Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

100 112. országos ülés márczius 17. 1S73. adui; de midőn annak fölemeléséről van szó, nem tehetek róla, de önkényt támad bennem a gondolat, hogy vegyük vizsgálat alá azon politikát, mely azon szükségességet szülte, melynélfogva ezen adóemelés szándékoltatik, és vegyük gondos vizsgálat alá az ország memzet-gazdasági és financiális állását. — Nem hoznám föl ezen átalános szempontokat, ha csupán a jelenlegi status quo föntartásáról volna szó; de a mennyiben aclófelemelés czéloztatik, azt hiszem, törvényhozói kötelességem ezeket fontolóra venni. Nehogy az mondassák, hogy theoriából indulok ki, még pedig valamely helytelen theoriából és hogy talán nem egészen a földön járok, hanem valamely képzeleti felsőbb régiókban: legyen szabad a posteriori, tényekből kiindulnom, és tényekből következtetnem. A mi a politikát illeti, mely nézetem szerint a deficitet szülte, ennek illustrálására legyen szabad egyet fölhoznom, — nem okoskodásokat, hanem tényeket. Az 1867-ik évi VII. t. ez. 54. §-a — elhagyva belőle a mi e dologra nem tartozik, — ezeket mondja. (Zaj.) Kérem a t. házat méltóztassék figyelemmel lenni ; mert itt arról van szó, mily gyümölcsei vannak intézményeinknek? (Halljuk! bal felől.) Az 54. §. tehát i£y szól: „Magyarország, nehogy azon súlyos terhek alatt, melyeket az absohxt rendszer eljárása összehalmozott, ő felsége többi országainak jóléte és ezzel együtt Magyarországé is összeroskadjon, kész méltányosság alapján politikai tekintetekből azok egy részét elvállalni, hogy a lefolyt nehéz idők káros következményei eíhárittassanak. Ez, t. ház, akkor ugy adatott elő az országban, mint mély bölcsesség, sokak előtt pedig ugy tűnt föl, mint nagylelkűség. És ime ezen intézkedésnek mi a következménye? A terhek elvállalása megtörtént. Már most nézzük meg, mi az eredmény Lajthán tul, és mi az eredmény Lajthán innen. Mi, t. képviselő ház, méltóztatnak tudni, deficittel küzdünk. Nyilt titok, hogy ezen deficitekből évek során át sem fogunk kibontakozhatni, annál későbben fog pedig történni a kibontakozás, minél később fogjuk megváltoztatni intézményeinket, sőt sajnálattal kell kijelentenem, hogy ha azokat meg nem változtatjuk, gyökeresen meg nem változtatjuk: soha sem fogunk bájainkból kibontakozni. De mondom, nézzük meg mi ezen intézkedés eredménye Lajthán tul és nálunk. Mondtam, hogy mi defiicittel küzdünk, de milyen a lajthántuliak állapota? A lajthántuli pénzügyi bizottság jelentése szerint van 3,824.035 forint fölösleg először, másodszor indítvány tétetett a lotto-jövedék megszüntetésére, és az már el is fogadtatott. Ugyan kérem a pénzügy-minister urat, méltóztassék e jó példát a lotto-jövedékre nézve követni. Ezekből méltóztatnak látni, tisztelt képviselőház, hogy ezen intézkedés, mely az előttem fölolvasott törvényben foglaltatik, egészen mást eredményezett, mint azt a 1865—1868-iki országgyűlés gondolta; mert az eredmény semmi tekintetben nem felel meg az akkori várakozásnak, fin nem akarok éles bírálatot mondani, az akkori törvényhozás ezen cselekedete fölött; hanem azt mondom, hogy a mindennapi életben, a magán életben ily eljárást nevezhetnek járatlanságnak a pénzügyben, és nevezhetnők könnyelműségnek. (Helyeslés hal felől.) Én tehát tisztelt képviselőház, a tények alapján állva, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a mi a közjónak megalapítását illeti, azokat, akik megalkották annak idejében ez intézkedést, a közjó megalapításánál a nemzet mestereiül el nem fogadhatja. (Bal, felől: Ugy van!) Nem szeretném, ha félreérteni méltóztatnék a tisztelt minister ur; nem csinálok belőle semmi titkot, sőt elismerem nyiltan, hogy azon terheket, melyekről itt szó van, annak idejében részben elfogadtam volna én is, de egészen más föltételek alatt. Nem fogadtam volna el semmi esetre, I a nélkül, hogy Magyarország önállósága alapján az 1 államadósság tőkéje meg ne osztassák, sőt ellenkezőleg — mint a dolog most áll — Magyarország trihutariussá váljék; továbbá nem fogadtam volna el törlesztési föltételek nélkül, mert örök időre szóló terheket hazánkra elvállalni képtelenség, (Helyeslés bal felöl) és harmadszor nem fogadtam volna el egy önálló jegybank megaiajütása előtt. Nézatem szerint, itt vannak a hibák, melyeket azon terhek elvállalásánál az 1865—1868-iki országgyűlés elkövetett, mert elvállalt és fektetett terheket a nélkül, hogy azok eiviselhetéséről gondoskodott volna. Mostani bajainknak ez most egyik oka. Tisztelt képviselőház! A tér, a melyen én ma előadásomat tartani kívánom, főleg a közgazdasági. Én mellőzni kívánom a politikát, ez az én nézetem szerint most nem tartozik a dologra, de ha tartozik is, ez attól elmaradhat. Én csupán reflektálni kívánok a jelen törvényjavaslatra, különösen közgazdasági szempontból, és midőn ezt teszem az önök szempontjából indulok ki, az önök szempontjából, uraim, kik a túlsó oldalon ülnek. Önök többször hangoztatták e házban — és igen helyesen, elfogadom szórói-szóra és betürőibetüre magam is, — hogy Magyarország fönállása annak culturájától függ. Vajha ne feledkeznének meg soha ezen igazságról. De, uraim, midőn önök azt mondják, hagy Magyarország jövője annak culturájától függ, akkor ne méltóztassanak megfeledkezni a másik igazságról se; arról, hogy a cultura sokba kerül. A cultura anyagi jólét nélkül lehetetlen. Ott ahol nincs anyagi jólét, nincs cultura sem. A cuL-