Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
102 112. országos ülés márezius 17. 1873. igen örülnék, ha a mi tisztelt minisztereink követnék azon nagy nevű angol ministerek példáját, a kik egészen más szellemű politikával végezték he pályájokat, mint a minővel kezdették. Adja isten, hogy ministeriumunkban is legyen erre példa. A mit én közvetlenül óhajtok, minek, nézetem szerint, be kell következnie, ha a hazát meg akarjuk tartani, csak elvileg fejezve ki a dolgot, az körülbelül a következő: Először: meg kell szorítani a lehetségig az inproductiv költségeket. Elismerem, hogy itt igen nagy részben kötve vannak kezeink. Én teljesen respectálom a fönálló azon törvényeket, a melyek némely tekintetben kezeinket megkötik. Én Magyarországot nemcsak még néhány esztendőig kívánom föntartani, hanem örök időkre; midőn tehát beszélek a bajokról és azok orvoslásáról, nem tekintem csupán a- mostant, de tekintem a távol jövőt is, — és kívánom, hogy gondoskodjunk arról, hogy a jövőnek biztos alapokat keresünk és találjunk. Másodszor: elmulaszthatatlan kellék, a mely nélkül nincs jövő: a termelés emelése, és pedig mind a földmüvelés, mind az ipar terén; és épen azért, mert nem áll hatalmunkban, legalább egyelőre, az inproductiv kiadásokat apasztani, kettős kötelességünk és érdekünk a termelés emeléséről gondoskodni, mint mondám, mind a földniiveb^, -mind az ipar terén. S így, tisztelt ház, ismét előtérbe áll az olcsó tőkének eszméje. Mert valóban akkor, mikor a tőke Európának minden országaiban köröskörül, napról napra olcsóbbá lesz: szükséges, hogy az minálunk is olcsóbbá váljék, és szükséges gondoskodnunk arról, hogy valósággal olcsóbb legyen; de nem lesz olcsóbb mindaddig, míg csak önálló pénzügyeink és önálló jegybankrendszerünk nem lesz. Itt vagyunk a bank eszméjénél. Ha van valami, a miről beszélni kell ez alkalommal, és pedig kissé kiterjedtebben, az bizonyosan a bankkérdés; legszorosabb összefüggésben van a fönforgó tárgygyal, mert a mint jeleztem beszédem elején, nemcsak ezen törvenyjavaslatról van szó; hanem szó van a deficit megszüntetéséről, s én nem tudok gondolkozni a deficit megszüntetéséről, a nélkül, hogy a bank eszembe ne jusson. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy erről az ügyről még néhány szót szóijak. Mindenekelőtt sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy a bank ügyről először igen zavarosak a fogalmak, s vannak perczek, midőn az a gondolat támad bennem, mintha ezen eszmezavar szándékosan növelteinek. Azt halljuk ugyanis mindig, hogy meg kell oldani a bankkérdést. Ha valaki nagyhangzásu phrazissal semmit sem akar mondani, erre a legalkalmasabb kifejezés ez: „a bankkérdést meg kell oldani"; mert aki ezt mondja, az mondott ugyan phrazist, de nem mondott azzal semmit. Ez épen olyan, mintha azt mondanók, hogy a természet valamely betegséget meg fog oldani; — utóvégre csakis a természet old meg minden betegséget: —• ámde, ha a beteg fölgyógyul: az is megoldás, ha meghall: az is megoldás. Ép igy vagyunk a bankkérdéssel. A bankügyet meglehet oldani Magyarország javára, s meg lehet oldani akként, hogy Magyaroszág emelkedésének megadjuk az utolsó haláldöfést, a bécsi nemzeti bank monopóliumának elfogadásával. Az a kifejezés tehát, tisztelt ház, hogy a bankügyet meg kell oldani, nem egyéb, mint eszmezavar, vagy az eszmezavarnak szándékos növelése. Az igazságot nem az fejezi ki, aki azt mondja : hogy meg kell oldani a bankkérdést, hanem az, a ki azt mondja : hogy Magyarország nem nélkülözhet egy nemzeti alappal bíró önálló jegybankrendszert. És ezen a téren, méltóztassék nekem megengedni a tisztelt ház. s különösen a pénzügyminister ur, hogy szóljak még a bankügynek némely mysteriumáről. Nem tenném, tisztelt ház, de kénytelen vagyok vele. — Méltóztatnak tudni, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur, az ő hozzá e tárgyban intézett hármas interpellatiora már hetek és hónapok óta nem felel, lianem szándékosan homályba és titokba burkolódzott. Nézetem szerint csak az ügy érdekében fog történni, ha a titkokat és mysteriumokat ugy, a hogy lehet szellőztetjük. (Halljuk! bal felől.) Tisztelt ház! Egyik a mit mondani akarok, talán nem is egészen mysterium; tudják azt sokan, kik különben nem is képesek a dolgot egészen fölfogni: tudják, mert ösztön vezeti őket, hogy higyjék azt, mit mindjárt mondandó leszek. Egyébiránt nem bánom, nevezzük hát ezt is nrysteriumnak. Tehát az egyik — a positiv — mysterium az, hogy Magyarország egy önálló jegybank-rendszert nem nélkülözhet. A kik ezt kétségbe vonják -— Itt, ezen oldalon, ugy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, de talán kétségbe fogják vonni ott a túlsó oldalon, — méltóztassanak nekem megengedni, hogy két jobboldali tekintélyre hivatkozzam — speciális magyar jobb oldali tekintélyekre. (Halljuk!) Fölolvasom ezen tekintélyek véleményét, s azután meg fogom őket nevezni. Azon két jobboldali tekintély a bankügyről ekként gondolkozik, vagy legalább gondolkozott: „Minden józan nemzetgazdasági elvekkel ellenkezik a hitel szabad kifejlődését akadályozó jegybank-monopólium." Tovább: „De ha megengednek is, hogy lehetnek államok, a hol az egy bankrendszer látszik czélszerübbnek : tekintve a magyar korona országainak hitelviszonyait és igényeit, kereskedelmi forgalmát s azon helyet, melyet az országok az öszbirodalomban elfoglalnak, az ausztriai monarchiára nézve a bankmonopolium föntartását határozottan károsnak kell nyilvánítanunk. Ily nagy birodalomban mely annyi különböző érdekű országokból áll.
