Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országon ülés márczius 17. 1873 11$ Előre, minden számítás nélkül keresztül erő­szakolni a kiadásokat és csak utólagosan gondos­kodni a fedezetről : véleményem szerint könnyelmű és vétkes eljárás. Tisztelt ház ! a pénzügyminister ur törvény­javaslatát azzal támogatja, hogy ha az elfogadtatik, akkor a krajczárok a számításból kiesnek, és az adóbehajtás — és egyátalában a kezelésen köny­nyitve lesz. Nézetem szerint ez legkevésbbé sem in­dokolja az 1868 : XXIV. t. ez. módosításának, ille­tőleg az adó fölemelésének szükségességét. Ha netalán ez által az adókivetők munkája kevesbülni fogna is : <=n meg vagyok győződve más részről, hogy az adó­hivatalnokok száma, ha nem is nagyobbittatik, de bizonyosan csökkenni sem fog. A központi bizottság tisztelt ,előadöja azzal ajánlja a pénzügyi bizottság előterjesztését, hogy a pénzügyi bizottság az eredeti törvényjavaslaton lényeges változtatásokat és leszállításokat tőn, s a többi közt fölhozza, hogy a család-tagok után ki­vetett személykereseti adó 1—2 frtban van meg­állapítva. Én nem vitatom a pénzügyi bizottság jó szándékát, s azon jó akaratát, hogy az alsóbb és szegényebb osztályon segíteni kivan ; de ebből csak annyi következik, hogy a pénzügyi bizottság véle­ményes jelentése talán kevésbbé igazságtalan és kevésbbé rósz, mint az eredeti törvényjavaslat, noha egészben véve 348.675 írttal több terhet kivan az adózókra róni. mint az eredeti törvényjavaslat. Egyébiránt, tisztelt ház, hogy beszédem elején tett ígéretemhez következetes legyek, miután én részemről semminemű adó, vagy bármi teherföleme­léshez hozzájárulni nem fogok mindaddig, mig ház­tartásunk kiadásai a lehetőségig le nem szállíttat­nak : a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyes! helyes ! a bal oldalon.) Fabriczius Károly S Tisztelt ház! Mint­hogy az előterjesztett személyes kereseti adó-tör­vényjavaslatban nemcsak az adó igazságosabb és méltányosabb fölosztása, mi ellen nekem ellenveté­sem nem volna, de nevezetesen ezen adó fölemelése is czéloztatik: indítva érzem magamat ezen személy­kereseti adótörvényjavaslat ellen fölszólalni. Ezen adófölemelés, ha törvénynyé válnék, né­zetem szerint különösen a közép és az alsó nép­osztály szegényebb tagjaira nehezednék nyomasztó snlylyal. A mennyire Magyarország és az erdélyi részek viszonyait ismerem, Erdély Magyarország irányában pénzre, keresetre, kereskedelemre és for­galomra nézve nagyon szegény. Ennek bizonyságául hivatkozom a képviselők közt nem rég kiosztott magyar statistikai évkönyvre, és a hivatalos statistikai közlemények 5-ik évfolyamának V. füzetére ; a leg­iütólagosabb bepillantás a kereskedelmi, ipar, hitel­bankok és takarék-pénztárak adataiba azonnal meg­győz mindenkit, mily szegények az erdélyi részek Magyarországhoz képest a pénzforgalomban. Ezen pénzszegény országrészekben, nézetem szerint, a jelenlegi személyeskereseti adó elég magas, s föl nem emelhető a nélkül, hogy ez által az adóképesség ki ne merittetnék; s föl nem emelhető átalában azon időig, mig a kormány ezen igen elhanyagolt tarto­mány kereskedelme, ipara és mezei gazdaságának emeléséről kielégítően nem gondoskodott. Erdély azon része legalább, mely Királyföhl­nek neveztetik, melynek viszonyait pontosan ismerni van szerencsém, a rá nehezedő adókat nsak a leg­nagyobb erőmegfesziíéssel képes uieiáketni. kr en • messze vezetne a tisztelt ház előtt részlegen in­tegetnem, honnan ered az, hogy a Királyföld lakói Erdély többi lakosaihoz képest nagyon magas adót kénytelenek fizetni; ennek okai többnyire az abso­lutismus súlyos korszakában keresendők, a mikor átalában veszélylyel járt az idegen hivatalnokok ön­kényes rendelkezései ellen, melyekkel a Királyföld lakosaira az adót fölróvták, ellenzéket képezni. Tény, hogy a Királyföld adói átalánosan igen ma­gasak, s ha a fizetés a törvényszabta időben pon­tosan nem teljesíttetik, megjelen az adóvégrehajtó, a foglalás könyörtelenül keresztül vitetik, s a gya­korta fizetésképtelen adózónak saját személyére s családján' nézve legszükségesebb házi bútorai s gazdasági eszközei árverés utján potom áron el­adatnak. Ki a dolgot ennyire juttatni nem akarja, s még némi hitellel bír, kénytelen, minthogy a telek­könyv többnyire még hiányzik, uzsorásoktól 50 per­centre pénzt kölcsönözni, hogy e drága pénzzel adó­ját kifizethesse. Erdélyuek több éven át némely gabonanemek­ben rósz termése volt, a lisztet Bánátból, a kuko­riczát Romániából vette, lakosai éhen haltak volna, ha a keleti vasút építése által némi pénz be nem szivárog; a marhavész a mezei gazdák vagyoni állapotát érezhetöleg aláásta, helységek tűzvész által pusztíttattak; de az adóvégrehajtás szigorának föl­függesztéséről a Királyföld ily súlyosan látogatott községeiben említés sem tétetett. A Királyföld lakosai nagyon jól tudják, mily nehéz volt nekik ama dicséretet kiérdemelni, mely­ben a volt pénzügyminister Lónyay gróf részeltette, midőn e házban bimondá, hogy ők Szent-István koronája országainak legpontosabb adófizetőihez tar­toznak. Vannak ugyan jelenleg Királyföldön is, mely­nek részei azonban nem egyedül a nagyszebeni pénziigyigazgatóságnak területét képezik, adóhátra­lékok, s pedig jelentékenyek; ezek azonban közönsé­gesen tulmagas kivetésből erednek, mely a pénz­ügyi hatóságok túlbuzgó közegei által, mint mon­datik, fölsőbb hatóságaik kegyének és jutalmazásuk reményében eszközöltetett. Utólag azután kiderü'

Next

/
Thumbnails
Contents