Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

98 112. országos ülés márc.íius 17. 1873. által el is fogadott határozati javaslata értelmében a ministerium összes adórendszerünkre vonatkozó reformjavaslatait elő fogja terjeszteni. Most egyelőre csak a szóban forgó kérdésre kívánok szorítkozni. (Halljuk !) Bátor vagyok erre nézve, t. ház, azon meggyőződésemet kifejezni, hogy összes közgazdasági tényezőink közt, a melyek egyenes adóink tárgyait képezik, egyetlenegy sincs, mely a legutóbbi évekből oly nagy értékemelkedést mutatna, mint a munkakereset. Tapasztaljuk ezt, t. ház, és bizonyítja ezt minden lépten-nyomon a cselédbérek, napszám árak, a kéz- és gyár-ipar munkadijainak egytől 300%-ig menő emelkedése. Absolute véve tehát, t. ház, igazolhatónak látom, azt, hogy ezen osztálybelieknek adója a czélbavett százalékokkal fölemeltessék. De még viszonyítva többi egyes adóinkhoz is igazolhatónak tartom ezen adó emelését; igazolhatóbbnak jelesül, mint az eddig érintetlenül hagyott házadó emelését, mely tudvalevőleg eddig is 16—25°/

0-ot tesz; igazolhatóbbnak tartom, mint a név szerint ugyan csak 30°/

0-ot tevő, de igazságtalan kidolgozásánál fogva, mig némely vidéken talán csak 20, addig más vidéken 40°/

0-ot tevő földadónak átalános emelését; A földadóról lévén szó, t. ház, ez alkalmat sem akarom elmulasztani, hogy a kataster revisioját sürgessem; de jelezni kívánom egyúttal azt is, hogy már áldozatul vetni indul ezen egyenlőtlen földadó egyes, erősebben megrovott, vidékeket azon szerencsésebb vidékek versenyének, hol a múltban földművelési viszonyaik, közlekedési állapotaik, vagy más talán titkos okoknál fogva sokkal kisebb jövedelem- kiszámítás történt, és ennek alapján sokkal kisebb adó rovatott ki. Én tehát, t. ház, ezen személykereseti adónak emelését nemcsak absolute, de relatíve is többi egyenes adóinkhoz képest, igazolhatónak tartom. De vizsgáljuk, t. ház, a kérdés másik oldalát, mennyire czélszerü és mennyire igazságos az előttünk lévő törvényjavaslat? Erre, t. ház, egész őszintén azt kell felelnem, hogy teljes meggyőződésem szerint jobb is és igazságosabb is, mint a milyen az eddigi törvény volt. Jobb lesz azért, mert megszünteti azon nevetséges anomáliát, a mely az eddigi személykereseti adóról szóló gyakorlati szabályok értelmében fönállt. Ezen gyakorlati szabályok második osztályzata szerint ugyanis a 2-ik pontban a) betű alatt 1 frt 5 krtól egészen 6 frt 30 krig terjedő öt adótételnek és b) alatt 1 frt 69 krtól 10 frt 14 krig terjedő adótételnek, és igy sorban a 3-ik és 5-ik pontban mindenütt több- kevesebb adótételnek az adókivető közegek bölcs belátása szerinti kivetése volt megengedve. Már ezen adókivetési mód magában véve is annálfogva, hogy a hivatalos önkénynek tág tért nyitott, jó és okos semmi esetre sem lehetett. De volt egy másik igen nevetséges anomália is, az t. i., hogy épen azon adókötelezettek, kik ezen osztályzatba tartoztak, egyszersmind a jövedelmi adó első és második osztályzata alá is tartoztak, és ezeknek személykereseti adója a jövedelmi adóból leszámittatott, és igy az igen nagy apparátussal kidolgozott személykereseti adó az állam irányában megszűnt, kivévén azon ritka eseteket, midőn a jövedelmi adó kisebb volt, mint a személykereseti adó, a mely esetben a személykereseti adó állott meg. És ez oly drága hivatalos kezelési munkákat okozott, melyeket ezen törvény meg fog szüntetni, minthogy ezen osztálybeliek személyes kereseti adó alá nem fognak összeiratni; ezen munkának megtakarítása pedig, a pénzügyminister jelentése szerint, 24.600 frtot fog az államkincstár javára megkímélni. De másodszor, t. ház, igazságosabbnak is tartom ezen törvényjavaslatot, mint az eddigi volt; mert az eddigi törvényekben egy alapelvet láttam t. i. azt, hogy a munkaerő — legyen akár értelmi, akár anyagi munkaerő, — mindig sikeresebben és gyümölcsözőbben érvényesítheti magát, ha rendelkezésére egyszersmind vagyoni segély is áll. Ezen alapelvet láttam jelesül abban, hogy a 2-ik osztályzatbelieket magasabb adótétellel rótta meg, mint az első osztálybelieket és a 3-ik osztálybelieket ismét magasabbal, mint a 2-ik osztálybelieket. Ámde, t. ház, nem tudtam magamnak megmagyarázni, illetőleg a törvényhozásnak megbocsátani, hogy ha már elfogadtam azon alapelvet, hogy t. i. a vagyon mindig nagyobb s több alkalmat nyújt az egyéni tehetségek kifejtésére: miért állott meg ezen elv alkalmazásával azoknál, a kik 500 frton alóli adóval voltak megróva? illetőleg csak ez összegnek megfelelő jövedelemmel bírtak. Megvallom, ezt e törvény alkotóinak megbocsátani sohasem tudtam. Ugyanis úgy áll a dolog a régi kereseti adó szerint a 3-ik osztálybeliekre nézve, hogy azok,' a kik 1 -tői egész 105 frtig terjedő adót fizettek személykereseti adó fejében, fizetni tartoztak 6 frt 70 krt; 105—210-ig 10 frt 14 krt; 210—315-ig 13 frt 52 krt és 315 — 525-ig in infinitum csak 16 frt 90 krt. Ezen adótételek oly igazságtalanok voltak és oly annyira az 1-től egész 500 frt adót fizető középosztálynak elnyomását czéíozták, nem tudtam csodálkozni azon, ha hazánkfiai ebben a bécsi kormánynak czélzatosan kiszámított törekvését látták a középosztály elnyomására. Mert ha practice veszszük a dolgot, az a középosztálybeli ember, a ki 315 frt 50 kr évi államadót fizetett és hat tagból álló családdal birt, kik 16 éven fölül lévén, már adó alá estek, tartozott fizetni személykereseti adó fejében 67 frt 60 krt. és igy többi adóinak 20 —