Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülés márczius 17. 1X73. 121 nek. Hasonlóképen nem osztozhatom azon nézetben, hogy akkor azokat terméketleneknek mondani, véleményem szerint, egyátalában nem lehet. Egyike az előttem szólott és talán a mai nap legelőször fölszólalt tisztelt képviselő uraknak, közeli összeköttetésbe hozta a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ügyét egy más, nem kevésbbé nagyfontosságú kérdéssel: a bankkérdéssel. Én nem sorozom magamat azok közé, kik azt hiszik, hogy ő nem a tárgyról, nem a dologról beszélt, mikor erről szólt. Hisz a személyes és a kereseti adóról beszélünk, és a keresetnek egyik factora, a kereset termékeny vagy nem termékeny voltának egyik föltétele ép a pénz, mely annak a kereset-kifejtő munkásságnak egyik eszköze, közege. Elismerem hát, hogy van azon ügynek némi kapcsolata, van azon kérdésnek némi egybefüggése az itt fönforgó kérdéssel; de engedelmet kérek, hogy mindamellett nem ezen időt tartom alkalmasnak arra, — amit, ugy látszik, elismert Horn Ede tisztelt képviselő ur is, — hogy tüzetesen menjünk e kérdésbe, hogy tüzetesen foglalkozzunk ma ezzel. Csak azt akarom megjegyezni azon tisztelt képviselő úrral szemben, hogy ő a maga mysteriumai föltüntetésénél — nem tudom, melyik Cislajthán államférfiutól idézett némelyeket, — melyekből meg akará magyarázni, hogy az ottani fölfogás lehetetlenségnek tartja a több bankok rendszerét, és annálfogva ő argumentumokat akar formálni a végre, hogy azon fölfogás szerint egy magyar független bankrendszer teljes lehetetlen, ugy ő nagyon téved. Ugyanis azon lajthántuli államférfiú munkájában tartományi bankokról van szó. Oly tartományi bankok rendszeréről lehetett talán szó október 20. után vagy február 26. után, de arról azon irás hallgat Magyarországon, melyet én nem számítok a tartományok sorába, — tartományi bankról, — nem október 20., sem február 26. után, hanem 1867. után lehetett szó. (Élénk helyeslés.) Kétségtelen, hogy az 1867 után bekövetkezettrendszer legalább is különbözik annyit a február 26. után bekövetkezett-től, amennyiben különbözik a magyar korona és annak területe a tartományoktól, melyekről szólt azon irat. (Élénk helyeslés.) Horn Ede tisztelt képviselő ur szintén negatív álláspontra helyezkedvén e törvényjavaslat ellenében. megnyitá azon szónoklatok sorát, melyek nem az adófölemeléstől átalában és föltétlenül, hanem ezen adófölemeléstől irtóznak. Ő nem szereti nevét, czimét és jellegét, mondván, hogy ez egy oly középkori maradvány, melynek akkor volt meg a maga létjoga, mikor a fejedelmek megadóztattak azért, hogy élni, hogy keresni mertünk, — a fejadóra vivén vissza az egészet. Furcsán vagyunk mi e dolgokkal. Csak ma is különböző oldalról, különböző XÉPY. H. NATLÓ 18". YI. KÖTET. szónokoktól hallottuk, hogy ez fejadó, tehát ezt ne emeljük; azután hallottuk, hogy biz ez nem fejadó, hanem minden néven nevezendő egyéb adóra rótt Zuschlag. Már, tisztelt ház, egyik a kettő közül nem áll; elismerem, hogy ez adó szenved az egyik bűnben, de hogy szenvedhessen mindkettőben, azt nem hiszem. Vagy lesz ez fejadó, de nem lesz a föld-, ház-, vagy nem tudom miféle adóra reárótt Zuschlag ; vagy lesz ezen különböző adókra kivetett Zuschlag, megfelelőleg a czimnek, de akkor nem lesz fejadó. És én azt hiszem, hogy több igaz van azon fölfogásban, mely azt mondja, hogy ez a legkülönbözőbb adónemekre indirecte rótt pótlék, mint, mely azt mondja, hogy ez fejadó. (Móricz Pál: Hát a napszámosnál?) Engedelmet kérek, ha ez a napszámosra nézve fejadó, akkor nem én róttam rá; mert ez igy van megállapítva a személyes kereseti adóról szóló törvényben. Emlékezetébe hozom a tisztelt képviselő urnák Tisza Kálmán képviselő ur azon igen helyes megjegyzését, hogy nem arról van szó, hogy egy ily törvényjavaslat megalkotását méltányoljuk, hanem szóban forog a meglevő törvény módosítása. Ha ez fejadó volt, akkor a napszámosra nézve akkor, midőn 56 krral volt megállapítva, fejadó most is, midőn 100 krra van emelve; ezen minőséget nemén teremtettem meg. De ha azt kérdezzük : méltányos-e ezen fölemelés ? akkor épen azon osztályra nézve el merem mondani, hogy Európaszerte alig van a napszámosnak nagyobb keresete, mint nálunk. Én is helyesnek tartom azt, amit a franczia törvényhozás mondott, — nem most, midőn annyira meg kell feszíteni erejét, hanem korábban, — hogy t. i. megvárja a napszámostól, a haza iránti kötelességét okvetlenül szintén keblében őrző szegény embertől, hogy a hazának legalább három napi munkáját áldozza föl, és e tekintetben a magyar törvényhozás még sokkal kevesebb mértékben veszi igénybe a szegényebb osztály áldozatkészségét e törvényjavaslat által, a mennyiben a képviselő ur sem fogja tagadni, hogy ez a 100 kr. nem tesz ki 3 napszámot. Én ugyan nem vallom azon demokraticus fölfogást, hogy emeljük mások adóját, csak kíméljük a magunk közép osztályát; de azok közé sem tartozom, kik azt mondják a, nép alsóbb osztályaira nézve, hogy annak e tekintetben nem lehetnének a haza iránti kötelességei, concedáljuk tehát azokat nekik, mert erős meggyőződésem, hogy a kiknek a kötelességeket concedáljuk, azoktól megtagadjuk a jogokat is, azon szoros logikai összefüggésnél fogva, mely a jogok és a kötelességek közt létezik. Én azt hiszem, hogy a napszámost megtiszteljük, ha azt mondjuk, hogy ő is járuljon a haza terheihez. (Derültség bal felöl.) 16