Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
112. országos ülés márczhis 17. 1873. 113 amire Magyarországnak az ország különböző részeiben mindenhol szüksége van. Én mindig állítottam, hogy takarékosabban gazdálkodjunk, mint a hogy eddig gazdálkodtunk; állítom, hogy azt tehetjük most is; de el kell ismernem, hogy ezt tennünk már most sokkal nehezebb mint lett volna ezelőtt. Mert most már ólomsulylyal nehezedik költségvetésünkre az általunk fölvállalt sok milliót tevő kötelezettségeknek terhe és behozatott államgépezetünk organismusába több oly költséges institntio, amelyeket rögtön megváltoztatni egyátalában nem lehet. Ha takarékosság által sikert, nagy sikert nem vívhatunk ki, nincs más mód hátra, mint az állam rendes jövedelmeinek öregbítése. Az állam rendes jövedelmei pedig •— mellőzve az államjavaknak aránylag bizony csekély jövedelmét — csak az adókból állnak; nincs tehát más mód, mint az állam jövedelmeinek az adók fokozása által helyreállítani, amennyire lehetséges, az egyensúlyt az állam rendes háztartásában. Ez okból fogadom én el a részletes tárgyalás alapjául a beterjesztett törvényjavaslatokat. Nem jelenti ez azt, t. ház, hogy én ezen törvényjavaslatokat hiánytalanoknak tartom. Elismerem, hogy vannak részben itt már fölhozott hiányaik; de azon meggyőződésben lévén, hogy tökéletesen igazságos, minden irányban igazságos adótörvény nem létezik: tagadom azt, hogy bárki által oly javaslat terjesztessék elő, mely ellen nem ugyanezen szempontokból, de más hasonlóképen nyomós és fontos szempontokból, észrevételek és kifogások nem tétethetnének. (Helyeslés.) Mindemellett azonban egész őszinteséggel kijelentem, hogy ha hozatnék föl oly javaslat, mely aránylag csekélyebb hiányokkal birván, az állampénztár igényeinek megfelelni képes: én részemről szívesen hozzájárulnék. De mindaddig, mig ily javaslat nem hozatik be, csak a ház asztalára letett törvényjavaslatokhoz ragaszkodhatom; mert az állampénztárnak nem jövőben, nem évek múlva, hanem rögtön, most mindjárt ez évben még segélyre van szüksége. (Élénk helyeslés.) Az adóreform bekövetkeztéig lehetetlen, t. ház, e tekintetben várakozni. Közvetlen adóinkról rögtön tetszésünk szerint nem rendelkezhetünk. Nem mondom azt, hogy ez jó; sőt rosznak tartom magam is ; de tagadhatlan tény, hogy pénzügyi tárgyakban tényekkel, a létező tényekkel számolnunk kell és nem lehet még csak kivívandó jogok szerint intézkednünk. Ha tekintetbe veszszük továbbá másik fő adónkat : a földadót, ha nem akarunk tökéletlenebb munkát készíteni annál, ameiyszerint mostan a földadót fizetjük, azon sok összeírások, részletes fölmérések, becslések, fölszólalások, ezeknek megvizsgáKÍÍV. H. HAPLÓ 18S. I. EÖTET. lása és fölülvizsgálása miatt, a melyek a földadó reformjánál mind elkerülhetlenek, az én — meglehet hibás •— számitásom szerint, 3 év előtt a földadóreformnak foganatbavételét nem reménylhetjük. (Igaz! Ügy van!) Három év alatt 24—30 millióval fog megint az eddigi alapon rendes költségvetésünk deficitje szaporodni, és megújul Sybilla könyveinek története; a kisebb lyukat nem kívánjuk betömni, és később majd a nagyobbat elfojtani lehetséges nem lesz. (Helyeslés.) Egyet azonban elismerek ; azt tudniillik, hogy az ily időközi adófölemelésnek egy mellőzhetetlen föltétele van, és ez az, hogy az iiy adótolemelét, a lehetségig mérsékelt legyen, és ezen mérsékelés csak akkor érhető el, hogy ha a fölemelt adó elosztatik az ország minden polgára közt. A személyeskereseti adót pedig az ország minden lakosa fizeti, s én nem tehetek róla, de azok után is, a miket hallani szerencsém volt, a ház asztalára letett törvényjavaslatban megállapított adófölemelést túlságosan terhesnek nem tartom. (Helyeslés.) Igen terhesnek látszik az, ha ugy számítjuk, hogy 50—60— 100 %-ot tesz az emelés. De vajon egy hazátlan zsellérnek egy egész évi adója fejében egy forint oly összeg-e, a melyet nem bírhat meg; o'iyan összeghez, a melyhői egy hétre 2 kr. esik; és vajon aránylag elviselhetetlen teher-e arra, aki i 000 irt adót fizet, ha ezentúl 40 írttal többet fog fizetni ? (Ügy van !) Ha pedig mégis vannak ezen adótételek között olyanok, a melyek csakugyan túlságosan terhesek, azért van a részletes tárgyalás, hogy ezen hiányokat ott igazítsuk ki. Igaz, hogy ministeriumunk roszul gazdálkodik. Ez okul szolgálhat arra, hogy a ministerium, ha lehetséges, az állam kormányáról távolittassék el, és ha ily irányban indítvány tétetik, részemről szívesen hozzájárulok. (Élénk derültség) A ministerium rósz gazdálkodása okul szolgál arra is, hogy ellenőrizzük a mennyire csak lehetséges. De nem szolgálhat okul arra, hogy az országtól megtagadjuk azt, ami az ország pénzügyi kezelése folytonosságának föntartására okvetlenül szükséges. (Helyeslés.) Tudom, hogy azok, a kik előttem szólottak, a legjobb, a legtisztább, a leghazafiasabb szándék által vezéreltetve, nem az országtól, hanem a jelenlegi ministeriumtól akarják a költséget megtagadni; (Föl-Máltások bal'felőll: ügy vanl) de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a ház asztalán lévő törvényjavaslatoknak elvetését az egész művelt világ nem igy fogja értelmezni; az egész művelt világ ugy fogja azt magyarázni , hogy Magyarország országgyűlése állami rendes kiadásait nem akarja állami rendes jövedelmeiből, hanem ismét ugy — mint eddig, folyvást kölcsön utján vagy pedig államjavak eladásából akarja fedezni. (Igás! Igás!) És én teljesen meg vagyok győződve, hogy megingatott bitelünket semmi inkább nem csökkenthetné, mint 15
