Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
58 97. országos ülés február 24. 1873. ket előkészíteni: akkor azt hiszem, hogy ez a fölfogás nem helytelen ugyan, de mindenesetre egyoldalú ; mert, véleményein szerint, a közép-tanodáknak nem az az egyedüli rendeltetésök, — elismerem, hogy ez főrendeltetésök, de nem szabad akkor, midőn uj alapra épitünk, oly építkezést vinni véghez, a mely nincs kellő és a tárgy fontosságát megillető tekintettel minden más rendeltetésre is. Megvallom, t. ház, amiket eddig olvastam és hallottam ebben a kérdésben, azokban nem találtam teljes megnyugtatást, hogy volna egy bizonyos megállapított nézete a közvéleinéirynek, vagy legalább az illető férfiaknak az iránt, hogy miképen kell megoldani azon problémát, miszerint a középtanodák, amelyek egyrészről a tanuló ifjakat felsőbb tanintézetre előkészítik, másrészről azon egyéneket, kik nem mennek a felsőbb tanintézetekre, de mégis látogatják ezen közép-tanodákat, a társadalmi műveltség egy bizonyos színvonaláig fölemeljék, hogy ezek necsak az éveket töltsék ki, hanem egyúttal a társadalmi életben tovább is értékesíthető tanulmányokat szerezhessenek maguknak. Statistikai adatok állanak rendelkezésemre, melyek kimutatják, milyen sok azok tanulók száma, kik a gymnasium 4, 5, 6-ik osztályán megállván, maguknak megélhetési tért kerestek, s magasabb tanintézetbe nem léptek. (Schvarcz Gyula: Ez nem uj !) Nem uj, tiszt, ház. s azzal, hogy statistikai adatokra hivatkoztam, elismerem, hogy nem ujat mondottam, de itt a tisztelt házban mindenesetre uj. Midőn tehát a közép-tanodai rendszer fölállításáról gondoskodunk: nem szabad tekintet nélkül hagyni azt, hogy a középtanodákat ugy kell fölállítani, hogy míg azok egyrészről a magasabb tanintézetekre készítsenek elő, másrészről bizonyos színvonalú ismeret-kört adjanak azoknak, kik magasabb tanintézetbe nem mennek. Mi magát a rendezést illeti, azt nem tudom, uj-e vagy nem, mert még nem hallottam e tekintetben véleményt; de én helytelennek tartom azon eljárást, mely szerint a 16, 17, 18 éves tanulók irányában épen azon tanulási processus használtatik, mely a 10. 11, 12 évesek irányában. Ázt hiszem," hogy ez utóbbiak nem alkalmasak arra, hogy 8 — 9-ig egy tanár, 9 — 10-ig egy másik, 10—11-ig egy harmadik által taníttassanak, egészen akademai modorban; ellenkezőleg azt hiszem, hogy itt egy tanárnak van föladata, ki átgondolta az egészet, mert itt nincs szaktanitás, itt az alapról van szó, melyet egy ember könyebben fölépíthet, mint húsz. Azt hiszem, helyesebb és czélszerübb volna, ha a közép-tanodák első 3 osztálya egy tanár által vezettetnék, azon kikötéssel, hogy egy tanár alatt 30—40 tanulónál több ne legyen; ellenesetben létesíttessenek parallel osztályok , mert egy tanár csak akkor értékesítheti erejét, ha nincsen nagyon sok tanuló által igénybe véve. Ezek azok, miket a közép-tanodai rendszerről most elmondani óhajtattam ; majd akkor, midőn a tisztelt házban az erre vonatkozó törvényjavaslat szőnyegen lesz: elismerem, sokkal helyesebben, és czélszerübben szólhatunk e tárgyhoz; részemről akkor leszek bátor a tisztelt ház becses figyelmét ismételten kikérni. Az egyetemekre vonatkozólag, ugy a tisztelt házban, mint a nyilvánosságnak más terén, már voltam bátor nézeteimet elmondani, s azokkal a tisztelt házat most untatni nem akarván, egyszerűen csak azon megjegyzést teszem a tisztelt minister ur előadására, hogy igen nagyon helyesnek, czélszerünek, sőt igen szükségesnek tartom, hogy ha tanerő nincs a hazában: az importáltass ék ; azonban sohasem kell e tekintetben szem elől téveszteni azt, hogy e tanárok csak mint parallel tanárok alkalmaztassanak, mert vannak egyének, kik az idegen tanárt nem tudják megérteni. E megjegyzéssel hozzájárulok a tisztelt minister ur véleményéhez. Végre szabad legyen még azon egy megjegyzést tennem, hogy nagy örömmel tapasztaltam, miszerint az igen t. cultusminister ur a cultur-kérdéseket nem emiitette exposéjában. Ezt én mintegy annak zálogául tekintem, hogy a különben is nagy teendőkkel és fontos föladatokkal elhalmozott közoktatási minister ur jövőben a cultusminister apró, bosszantó ügyeivel nem fog terheltetni, és e tekintetben talán a kezdeményezést már tőle reménylhetjük. Ezeket elmondva s a tisztelt ház becses türelméért köszönetet mondva, elfogadom a pénzügyi bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés bal felöl.) Tarnóczy Gusztáv : Tisztelt ház! Mindenekelőtt egy kis elnézést kell kérnem a tisztelt háztól azért, hogy daczára annak, hogy el vagyok rekedve, mégis felszólalok. (Derültség,) Minthogy a minister előadásában magam is nagyrészben osztozom, nem is szólaltam volna föl, ha az igen tisztelt minister ur nem hangsúlyozta volna, hogy az 1868. XXXVIII. törvényczikk revideálása, melynek számos hiányát ő is szives volt élénkbe tárni: még egy enquete véleményezésétől föltételeztetik. Nagyon is osztozom a tisztelt minister urnák azon nézetében, hogy a hagyományos hosszú tárgyalásokkal szakítsunk, és lépjünk a tett terére ; de másrészt épen olyan fontosnak tartom, hogy a tett terén azon törvényeket, melyek a ház által meghozattak, életbe is léptessük. Magunk előtt látunk egy törvényt — nem is kell említenem, hogy az 1868-iki XXXVIII-ik törvényczikk, — mely ma sincsen végrehajtva, és mely, ha nem fog revideáltatni: nem is fog soha végrehajtatni, mert annak végrehajtása, nézetem szerint, lehetetlen. Hazánk fölvirágzására nagyon fontosnak tartom én e kérdést, mert meggyőződésem hogy
