Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-113

142 113. országos ülés márczhis 18. 1873. nál eddig, az örökösödésnél 70.000 forint után kellett fizetni az illetéket; ha pedig ezen törvény fogadtatik el, 100.000 forint után kell fizetni; ez tehát annyi, mint az örökösödési illeték 30°/

0-kal való fölemelése. Megengedem, hogy Magyarországon megér annyit a jószág legtöbb esetben, és igen sok helyen többet is. De utoljára is nem arról van szó, hogy a helyes becsüt állapitsuk meg ; hanem arról, hogy ezen nemét az adónak helyesen emeljük-e föl, vagy nem? Én részemről kimondom, hogy ha egyedül oldalági örökösödésről volna szó, ezt még védhetőnek tartanám; de az egyenes örökösödést terhelni 30%-kal fölemelt illetékkel: ezt semminemű, sem jogi, sem államgazdászati szempontból nem tartom helyesnek; mert ez egyike azon intézkedéseknek, melyek a tőke és vagyon-gyüjtést akadályozzák annyiban, amennyiben az embereknek arra való hajlamát csökkentik. Az átruházásoknál pedig az mondatik, hogy mindazon kedvezmények megszűnnek, melyek eddig a rövid idő alatti átruházások alkalmával helyt foglaltak. Ez ismét oly intézkedés, mely mig a forgalmat sújtva, igen természetesen, ezen ingatlanok értékét épen annyival szállítja alá. Ezt ismét nem tartom helyesnek. Áz ingatlanok adásvevésének különben is már oly nagy akadályai vannak, melyek más adás-vevéseknél nem fordulnak elő; ezeket még ujabb akadályokkal bőviteni, szaporítani, semmi szia alatt nem tartom helyesnek. Nem tartom pedig annyival inkább, mert, bár magam is igen óhajtanám, ha megvalósítható volna az, amit a napokban hallottunk, hogy az ingatlanok, és azok közöl ismét különösen a föld, kevesebb adóval terheltetnék; de én is meg vagyok róla győződve, hogy mindaddig, mig Magyarország viszonyai egészen máskép nem fejlődnek, mig sokkal fejlődöttebb iparunk és kereskedelmünk nem lesz, mindaddig az állam terheit legloképen az ingatlanok, s ezek közt mindenek fölött a föld fogja viselni. Ha tehát már nem tudjuk megmentem ezen tehertől, azon érték-csökkenéstől, melyet az adó emelése okozni fog: helytelennek tartom, hogy még mellékes utón is annak, ami az adó és államháztartás fő alapját képezi, értéke leszállittassék. Ezen két fő irány az, amelyből e javaslatot bírálni kívánom, s miután részemről egyikből sem tartom helyesnek, az egész törvényjavaslatot átalánosságban el nem fogadom. Vannak azonban egyes szakaszai, amelyekhez, ha irántuk javaslat fog előterjesztetni, szívesen hozzájárulok; értem azokat, amelyek a kezelés egyszerűsítésére , a visszaélések megszüntetésére vagy legalább nehezítésére, a konok perlekedők sujtására vonatkoznak; de a törvényjavaslat többi §-át részemről elfogadhatónak nem tartom. Meglehet, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur megint azt fogja mondani, miszerint maga is beismeri

r hogy biz az nem valami tökéletes dolog, de Mában a szükséget födözni kell, és most nincs idő ideiglenesen más módról gondoskodni. Megengedjen a minister ur, én ezen érvelésnek súlyát fölfogom, ha oly oldalról jött megtámadással szemben mondatik, amely oldalról az jött; a tisztelt pénzügyminister ur jogosan mondhatta, hogy hiszen együtt csináltuk a költségvetést, együtt nem gondoskodtunk idején a födözetről; de ha ez irányban jogosult is: átalábanvéve jogosultnak nem tartom ; mert a ministernek és átalában a ministeriumnak tudnia kellett, mi van azon költségvetésben; látnia kellett a deficitet, amely abban van; mert hiszen a pénzügyi bizottság nem növelte, hanem alábbszállitotta az összes költségeket, és ha mindezt látták ezelőtt már több mint félévvel, igenis lett volna idő gondoskodni helyesebb, alaposabb födözetről. (Helyeslés bal felől.) És az e tekintetben elkövetett mulasztást nem fogadhatom el indokul arra, hogy rá szavazzak oly valamire, amit határozottan rosznak tartok, és azért ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister : Tisztelt ház! Kötelességemnek tartom a hallottak után a magam részéről is kifejezésre hozni azon indokokat, amelyek azok daczára is engem arra bírnak, hogy a tisztelt házat a tárgyalás alapját tevő törvényjavaslatnak átalánosságban elfogadására kérjem. Én részemről tökéletesen egyetértek az előttem szólottál abban, hogy semmiféle adótörvényre vonatkozó javaslatnak, ha már nem birja a létező egyenetlenségeket eltüntetni: nem szabad azon egyenetlenségeket még fokozni, nem szabad a haza polgárainak egy bizonyos részét még egyenetlenebbül terhelni, mint ahogyan netalán úgyis terhelvék a már létező törvények szerint; hasonlóképen osztozom azon nézetében is, hogy minden adótörvény rósz, mely lehetetlenné teszi azt, hogy az állam a maga legszentebb kötelességeinek egyikét egyik, vagy másik polgára irányában teljesíthesse, vagy más szóval, polgárainak egyike- vagy másikára nézve kizárja azt, hogy ők az államtól ezen kötelesség teljesítését igényelhessék; nemkülönben elfogadom azon tételt is, hogy az adótörvényeknek nem hivatásuk, és következésüknek nem szabad lenni annak, hogy a polgárok értékét, vagyonát egyenlőtlen mértékben csökkentsék, leszállítsák. Ezt mind elfogadom; de bátor vagyok állítani, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadásával ez nem is történik. Én nem tudom, hogy a polgárok melyik része, melyik osztálya volna az, melynek terhei épen ezen törvény által egyenlőtlenül emeltetnének inkább, mint a többieké. Ha a perlekedőket, ha a birtokátháritókat tartjuk szem előtt: akkor nem a polgá-