Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-113

134 113. országos ülés márczius 18. 1873. telezettek feleségei, fiai, leányai és testvérei aszerint, amint városban vagy faluban laknak: különböző fokozatba tétetnek, t. i. csekélyebbe a faluban, és még egyszer oly magasba a városokban. Én ezen megkülönböztetést elfogadom. így Yan ez jelenleg is, és indokolva látom azt azon körülmény által, hogy a városokban sokkal nagyobb irántuk a kereslet és igy sokkal magasabb a munkabér. De nem tartom most méltányosnak, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget a városok közt; mert van Magyarországban elég mezőváros, mely csak annyiban különbözik a falutól, hogy városnak nevezik. (Igazi Igazi) Meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminister ur is különbséget tesz ezen városok közt, sőt némileg utalva van erre a gyakorlati szabályokban is. Én ugy hiszem, hogy a pénzügyminister ur nem fogja követelni ezen fokozott adót oly mezővárosokban, melyek pusztán csak nagy községek, és mint ilyenek, városi czimmel birnak; hanem ez magában nem elegendő biztosíték az adózókra nézve, különösen ha a szöveg ugy marad, amint van, és óhajtandó volna, hogy ezen biztosítás magában a törvényben is kifejezést találjon, és aszöveg a szerint idomittassék át. Nem jár ez gyakorlati nehézséggel, minthogy a községi és megyei törvény szerint minden községnek meg van a maga hivatalos neve. E szempontbúi van szerencsém tehát a következő módositványt benyújtani. Módositvány a személyes kereseti adóról szóló törvényjavaslat 3. §-ához. A 10., 15. és 22. sorban ezen szó helyett „falu" ezen szó teendő „kis és nagy községekben," a 11. és 26. sorokban ezen szavak helyett „város" teendő „rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal fölruházott városokban." így azon városok, melyek rendezett tanácscsal nem birnak és törvényhatósági jogokat sem gyakorolnak, hanem csak nagy községek, azon osztályzatba fognak esni, a melyben a faluk vannak. (Átalános helyeslés.) Széll Kálmán előadó: Elfogadom a módositványt annál inkább, mert a törvényjavaslatnak ezen §-a ezen rendelkezést egyszerűen átvette a jelenleg fönálló szabályokból, melyek még azon időben törvényesíttettek, midőn Magyarországon ezen administrativ beosztás törvényes elintézést nem nyert. Ma azonban meg lévén határozva a kis és nagy községek caterogiája, a királyi városok és rendezett tanácsú városok külön osztályzata: ennélfogva a módositványt elfogadom. Kasper Mihály: Bátor vagyok ezen §-hoz a következő módositványt benyújtani. Módositvány a személyes-kereseti adó-törvényjavaslat 3-ik §-hoz. I. Osztályzat. 1. Napszámosok és cselédek fizetnek: a) faluhelyen — frt 75 krt. b) városokban 1 frt 50 krt. 2. Házas zsellérek, kertbirtokosok és hivatalszolgák fizetnek : a) faluhelyen ..... 1 frt — krt. b) városokban 2 frt — krt. II. Osztályzat. Ezen osztályzat 1-ső pontja második bekezdésének végszavai „2 írtnál csekélyebb nem lehet" kihagyandók és helyette fölveendő a következő szövegezés: „mely azonban ha az adó összege 10 ftot meg nem halad 1 ft 50 krnál » * » . 25 „ „ „ „ 1 ft 75 kr és „ B B „ 25 forintnál több 2 ft — krnál csekélyebb nem lehet." Ezen módositvány indokolásául csak néhány észrevételt bátorkodom tenni. Én absolute méltánytalan- és igaztalannak találom, hogy a cselédeket és vagyontalan napszámosokat épen ugy megadóztassuk, mint a házas zselléreket, kertbirtokosokat és hivatalszolgákat, és ezen okból igen szükségesnek tartom őket, — mint ezt módositványomban megtettem — két külön osztályba helyezni. Több részről hallottam, hogy mostanában a napszámosok keresete kétszer oly nagy, mint volt ezelőtt; de ez ellen bátorkodom állítani, hogy mindennapi szükségleteik is ugyanazon arányban növekedtek ; tehát állapotuk semmivel sem javult, vagy legalább nem annyira, hogy adójukat 56 krröl egyszerre 1 frtra fölemelhetnők. Még igaztalanabbnak találom azt, hogy mindazon kisebb föld- és házbirtokosokat, kiknek évi összes adójok 50 frtot nem halad meg, egyenlően megadóztatni akarják, daczára annak, hogy az anyagi helyzetök közt létező különbség igen nagy és szembetűnő. Nincs szándékomban azon elv czélszerüségvagy czélszerűtlenségéről szólani, mely szerint a személyes kereseti adó a jövedelem arámihoz mérten fokozatosan kiszabassék; de azt vélem, hogyha már egyszer ezen elv elfogadtatik, akkor necsak 50 írttól fölfelé, hanem — amennyire lehet, — attól lefelé is következetesen hajtassák ez végre; mert igeü szembetűnő igaztalanság volna azon kisebb földbirtokosokat, kik alig 2 — 3 holdnyi földet birnak, és kik csaknem napszámosok, — daczára a föntemlitett vezérelvnek — azon földbirtokosokkal egyenlően megadóztatni, kik 40—50 holdnyi földet birnak. Abból, hogy ez részben eddig is ugy volt, azaz: hogy a mostani személykereseti adótörvényünk rósz, nem kövétkezhetik az, hogy az abban