Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
68 97. országos ülés február 24. 1873. tattak az ismétlő-iskolákba való megjelenésre, de ott meg nem jelennek, daczára annak, hogy a lajstromban figuráinak, s miért? mert minden egyesnek tanításáért annak a szegény, — sokszor 100—-120 forint fizetésre kárhoztatott — tanítónak egy kis jövedelmet nyújt számuk. Nem mondom, tisztelt ház, hogy ez által nem segítünk a tanítókon, ha úgyszólván ingyen is adjuk a tanítónak ahhoz az egynehány forinthoz ezt a néhány krajezárt; de bizonyosan sokkal jobban segíthetnénk. Az intézménynek czélja, hogy a beiratkozottak csakugyan oktatásban is részesüljenek, s e hiányt, e bajt elhárítani, azt hiszem, szintén a fölügyelet van hivatva. Már említettem, tisztelt ház, hogy nagyon üdvös intézmény a póttanfolyam intézménye. De nagyon szomorú dolog, hogy e téren is nagyon számos a visszaélés, s szükséges volna ugy intézkednünk, hogy a fölnőttek oktatása is ellenőriztetnék. Nézzük az általam üdvösnek jelzett póttanfo1 vamot. Ugyan hogyan buzduljanak az illető tanítók a póttanfolyamon való megjelenésre, midőn két-három-négy heti ott tartózkodások után, daczára annak, hogy az állam biztosítja őket ellátással : egy garashoz sem képesek jutni, s kénytelenek a póttanfolyamból hazamenekülni, ahol legalább a mindennapi kenyeret föltalálják. S vajon üdvösen fog-e hatni az intézmény kifejlesztésére az, midőn ily tanfolyamokon oly tanárok is működnek, akik az illető tudományokban nem valami nagyon bő ismeretekkel biró tanítók előtt is gúny tárgyává lesznek, kik az egyszerű emeltyű elméletét sem tudják fölállítani, s kísérletileg bemutatni a póttanfolyamon megjelenőknek. De ez intézménynek egyik főhaszna az volna, ha nem csupán az előadásokra volnának utalva ők, hanem már mint fölnőtt, és a tanügyben többé-kevésbbé jártas egyének az illető tanárok által gyakorlatilag és az életben is, tehát a póttanfolyam rendes óráin kivül tartandó eszmecserék utján is fölvilágosítást, illetőleg kedvet, ösztönt, tüzet kapnának. De legtöbben a tanárok közül csak hidegen, kötelességszerüleg vévén a dolgot, a tanítókban a kedv és hajlam elvész a póttanfolyamokban való megjelenésre. S ha még felekezetiességtől is áthatottak a póttanfolyamokat vezető tanítók, vagy pártszenvedélytől is vezéreltettek; pedig lehetetlen felekezetiesnek nem állítani azon tanárt, ki azt mondja, hogy a kereszt az első eszköz az iskolában, vagy aki képezdei tanár létére oly tudományt hirdet a szószékről, ami egyenesen a községi tanodák ellen van intézve, mint ezt egy pécsi tanár tette, mondván: mint ura hű ebe „ugatni fog a községi iskolák ellen", párája kileheltéig: addig a póttanfolyam intézménye nem fog óhajtásunk szerint a czélnak megfelelőleg kifejlődni. A felekezeti és magániskolák fölállítását a szabadelvű 1868. XXXVIII. törvényczikk megengedi; de kérdem a minister urat, nem volna-e czélszerü a majdnem minden községben létező izraelita zug-iskolákra is kiterjeszteni figyelmét; és vajon történik-e valami intézkedés a nőnöveldékre való fölügyelet tárgyában is? Azt hiszem, hogy a tisztelt minister ur nem fogja tagadni a nőnövelés jelentősségét és talán ép ugy tudja, mint én, hogy tanítóságra nem képesített nők igen sok helyütt állítanak föl nőnöveldéket, melyeknek azután csakis a nevük van meg, a gyermekeiket jóhiszemüleg beléjük küldő szülők későn veszik észre csalódásuk s bánatukat. Tehát a létrehozandó revisionál e kérdésre is kell egy kis figyelmet fordítani. Hogy ezekről is részletesen szólottam, tettem azért, mert meg vagyok győződve, hogy csak jó, csak teljes, és határozott elvű intézkedéseket tartalmazó törvények azok, amelyek minden téren, tehát a közoktatás terén is, üdvösek és czélravezetők. De vannak, tisztelt ház, a közoktatási törvénynek hazánkban, különösen a jó elemi oktatásnak nemcsak hiányai, hanem akadályai is. Ilyen akadály a többi közt az, hogy a vallásszabadságról, illetőleg a felekezetek jogegyenlőségéről szóló törvény megalkotva még máig sincs. Én erről tüzetesebben nem fogok szólani csak annyiban, amennyiben az viszonyban van a tanügygyei, mert lehetetlen, hogy mindnyájunk tudomására ne volna az, hogy épen ezen körülmény a felekezeteknek a felekezeti autonómia czége alatti féltékenykedése akadályozta a XXXVIII. tvezikk teljes elv és tervszerű, hézagtalan alkotását. Ha tehát ez akadály, pedig, hogy az, köztudomású dolog: kell, hogy ezen akadály elhárittassék. De ez másként alig fog lehetséges lenni, mint ugy, hogy ha, mit már annyiszor javaslatba hoztunk, a vallásügyi ministerium az oktatásitól elválasztatik. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ez rövid időn meg fog történni, még azon minister ur alatt, kihez, mint oktatásügyi ministerhez, van szerencsénk, mert mai beszédében, mint vallásügyi minister egyátalában nem mutatta be magát a háznak. Jele, hogy ő maga sem tartja a vallásügyet az oktatásügygyei egy kalap alá tartozónak. (Derültség.) De talán a tanügy fölsőbb tényezőire nézve ügybuzgóbbak s abban jobban rendben vagyunk? Hat éve már, hogy megalkották önök a kiegyezkedési törvényt és ennek legfőbb indoka az volt, hogy ha nagy áldozatok árán kell is megszereznünk, meg kell hoznunk az áldozatokat, hogy belügyeink és közművelődésünk fejlődése körül telyesen szabad kezünk legyen. Meghozták tehát az áldozatokat, s ím 6 év múlva is ott vagyunk a fölsőbb oktatás terén, egy-két foltozgatást kivéve, hol voltunk. Gymnasiumaink. reáltanodáink nemcsak rendezve nincsenek, mint a minister ur maga is
