Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

104 112. országos ülés márczius 17. 1873. volt Ausztriára nézve nagyobb politikai szükségesség, mint most; ez egy rendkívüli anyagi erővel és szilárdsággal biró eszköz, a melyről való lemondás a legnagyobb politikai hiba volna, mely october 20-ika után talán, de február 26-ika után többé nem gondolható." Tisztelt ház! Méltóztatik ezekből látni, hogy Bécsben miként gondolkodnak a jegybank kérdéséről. Ha a tudomány szempontjából fogjuk föl a dolgot, az ugy áll, hogy az osztrák birodalomnak különböző országait, — miután elismert dolog, hogy a monopólium jólétet nem hoz, — a szegénység kötelékével akarják egymáshoz csatolni, nem pedig a szabadság és a közös jólét közös érdekével. Ezen osztrák tekintély, a ki igy gondolkodik, és nyíltan fejezte ki a bécsi politikának e részbeni véleményét, — ki különben sok jeles pénzügyi munkát irt — Wagner Adolf. (Herstellung der National-Bank.) Tisztelt ház! Ha mélyebben tekintünk bele a dologba, azt hiszem, hogy a közt, a mi a jegybankkérdésben történt nálunk és a közt a mi történik a Lajthán tul a legújabban foganatba vett, vagy foganatba venni czélzott választási reformmal, — hogy mondom e kettő közt földalatti összeköttetés van. Mindkét intézkedés mellőzvén az országos érdekeket, birodalmat, akar alkotni. Ezek előadása után, noha az igen tisztelt pénzügyminister ur a bank ügyében hozzá intézett hármas interpellatiora ez ideig semmit sem felelt, én tisztában vagyok magammal az iránt, hogy ő egy önálló magyar jegybank-rendszerről tervet csinálni nem fog. Ez iránt már tisztában lehetünk. Ha az a czélba vett escomptebank, melyről beszélnek, létre jön, az nem lesz egyéb, mint a bécsi bank monopóliumának föntartása oly formában, hogy mi azon szomorú állapothoz képest, melyben most vagyunk, mégis valami előnybe jőjünk; —de magyar bankról szó sincs. Az előadottakból természetesen következik, hogy én mindaddig, míg nem látom azt, hogy itt nem egyes aprólékos intézkedések történnek azon czélból, hogy egy vagy két millió fedeztessék, — hogy mindaddig, mig én egy egészen uj és gyökeres reformokra czélzó politikát nem látok, az adófölemelést meg nem szavazom. Nem szavazom meg már annálfogva sem, mert nem vezet czélhoz, és mert meglehet, hogy gondoskodik talán egy pár hét vagy hónap szükségéről, de még csak az esztendei szükségletet sem fedezi. így tehát, tisztelt képviselőház, én a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadhatom el, és nem fogadhatom el különösen azon formájában, a mint előttünk áll, az adófölemelés formájában, nem fogadhatom el nevezetesen azért, mert tekintve a közel multat, szemben ezen nagy mérvű deficittel, szemben az ország nemzetgazdasági és financiális igen szomorú helyzetével, mit tesz a kormány? A mi kormányunk teszi a következőket: először emeli az adót, másodszor csinál adósságot'és harmadszor költi az ország tőkevagyonát. Ami különösen azt illeti, hogy költi az ország tőkevagyonát, bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat, hogy hiszen ezt nem én mondom, hanem mondja átalános jelentésében a pénzügyi bizottság; a pénzügyi bizottság derítette föl azt, hogy a deficit nálunk sokkal régibb datumu, mint képzeljük, mert ha a kormány már ezelőtt nem idegenitett volna el ily tőkevagyont, melyet az előirányzatba be nem hozott, a deficit láthatólag már évek előtt állott volna elő. Midőn tehát én azt mondom, hogy a kormány költi az országnak tőkevagyonát, ne méltóztassanak ezt ugy venni, mint egy elfogultnak helytelen állítását, de méltóztassanak ugy venni, mint a pénzügyi bizottság által constatált tényt. A dolgok ily állapotában, midőn csak adósságot adósságra halmozunk, — másodszor költjük az ország tőkevagyonát; harmadszor, a productio emeléséről nem gondoskodunk; negyedszer az önálló magyar jegybankrendszer életbeléptetésére, mint anyagi emelkedésünk, culturánk jövője biztositékának megalapítására mi sem történik, midőn e tekintetben a kormány jmszta negatioját látjuk: — én a szőnyegen levő törvényjavaslatot jelen adó emelési alakjában már át alános ságban is elvetem; és a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Bal felöl helyesh's.) Horn Ede: Tisztelt képviselőház! Négy adótörvényjavaslat fekszik előttünk. Tegnapelőtt hozzájárultam megszavazásához a két első javaslatnak, melyek a ház- és jövedelemadóról szólnak. Van szerencsém kijelenteni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy egész készséggel megszavazom szintén a most tárgyalás alatt levő 3-ik törvényjavaslatot, ha van valaki e házban, ki be tudja bizonyítani, hogy valóban személykereseti adóval van dolgunk. Fájdalom, ezt lehetleniti a törvényi avaslatnak tartalma és szelleme. Igenis, ott van a személykereseti adó a törvényjavaslat czimében, de ezen czhn nem más, mint álarcz, mely ujabbkori alakot akar velünk sejtetni, de ha lerázza ezen álarczot, szemben állunk egy középkori rémképpel. Modern államban, és igy Magyarországban is, midőn ház- vagy földbirtokos vagyok, lerovom a keresetem után járó adót a föld- vagy házadő alakjában; ha iparos, kereskedő, orvos vagy ügyvéd vagyok, lerovom a ktresetem után járó adót a jövedelemadó megnevezése alatt; a mi ezenkívül kívántatik tőlem, az nem más, mint fejadó. Vagy kereseti adónak nevezhető-e azon összeg, melyet nőink, fiaink, leányaink, nővéreink kötelesek fizetni, ámbár a legkisebb keresetük sincs? Mindez tehát más nem lehet, mint fejadó.