Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-113

144 113. országos ülés márezius 18. 1873. ezen ország polgárainak, és épen a mi fajunknak positiv hasznot teszünk. Ismeretségem körében több ember ment már tönkre szerzés által, mint- tékozlás által. A remény fejében megvásárolt valaki 500 holdjához még 500 holdat, és mivel nem tud fizetni, a vásárolt 500 hold elviszi az elsőt. Ennek megnehezítése, nézetem szerint, a mi fajunk természetes hajlamát véve tekin­tetbe, nemzetgazdasági szempontból helyes. A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy nem­csak ennél — és talán ezt nem is értette, hanem csak én magyaráztam így szavait, miután ő maga tüzetesen nem magyarázta meg, — hogy nemcsak ennél, banem a perlekedés körében kivánt nagyobb bélyegtételek által is a szegény ember inkább ter­heltetik, mint a gazdag. Bátor vagyok erre meg­jegyezni, hogy a kis keresetek nem föltétlenül a sze­gény emberek keresetei. A gazdag ember e tekin­tetben nem abban külömbözik a szegény embertől, hogy neki nagy tételekre vonatkozó keresetei van­nak; hanem abban is, és főleg abban, hogy sok keresete van, amely kis tételekre szól. Egyet azon­ban elismerek, elismerem azt, hogy a gazdag em­bernek kis tételekre vonatkozó és irányzott keresete rendesen, vagy legalább sokszor, a szegény emberek ellen irányul, és miután a bélyeget a vesztesfél fizeti, ha vesztes lesz a szegény ember, akkor a bélyeget is fizetni fogja. Igen, de mikor? Akkor, amikor bebizonyul, hogy nem kellett volna perlekednie; és ha ő ezt mégis megtette, a bélyeg megfizetése a leg­kisebb baj, melyet önkezével magának okozott, a legkisebb seb, melyet magán ütött; a perlekedéssel különben járó költségek azok, melyekkel igazán megsebzetté magát. Mi attól, ki ok nélkül perel, a károsodást el nem háríthatjuk, még ha a bélyeget és illetéket egészen megszüntetnék is a kis kereseteknél. Azt is monda tisztelt képviselő ur, hogy a perlekedési szenvedély elfojtásának nem az a módja, hogy drágítsuk meg a keresetet; módokat is ajánlt ezek helyett, s én elismerem, hogy azon módok al­kalmasak, hogy azon módok helyesek, hogy azokat a módokat sikeresiteni kívánatos; hanem abból, hogy helyesek, abból, hogy azok egyenesebben hatnak: nem következik, hogy egy más mód, mely mellékesen hat, de mégis hat. önmagában véve rósz lenne. Csak azt állítom tehát, hogy ennek az általam ajánlott módnak mellékes hatása van, még pedig jó mellék­hatása, és azért e mellékes hatást részemről figye­lembe veendőnek tekintettem. Mindezeket előadván, mint olyanokat, melyek magyarázzák, miképen jöttem én arra, hogy ezen czimen is igyekezzem fokozni az állam bevételeit, és ez által a kiadások födözését lehetővé tegyem: még csak kettőre reflectálok: t. i. azon átalános kifogásra, melyet a képviselő ur az eljárási módo­zatra tett, mondván, hisz ha ezt elfogadjuk is, ak­kor is körülbelül 4 1 / 2 millió fedezetlen marad ren­des előirányzatunkban. Én bátor voltam a házban már kijelenteni, hogy azt az igényt, melyet a pénzügyi bizottság támasztott, hogy t. i. a rendes kiadások a rendes beyételekből fedeztessenek, már ez évben teljesen sikeresithetőnek nem tartom. Hogy adósságcsinálás nélkül ugyan, de mégis nem az évi rendes bevéte­lekből tartom e szükségletet részben fedezhető­nek, épen azért voltam bátor néhány tételt meg­jelölni, mely e czélra még igénybe lenne veendő. Ilyen az államvagyonnál a befektetéseknek részben kivonása. E tekintetben törvényjavaslat van a ház előtt, például a duna-gőzhajózási-társulat biztosítási viszonyának megszüntetése, és kapott előlegének részben megtérítésére vonatkozólag. Amint ezen, a múltból átszállott activ követelés folyóvá lesz, ez lesz véleményem szerint egyike azon eszközöknek, melyekkel a hiány födözendő lenne. Fölfogásom sze­rint és elfogadása esetére hasonlólag fölhasználandó lenne a zsilvölgyi kőszénbányákba tett beruházásaink megtérítése, és ezek mindegyikénél sokkal alkalma­sabb a czélba vett erdőirtásokból nyerhető bevétel, mivel itt értékcsökkenés nem áll be, amennyiben a talaj az erők kiirtása után még sokkal jövedelme­zőbb és értékesebb lesz, mint volt eddig. E posi­tiókkal, továbbá az adótörvényjavaslatok elfogadásá­val együtt azzal, amire már is ígéretet tettem, hogy még ezen törvényhozás folyama alatt javaslatomat előtérjesztendem : a vadászfegyverekre rovandó di­jakkal reménylem a rendes szükségletben ez évben mutatkozó hiányokat kiegyenlíteni. Ennek talán nem ily részletesen; de már adtam kifejezést, hogy a képviselőháznak egy egészben való fölfogást tegyek lehetővé. A másik, mire még pár szóval reflectálni kí­vánok, az, hogy a képviselő ur elég szíves volt azt mondani, hogy vannak e törvényjavaslatnak részletei, melyeket ha külön hozatnak be, melyeket ha más környezettel mutatok be : akkor szívesen elfogadja. Én tehát arra kérem, miután a törvényjavaslatnak a tárgyalás alapjául elfogadása, egyértelmű annak változatlan elfogadásával, — amint azt a személy­kereseti adótörvény]avaslatnál tapasztaltuk : — ne kívánja azt, ami szerinte is nem fürdővíz, hanem gyermek, kiönteni a fürdővel együtt, és az általa el­hibázottnak tartottal elutasítani magától azt is, amit jónak tart. A részletes kifogások — ha a tisztelt képviselő ur az ellenkezőről meg nem győ­ződhetnék, — megtehetők a részletes tárgyalás fo­lyamán, s fölfogásom szerint semmikép nem kívánják az egésznek átalánosságban visszautasítását. (Helyes­lés jobb felől.) Dulovics Ernő: Tisztelt ház! A pénzügy bizottság azon vezérelvből kiindulva, hogy minden rendé -

Next

/
Thumbnails
Contents