Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-109
6 109. országos ülés márezius 10. 1873. csém benyújtani, melyben egész fizetésének folyóvá tételét kéri. Kérem a kérvényi bizottsághoz utasíttatni. Elnök : Oda utasittatik. Jókai Mór : A t. ház engedelmével bátor vagyok interpellatiot intézni a tisztelt igazságügyminister úrhoz. Föl vagyok híva ez interpellatio tételére egy tudtomra jutott eset által. Az eset következő. Egy körmöczi pénzügyi hivatalnok adósává lett egy körmöczi polgárnak, s ez által bepereltetett az illető hatóság előtt, s el is marasztaltatott világos adósságában. Hanem ezalatt áttétette magát Lembergbe. Akkor a körmöczi hatóság ítéletét elküldöttek a lembergi hatósághoz, hogy hajtsa végre. Az a válasz érkezett vissza, hogy a lembergi hatóság a magyar hatósági ítéletet nem hajthatja végre, nem is fogja végrehajtani, mert az 1798-iki október 25-iki császári pátens szerint az osztrák hivatalnokok fizetése lefoglalhatatlan. E dologban folyamodott az akkori igazságyministerhez az illető hatóság, és a válasz, melyet még az akkori igazságügyministeri államtitkár aláírásával megküldték a hatóságnak, ugy hangzik, hogy biz ez nincs máskép, s az osztrák hatóságnak joga van az ottani usus és pátens szerint végezni afölött, hogy egy magyarországi hatóság ítélete végrehajtandó-e vagy sem. Erre nézve bátor vagyok az igen t. igazságügyminister úrhoz következő interpellatiot intézni. Interpellatio a t. igazságügyminister úrhoz. Van-e tudomása a t. igazságügyminister urnák arról, hogy az osztrák hatóságok a magyar bíróság elmarasztaló ítéletét nem hajtják végre az olyan osztrák hivatalnok adósok ellenében, kiknek fizetési képességökül egyedül hivatalnoki fizetésök szolgál alapul, — az 1798-iki október 25. cs. pátensre hivatkozva, mely a hivatalnokok fizetését lefoglalhatlannak nyilatkoztatja. Miután pedig a magyar polgári perrendtartás 8. czime II. fejezet 398. és 399. §§. szerint a magyar tisztviselők és hivatalnokok egész fizetése (300 forint levonásával) adósság miatt lefoglalható, és igy az osztrák hitelezők a magyar hivatalnokok ellenében mindenkor, a magyar hitelezők pedig az osztrák hivatalnokok ellenében sohasem nyernek kielégítést : szándékozik-e a t. minister ur e balhelyzeten, és mi módon segíteni, s az igazságos reciprocitást érvényre juttatni? Pauler Tivadar igazságügyiinister: T. ház! Az átalános nemzetközi jogelvek szerint azon államok, melyek a kölcsönös jogsegélyre nézve egymással szerződést kötöttek, egymás alattvalói iránti ítéleteiket polgári ügyekben majd föltétlenül, majd bizonyos föltételek alatt végrehajtják. Azonban a végrehajtás foganatosítása körüli eljárást minden állam bírósága saját államának törvényei szerint végzi. Ily viszonyban állunk mi ő fölségének a birodalmi tanácsban képviselt országai- és tartományaival. Az ő ítéleteiket itt végrehajtják, de a perrendtartásnak, ha nem csal emlékezetem, 67. §. szerint az itteni végrehajtási szabályok értelmében, és amidőn történt, hogy magyarországi bíróságok az ausztriai bíróságok ítéleteit oly módon hajtották végre, hogy még a végrehajtás körül is alkalmazkodtak az ottani törvényekhez: az igazságügyminister és különösen tisztelt elődöm egy különös rendeletben oda utasította a bíróságokat, hogy az ausztriai bíróságok ítéleteit hajtsák ugyan végre, de a végrehajtásra nézve szorosan a magyar törvények szerint járjanak el, mert nem lehet a külföld törvényeit, — és e tekintetben az ausztriai tartományok irányában ugy állunk mint a külfölddel, nem lehet — mondom — a külföld törvényeit irányadóknak tekinteni az itteni végrehajtásokra nézve. Ebből világosan következik, hogy valamint a mi bíróságaink a végrehajtás módja körül saját törvényeink szerint járnak el: ugy az ottani bíróságok is az ottani törvények szerint járnak el a végrehajtás körül; tehát végre kell hajtaniok az itteni bíróságok Ítéleteit, de csak annyiban, amenyiben a végrehajtásnak az ő törvényeik szerint helye lehet. És abban áll a reciprocitás; (Mozgás a baloldalon) t. i. mi végrehajtjuk az ő Ítéleteiket, amennyiben a végrehajtás ami törvényeink szerint meg van engedve, és ők is végrehajtják a mieinket, amennyiben az az ő törvényeik szerint meg van engedve. Ez a reciprocitásnak egyetlen módja. Méltóztassanak annak ellenkezőjét fölvenni. Vegyük pl. hogy nemcsak végrehajtanék, hanem oly módon hajtanok végre az ő Ítéleteiket, amint az ő törvényeik követelik. így lehetséges lenne, hogyha ők a személyes fogságot behoznák, ami bíróságainknak itten a személyes fogságot is exequálni kellene, ami törvényeink szerint tiltva van. Ami törvényeink azt mondják, hogy a hivatalnokoknak fizetését le lehet foglalni 300 frtig. Már most fölteszem az esetet, Austriában behoznák, hogy az egészet; vagy mivel ezt nem lehet gondolni, 100 frtig lehetne lefoglalni: akkor nekünk kötelességünk volna 100 frtig lefoglalni a hivatalnokok fizetését. És igy törvényhozásunk, ugy szólván, a külföldi törvényhozástól függne. Ez esetben, igaz, hogy hátrányára van a magyar polgároknak, amennyiben ott nem lehet sequestrum alá venni a hivatalnok fizetését 300 frtig; de lehet hátrányára az austriai polgároknak is, ha oly tárgyra akarnak executiot vezetni, mit nekünk executio alá venni nem lehet, pl. a fegyverekre. A reciprocitást az államok közt annyira nem lehet vinni, hogy az eg3 r ik államnak törvényhozása magát tökéletesen alárendelje a
