Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

58 97. országos ülés február 24. 1873. ket előkészíteni: akkor azt hiszem, hogy ez a föl­fogás nem helytelen ugyan, de mindenesetre egyol­dalú ; mert, véleményein szerint, a közép-tanodáknak nem az az egyedüli rendeltetésök, — elismerem, hogy ez főrendeltetésök, de nem szabad akkor, midőn uj alapra épitünk, oly építkezést vinni véghez, a mely nincs kellő és a tárgy fontosságát megillető tekintettel minden más rendeltetésre is. Megvallom, t. ház, amiket eddig olvastam és hal­lottam ebben a kérdésben, azokban nem találtam teljes megnyugtatást, hogy volna egy bizonyos megállapított nézete a közvéleinéirynek, vagy leg­alább az illető férfiaknak az iránt, hogy miképen kell megoldani azon problémát, miszerint a közép­tanodák, amelyek egyrészről a tanuló ifjakat fel­sőbb tanintézetre előkészítik, másrészről azon egyé­neket, kik nem mennek a felsőbb tanintézetekre, de mégis látogatják ezen közép-tanodákat, a társa­dalmi műveltség egy bizonyos színvonaláig fölemel­jék, hogy ezek necsak az éveket töltsék ki, hanem egyúttal a társadalmi életben tovább is értékesíthető tanulmányokat szerezhessenek maguknak. Statistikai adatok állanak rendelkezésemre, melyek kimutatják, milyen sok azok tanulók száma, kik a gym­nasium 4, 5, 6-ik osztályán megállván, maguknak meg­élhetési tért kerestek, s magasabb tanintézetbe nem léptek. (Schvarcz Gyula: Ez nem uj !) Nem uj, tiszt, ház. s azzal, hogy statistikai adatokra hivatkoztam, elismerem, hogy nem ujat mondottam, de itt a tisztelt házban mindenesetre uj. Midőn tehát a közép-tano­dai rendszer fölállításáról gondoskodunk: nem sza­bad tekintet nélkül hagyni azt, hogy a középtano­dákat ugy kell fölállítani, hogy míg azok egyrész­ről a magasabb tanintézetekre készítsenek elő, más­részről bizonyos színvonalú ismeret-kört adjanak azoknak, kik magasabb tanintézetbe nem mennek. Mi magát a rendezést illeti, azt nem tudom, uj-e vagy nem, mert még nem hallottam e tekintetben véleményt; de én helytelennek tartom azon eljárást, mely szerint a 16, 17, 18 éves tanulók irányában épen azon tanulási processus használtatik, mely a 10. 11, 12 évesek irányában. Ázt hiszem," hogy ez utóbbiak nem alkalmasak arra, hogy 8 — 9-ig egy tanár, 9 — 10-ig egy másik, 10—11-ig egy harma­dik által taníttassanak, egészen akademai modorban; ellenkezőleg azt hiszem, hogy itt egy tanárnak van föladata, ki átgondolta az egészet, mert itt nincs szaktanitás, itt az alapról van szó, melyet egy em­ber könyebben fölépíthet, mint húsz. Azt hiszem, helye­sebb és czélszerübb volna, ha a közép-tanodák első 3 osztálya egy tanár által vezettetnék, azon kikö­téssel, hogy egy tanár alatt 30—40 tanulónál több ne legyen; ellenesetben létesíttessenek parallel osz­tályok , mert egy tanár csak akkor értékesítheti erejét, ha nincsen nagyon sok tanuló által igénybe véve. Ezek azok, miket a közép-tanodai rendszerről most elmondani óhajtattam ; majd akkor, midőn a tisztelt házban az erre vonatkozó törvényjavaslat szőnyegen lesz: elismerem, sokkal helyesebben, és czélszerübben szólhatunk e tárgyhoz; részemről akkor leszek bátor a tisztelt ház becses figyelmét ismételten kikérni. Az egyetemekre vonatkozólag, ugy a tisztelt házban, mint a nyilvánosságnak más terén, már voltam bátor nézeteimet elmondani, s azokkal a tisz­telt házat most untatni nem akarván, egyszerűen csak azon megjegyzést teszem a tisztelt minister ur előadására, hogy igen nagyon helyesnek, czélszerü­nek, sőt igen szükségesnek tartom, hogy ha tan­erő nincs a hazában: az importáltass ék ; azonban sohasem kell e tekintetben szem elől téveszteni azt, hogy e tanárok csak mint parallel tanárok alkal­maztassanak, mert vannak egyének, kik az idegen tanárt nem tudják megérteni. E megjegyzéssel hozzá­járulok a tisztelt minister ur véleményéhez. Végre szabad legyen még azon egy megjegy­zést tennem, hogy nagy örömmel tapasztaltam, mi­szerint az igen t. cultusminister ur a cultur-kérdése­ket nem emiitette exposéjában. Ezt én mintegy an­nak zálogául tekintem, hogy a különben is nagy te­endőkkel és fontos föladatokkal elhalmozott közokta­tási minister ur jövőben a cultusminister apró, bosszantó ügyeivel nem fog terheltetni, és e tekintet­ben talán a kezdeményezést már tőle reménylhetjük. Ezeket elmondva s a tisztelt ház becses türel­méért köszönetet mondva, elfogadom a pénzügyi bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés bal felöl.) Tarnóczy Gusztáv : Tisztelt ház! Min­denekelőtt egy kis elnézést kell kérnem a tisztelt háztól azért, hogy daczára annak, hogy el vagyok rekedve, mégis felszólalok. (Derültség,) Minthogy a minister előadásában magam is nagyrészben osztozom, nem is szólaltam volna föl, ha az igen tisztelt mi­nister ur nem hangsúlyozta volna, hogy az 1868. XXXVIII. törvényczikk revideálása, melynek számos hiányát ő is szives volt élénkbe tárni: még egy enquete véleményezésétől föltételeztetik. Nagyon is osztozom a tisztelt minister urnák azon nézetében, hogy a hagyományos hosszú tárgyalásokkal szakítsunk, és lépjünk a tett terére ; de másrészt épen olyan fontosnak tartom, hogy a tett terén azon törvénye­ket, melyek a ház által meghozattak, életbe is lép­tessük. Magunk előtt látunk egy törvényt — nem is kell említenem, hogy az 1868-iki XXXVIII-ik törvényczikk, — mely ma sincsen végrehajtva, és mely, ha nem fog revideáltatni: nem is fog soha végrehajtatni, mert annak végrehajtása, nézetem sze­rint, lehetetlen. Hazánk fölvirágzására nagyon fontosnak tar­tom én e kérdést, mert meggyőződésem hogy

Next

/
Thumbnails
Contents