Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-113
128 113. országos ülés márczius 18. 1873. Végre egynémely reflexiót kívánok tenni azokra, amiket a képviselő ur, különösen a rendkívüli költségvetésbe behozandó rendre vonatkozólag mondott. Elismerem azok nagyfontosságát, amiket előadott, de bocsánatot kérek, ha azt hiszem, hogy e tekintetben időmulasztás még nem történt; sőt teljes meggyőződésem szerint, még ma is idő előtti volna azon rendszabályok keresztülvitele. Addig, inig állami építkezéseink oly nagy mérvben folynak, mint a jelen és a jövő évben: addig minden ily mesterkedés, minden ily keresése a módozatnak a bajból minket ki nem segítene, mert mindig több kell, mint amennyit bevehetünk. Ha egyszer bevégeztük nagymérvű építkezéseinket, akkor sokat lehet tenni azon utakon és módokon, melyeket a tisztelt képviselő ur javasolt arra, hogy rendkívüli költségvetésünkbe is rend hozassék be. Beszélt a tisztelt képviselő ur egy vasúti garantiaíis alap megteremtéséről, s a subventiókra szükséges összegeknek ennek segélyével leendő beszerzéséről. Én nem tartom helytelennek a tisztelt képviselő ur eszméit, de állítom, hogy akár a vasúti garantiaíis alap nevében, ennek közvetítésével, csináljunk adósságot, akár anélkül: mindig csak mi csináljuk az adósságot, mindig a mi adósságunk lesz az. (Helyeslés.) Miért? Mert azon alap is a mienk lesz, melynek nevében az adósságot csinálni fogjuk. Hogy az adósságcsinálás előnyösebb lesz-e ezen közvetítéssel, vagy anélkül: ez a kérdés. Ha ezen alap által közvetítve előnyösebben tudunk adósságot csinálni, ám teremtsük meg ezen alapot; de ha az ellenkezőről győződünk meg, akkor hagyjuk el. De akkor lesz ennek ideje, és akkor kell megteremteni ezen alapot, mikor mód lesz, hogy abba jelentékeny összeget tehessünk, ami eddigelé nem volt még az eset. Még kérdés az. hogy ha ezen alap köti meg a kölcsönöket: vajon annak nyílt evidentiába hozása, hogy azon vasut-társulatok megfelelő tartozása, melyek a subventiót kapták, egyensulyozzák-e az államnak e czélből contrahálandó tartozási állását; vajon mondom,, ezen körülmény hatalmasabban esik-e a mérlegbe, mint annak biztos tudata, hogy ezen alap ilynemű papírokkal megjön ám minden esztendőben. Ha az idén nem veszünk ilynemű papírokat, majd kínálnak vele a jövő, vagy az ezutáui évben. Tudjuk, hogy azon nagy kölcsönöknél, melyek hosszabb évekre szóknak, elhelyezíetésöknek akadálya mindig az, hogy az emberek azt mondják, hogy az ebből való vétellel nincs miért sietni, hiszen ebből kaphatok jövőre is. Ezen nagy baja megvan ezen eszmének, de viszont előnye is van; és akkor, amikor állami nagy építkezéseinket bevégezzük majd megbeszélhetjük c kérdést is. Végre kiterjeszkedett a képviselő ur egy tárgyra, a ministerium egy előterjesztésére, —- hogy maga nevén nevezzem, a mint azt közönségesen ismerik: — a nagy vasúti szerződésre, mondván, hogy annak elfogadása által máris 22 millió kiesik az idei szükségletből. Szerintem nem esik ki; mert azon szerződés szerint mi ki fogjuk építeni a vasutakat épen ugy, mint kiépítendők különben, és azok épen annyi pénzbe kerülnek így, mint kerülnének különben. A tisztelt képviselő ur azt monda, hogy ő nem tartja e szerződést olyannak, amelyet módosítani nem lehetne; sőt a forgalomra való tekintettel ki is emelte annak szükségét, hogy a fiumei kikötő közvetlen összeköttetésbe bozassék a fővárossal, ami, ezen nagy vasúti szerződési tervezet szerint, nem történnék meg, annak módosítása mellett azonban talán lehetséges. Csak azt akarom kiemelni, hogy amikor a képviselő ur erre refiectált, semmi esetre sem azon szerződést és azon beadványt tartotta szem előtt, amely tárgyalás alatt van, hanem esetleg módosítását, mert ezzel az a czél el nem érhető. Miután, tisztelt ház, a végeredmény teljes meggyőződésem szerint az, hogy a kiadások apasztása utján a szükséget el nem háríthatjuk, de minden esetre tény az, hogy el nem hárítottuk, mert hisz megszavaztuk a kiadásokat, tehát practicus tekintetekből meddő és czéltalan a vita afölött, hogy elháríthattuk volna; miután bizonyos, hogy minden segélyforrások, melyek még rendelkezésünkre állanak, bőven igénybe lesznek véve azon czélból, hogy azok segítségével fedezetét találja a rendkívüli hiány: véleményem szerint okvetetlenül szükséges, hogy a rendes költségvetésnél mutatkozó hiány fedezésére adóemelés utján adassanak meg az eszközök. Ez czélja a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak, és ezért érezte magát kötelezve a kormány annak beterjesztésére, — hitre és „talánra" nem állapithatván a födözetet. Kérem a tisztelt házat, hogy ezen tényálladék alapján azon érvelésnek, azon a maga nemében kifogástalan érvelésnek, kellő megfontolásával, amelyet Komárom városának tisztelt képviselőjétől hallottunk: méltóztassék a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, és amennyire lehet, olykép keresztül vinni, hogy a kilátásba vett bevételek valóban be is folyjanak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök s Az átalános tárgyalás be lévén fejezve, következik a szavazás azon kérdés fölött, elfogadja-e a ház a személykereseti adó iránt szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? 30 képviselő névszerinti szavazást kér. Ki fogom húzni a betűt, melyen a szavazás kezdődik. (Megtörténik.)
