Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

98. országos ülés február 25. 1873. 77 mat fejezzem ki a fölött, hogy az egyházpolitikai kérdésekben nem nyilatkozott. Igen sok kérdés van, melyet még érintenie kellett volna; igen sok kérdés van még, melyekre nézve nyilatkoznia kellett volna, hogy megnyugtassa mindazokat, akik elégedetlenek. Ezen kérdések között egyik legfontosabb az orthodox és neológ izraeliták autonómiai kérdése, és még inkább a katholika autonómiáé; mert tekintve a katholikusok nagy számát, politikai szempontból a legnagyobb fontosságúnak tartom ezen kérdést. Tudom, hogy itt nincs helyén, interpellátiót intézni az igen tisztelt minister úrhoz, hogy mit szándékozik tenni e kérdésben ; de igen is itt a budget-vita alkalmával bevett parlamenti szokás az, hogy mielőtt megszavaznék a költséget, számon kérjük a ministertől, hogy mit tett, és ha ro,szul tett valamit, miért tette azt; vagy ha nem tehetett valamit legyőzhetlen akadályok folytán, s mit készül tenni jövőre, hogy azon akadályokat kikerülhesse ; hogy mit szándékozik tenni e tekintetben a katholikus autonómia kérdésében, kérdezem annyival inkább, in GP t íiz közvetlen összefüggésben áll nézetem szerint a mostani budgetvitávál azon kapcsolatnál fogva, melyet e tekintetben egy •concret esetben láttam, fájdalom, reálisáivá. Ezen ccncret eset-ugyanaz, amelynek alkalmából több hónappal ezelőtt interpellátiót intéztem, t. i. a szulyoki tanitó esete. Látszólag ugyau jelentéktelen. csekély dolog ez; lényegében azonban fontos, nem is talán emberszereteti tekintetekből azon tanitó iránt, hanem fontos azon elvi kérdésnél fogva, mely azzal összefügg. Ha a tisztelt ház értesülni fog, nem annyira általam, hanem, amint reménylem, a ministertől, azon háttér felől, amely e tekintetben ott mutatkozik, meg lesz döbbenve a tisztelt ház, s észre fogja venni, mi rejlik ott. Rejlik ott igen is az, hogy daczára annak, hogy szentesitett törvényünk van, hogy az 1868. XXXVIII. törvényczikk a népoktatást rendezte : még is a népiskolai politika terén nem az történik, minek történnie kellene, nem a törvény hajtatik végre, miként a minister ur szíves bizalmából, — nem mondok titkot, — elég nagylelkű volt magánúton velem közölni, hanem történt olyasmi, ami, ha a tisztelt ház más hangulatban lenne, ha nem lenne méltó elismeréssel az igen tisztelt minister ur egyéni ereje, hazafiúi törekvése-iránt, valóban más hangulatra volna oka. Egyenesen megszegik a törvényt. Igenis, uraim, megszegik, mert az 1668. XXXVIII. törvényczikk 11. és 12. §-a megszabja azon jogkört, ameddig az állam joga terjed, s ha valaki: bizonyára én legkevésbbé vagyok az. ki a felekezeti iskolákat a községi iskolák rovására akarná szaporítani. Én azon köteiességérzetből indulok ki, mely minden képviselőnél kell, hogy meglegyen, hogy t. i. védje a törvényt, mig a törvény törvény, s habár olyasmit parancsol is, ami nem szive szerint való : mégis kötelessége a törvény védelmét a legnagyobb lelkiismerettel és kellő bátorsággal a maga helyén érvényesíteni. A XXXVIII. törvényczikk 11-ik és 14-ik §-a kiszabja azt a határvonalat, melyen tul nem avatkozhatik az állam a felekezetek dolgaiba. Tudjuk mégis, hogy a minister tévedésből a veszprémi püspöknek saját érdeke ellen elkövetett tévedése folytán beleavatkozott, és midőn a minister úrtól négyszemközt bátor voltam kérdeni, minő alapon tette ezt: interpellátiómra nem felelt ugyan a házban, hanem igen is szíves volt megtisztelni bizalmával, s ezt szinte igen helyesen tette, (Élénk derültség) megmondván azt, amin, hiszem, a tisztelt ház csodálkozni fog, miszerint daczára annak, hogy szentesitett törvény van, mely megszabja a jogköri; az állam és felekezet közt bizonyos vonalig : mégis a vallás- és közoktatási ministerium, a magyar királyi felelős ministerium 1872- és 1873-ban tényleg nem ezen törvény alapján administrál, hanem a dicasterialis rendszer, a helytartótanács statútumai alapján. A dolog érdeméi, közhasznú voltát tekintve, semmi ellenvetésem sincsen ellene; de az azért törvényszegés marad, mert a törvényt, a meddig törvény, meg kell azt tartani: tessék azt revideálni és megváltoztatni, de a törvényes usust, mert a helytartósági statútumok végre is csak törvényes usust I képeznek, akkor sem fogadhatnám el, mivel ugy ! tudom, hogy a későbbi törvény érvénytelenné teszi az előbbit. Kincs törvény, tisztelt ház, melynek magasztosI ságát, tökéletességét nem hangoztatják a házban, ! s részben magam is, s ha mégis használják a helytartótanács dicasterialis statútumait: akkor, tisztelt ház, megsértik a törvényt. Nem azért hozom föl itt e kérdést, hogy a minister urat vád alá helyezni indítványozzam; (Zajos derültség) nem ezért teszem. Nagyon tudom, uraim, hogy a törvény sértésével, megszegésével játszani nem ! szabad senkinek; bármennyire affabilis, bármennyire l piacabilis legyen Iránta a ház; de tudom azt is, | hogy a minister a dolog érdemére nézve nemcsak a \ formára nézve szegte meg a törvényt. Óhajtom, hogy ily eseteknek jövőre eleje vétessék, és mert ezt óhajtom, azért hoztam föl a kérdést; tudom, hogy mi ennek oka. Az 1868. XXXVIII. törvényczikk alkotói azon nézetben voltak, hogy a katholikus autonómia szerveztetnifog idővel. Azon közvetlen fölügyeleti kapcsolatot, mely magában véve törvényes ugyan, de körvonalozva egyátalán nincs, s mely gyakorlatilag kifejlődött az i állam által századokon át gyakorolt fölügyeleti jog-