható lenne. Hogy ezen adónem és más adónemek eltö­röltethessenek s hogy különösen némely adónemek lejebbszállittathassanak : bátor leszek egy másik ha­tározati javaslatot beterjeszteni, mely egy uj, igaz­ságos és méltányos adónem behozatalát czélozza, és ez: az ingatlanoknak és a terményeknek az állam­nál leendő kötelező biztosítása, adózás utján. Első pillanatra talán visszataszító leszen ezen adónem; de ha annak különböző jó oldalait, ugy az állam, mint egyesek részére tekintjük, hogy ha te­kintjük pénzügyi viszonyainkat, melyek mindazt igénylik, hogy az egyensúly egy vagy más adónem utján helyreállíttassák : talán nem fog annyira visz­szataszitó lenni. Ezek lényeges indokaim arra, hogy én a czélba vett bélyeg és illetékek fölemelésére irányzott tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Egyúttal bátor vagyok e két határozati javaslatot a tisztelt ház asztalára letenni, kérem azokat fölolvastatni, kinyomatni és annak idején tár­gyalásra kitűzni. (Helyeslés.) Kiss Miklós jegyző : (olvassa a ha­tározati javaslatokat:) Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy pénzügy-kezelési közegeink drágák és az igényeket ki nem elégítik, — tekintettel arra, hogy ugy az egyenes mint a közvetett adók behajtását a közhatósági közegek je­lenleg is saját költségükön behajtani kötelezvék ; — tekintettel arra, hogy a kir. pénzügyi igazgatóságok és a kir. adóhivatalok teendőit a megyei és kir. városi pénztárak sokkal egyszerüebben kezelhet­nék ; — tekintettel arra, hogy a jelenlegi pénzügykeze­lési rendszer átalános megelégedetlenségben része­sül, és különösen a pénzbüntetések kiszabása és be­hajtása miatt a közönségnél ellenszenves; — tekintettel arra, hogy a bélyegilletékek és di­jak kiszabása, ha ez az összpontosítási elvre nem fek­tettetik, a közigazgatási hatóságok és kir. bíróságok

Next

/
Thumbnails
Contents