Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-113
113. országos ölés márczius IS. 1873. 125 sem álló szükséget, hanem akiknek a fölemelés módozata ellen van kifogásuk. Ide vonatkozólag Horn képviselő úrral már tegnap foglalkozván, alig marad egyéb hátra, minthogy a Lónyay képviselő ur által mondottakra reflectáljak néhány szóval. (Halljuk 7) A tisztelt képviselő ur azt találja, hogy ezen, a reformot leginkább szükséglő törvénynél, azon tény mellett, hogy én már is Ígéretet tettem aziránt, hogy ezen reformra vonatkozó javaslataimat a legközelebbi ülésszakban előtérj esztendem: helytelenség, inconveniens dolog ezen módosításokat már mostan elhatározni, még nagyobb inconvenientiával jár pedig ezt már most két esztendőre tenni meg. Hisz ha várna addig a szükség is a maga fedezetével, mig az átalam előtérjesztendett javaslat majd törvényerőre emelkedik és végrehajtható lesz : nekem bizony semmi kifogásom sem lehetne ellene; igen, de a szükség addig nem vár. A jövő ülés talán novemberben veszi kezdetét és legszerencsésebb esetben az 1874-ife évre lesz sikeresithető azon törvény. Itt pedig az 1873-iki deficit fedezésének módjárói van szó, tehát addig nem várhatunk. Hogy pedig két évre kérjük megszavazását, az épen az elővigyázat és előgondoskodásnak következménye ; nagyon természetesen azon hallgatag kikötéssel amely mindig áll, hogy amennyiben a törvényhozás időközben máskép nem intézkedik. De nemcsak az idő ellen, hanem a forma ellen van főleg kifogása a tisztelt képviselő urnák, mondván, hogy helytelen dolog igy az adó pótlékok theoriáját és ugy szólván, praxisát újra életbeléptetni. Kiemeli, hogy ha valaki háza, földje és tőkéje után már megadóztatott, helytelen attól személyes kereseti adó czimén még egy pótlékot is követelni. Nem akarok ezen thesis vitatásába bocsátkozni, hanem azt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy azon expediensek elősorolása után, a melyeket ez irányban volt szíves fölhozni, hogy talán el lehetett volna ennek szükségét távolítani : végre maga a tisztelt képviselő ur oda jött, hogy ha mégis mindaz, amit ő elősorolt, ez idő szerint nem lett volna gyakorlatias, helyesebb és jobb lett volna az angol Income-Taxe alakjára a megmaradó tiszta jövödelemre vetni pótadót! Én nem állítom, hogy az nem volna correctebb dolog, ha az adó alapjának kikutatására és megállapítására elég időnk volna; de miután itt az összes terhek lerovása után minden személynek megmaradó tiszta hasznáról van szó: ez lenne eruálandó. A képviselő ur maga is érezte, hogy ez a rendelkezésünkre állónál több idővel jár. Hanem az mégis igaz, hogy ha azon formát fogadnók is el: akkor is ott lennénk, hogy attól, •a ki már háza, földje és tőkéjének jövedelme után egyszer meg lesz adóztatva, még kívánnánk valamit. A különbözet körülbelől abban concentrálja magát, — mindig annak megengedésével, hogy itt az illetőnek saját fogyasztására megmaradó tiszta jövedelmére vettetnék ki az adó — hogy az lenne pótadó, ez pedig adópótlék; körülbelől ugyanazon bevételeket és jövedelmeket illetné az egyik is, a másik is. Azután nem is olyan nagyon hallatlan dolog, nem is olyan minden alapnélküli ez. Hogy ami. törvényhozásunk ismeri, föntartja, csak egy példával akarom fölvilágosítani. Megfizeti földjének jövedelme után adóját az is, aki bérbe adja a maga földjét, például: ha holdjára esik egy forint, és ha van ezer holdja, fizet ezer forintot. Ha földjét kiadta bérbe, még bérlője is fizet a bérlet összege után harmadfél százalékot. Miért? A keresetért. De ha nem adja ki bérbe, akkor, bár ez esetben sem kevesebb a föld értéke, ez a béradó elmarad; ha tehát a tulajdonos maga gazdálkodik, keresetadő nem fizettetik. Itt törvényhozásunknak egy lappangó hézaga van, melyet kitöltöttünk a bérbeadás esetében; de nem töltöttünk ki annál, aki maga foglalkozik földjének művelésével. Ez utóbbit fölmentettük a keresetadótól, mig, ha valaki saját földjét bérbe adja és maga bérel mástól: a kereseti adót mind a kettő megfizeti. Ez nem logica, ez nem következetes keresztülvitele az elvnek. Nem a földadó után kérünk tehát valamit személykereseti adó czimén. hanem kérünk a keresettől ; kérünk attól a tőkétől, amely eddig még nem adóztatott meg, mivel nem adatott kölcsön: kérünk a tőke által is gyámolított személyes munkától. Hogy e tőke nagyobb a nagyobb birtoknál, az tagadhatlan. (Halljuk 1) Hogy nagyobb tőke után többet fizethet az illető, azt sem lehet kétségbevonni. Nem állítom én, hogy ezen elv következetesen, helyesen van itt keresztülvive, hanem igenis vitatom az alapeszme fönforgását, amelynek értékesítésére annak idejében majd gondot keli fordítanunk. A tisztelt képviselő ur nagyon hangsúlyozta, hogy kár minálunk az összes direct adókra ilyen közvetett formában, kereseti adó czimén, még egy további terhet róni, miután nálunk úgyis példátlanul magasak az indirect adók; s ezen példátíanságnak bebizonyítására különböző országok tételeit idézte. Én nem állítom, hogy a mi direct adótételeink nem igen magasak. Iianem azt állítom, hogy elíenökbe egyéb országok példájából érvelni nem lehet. Ellenökben én csak egy érvelést fogadhatok el: ha a mi viszonyainknak nem megfelelően magasak, mert ha a mi viszonyainknak megfelelő magassággal bírnak, ha sehol a világon másutt ily magasak nem
